Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-06-23 / 25. szám

POLITIKAI IETILIP. MEGJELENIK MINDEN VASARNüP. XXXVII. évfolyam, 25. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Ffipa, 1940 június 23., vasárnap ŐRIZZÜK R MRGYRR DRLT! Irta : KISZELY GYüLfl, a Rádió rendezője. Megy a vonat. És a kerekek zúgó zajában keresem az örök magyar dal ritmusát. Szántóföldek, rétek, dús vetések, dombok, erdők, patakok örök magyar zenéjét álmodom, — amikor Pápa felé közeledem... — Az én városom is kissé Pápa .. . mert nagyon megszerettem ... . . . Megy a vonat. De csak a kerekek zajában hallom a magyar ritmust. A folyosón idegenleikű, üres, gépies zenét fütyül valaki — és ez a kávéházak fülledt levegőjében termett nóta fáj nekem. Nem illik álmaimhoz, — amelyek magyar álmok. Nem illik a vakító kék magyar éghez .«. és nem illik ahhoz a szótalan, néma, belső magyar művészi hitvalláshoz, imádsághoz, amelyet mondok: „őrizzük a magyar dalt.. Én hosszú ideje harcolok érte és állom az őrséget... — szerzetesi hűségben — katonás* zászlótvédő akarással és harcokban ... De lesznek-e társaim hozzá? — ... Megy a vonat. De a vetésről a fülkémig szálló ének — egy tangó. Űr Isten — hát a magyar földművesek éneke nem fakad már a magyar föld őserejéből ?... És elfeledtük-e, mi városiak is ? 1 — Hiszen szeretjük, — a szívünkkel* a vérünkből fakadt dalt. . . Nem azt a selejtes, — divattangót... a másikat. Az igazit, amelyet anyánk énekelt, — cserbenhagyhatnánk ? Nem, — nem akarom hinni. -És megy a vonat. Megáll. Ahogy talán a magyar zene, a magyar ének nagy vonata is megállt... Meddig ? Uram, meddig ?! ... Pápa. Újra. A nekem annyira kedves ferences kolostor. Nézem a cellám ablakából a fényes, csillagos eget. A fülemben cseng még a barátok zsolozsmás áldása. — Áldás arra a magyar zenére is, amelynek harcosa vagyok ... És örömmel, megnyugvással várom a hajnalt. Cigányzene... A közelből jön. Talán válaszul a gondolataimra ?... Talán a magyar vidék nótás, dalos igenje az én nagy aggodalmas kérdéseimre?! És ahogy jön az ének hamisan, hazugan, hangosan, a korcsmából a csendes kolostorkert békéjén át felém: újra az idegen, gonosz, ellenséges zene torz fintora hasít a fülembe. Úgy ütközik meg az én lelkemben álmodott magyar ének ritmusa — ezzel a hivalkodó, kéretlen, üreslelkű, kiégett szívű, bár zenével, kávéházi magyarsággal újra és újra — hát mindenütt, hát még itt is, Pápán — a magyarlelkű városban ilyent fogok hallani ?! — Elveszett a magyar zene lelke?! És imádkozom, ahogy a magyar vidék igazi, Őserejü lelke velem imádkozik: őrizzük meg a magyar dalt, a dal magyarságát . . .! — És újra indul a vonat... A kerekek zúgó zajában erősödik, erősödik, — hatalmassá, naggyá, örökkétartóvá — szentté magasztosulva a magyar ének... nem félek. Felébredünk egyszer... És az állomásán veszteglő magyar ének vonata is diadalmasan elindul majd. Termelő és A piacra járó közönség mostanában számtalanszor hall eléggé éles kifakadásokat. Ez nemcsak a drága élelmiszerek ellen történik, de igen sok esetben a termelő és eladó ellen irányul. Vakság lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy valóban nincs drágaság. De az is szentigaz, hogy bizonyos jogtalan Ítélettel illetik sokan azt a termelőt, aki verejtékes munkájának kevés gyümölcsét akarja értékesíteni. Nyugodt lelkiismerettel állitom, hogy a termelő a fogyasztó rovására soha egy fillért se keresett indokolatlanul. Hajmeresztő és szeretetlen vádaskodás az az állítás, hogy a termelő mindent felhasznál most, hogy a fogyasztót szinte kizsákmányolva önmagát gazdagítsa. Azt mondják: nagy a kereslet, mert élni kell, de kevés a termény és az eladónak most valóságos Kánaánja van. Engedje meg, igen tisztelt, velem az életküzdelemben elfáradt vevő, hogy a magam egyszerű, magyar paraszti világának még egyszerűbb őszinteségével szóljak Önhöz. Ön itt él a város kőrengetegében, mert ideköti élete. Aszfalton jár a magyar mezők pázsitos szőnyege helyett. A kék égben szárnyaló pacsirtát nem igen látja, legfeljebb a gyakorlatozó repülőgép motorja búg feje felett. így nincs is módjában meglátni azt a magyar mezőt, amely néha olyan szomorú, mint mi vagyunk, az ő leghívebb barátai. De talán nem neheztel érte, ha megírom, hogy a hosszú és kemény tél, nemcsak Önnek volt nagyon kellemetlen, de annak a földnek is, amelynek mi szerelmesei vagyunk. Számokkal nem tudom kifejezni* hogy a téli fagy mekkora kárt okozott nekünk is. Sok terményünk elfagyott. Az esős, hideg télies tavasz késleltette a tavasziak vetését. A május, mely máskor nem csak virágot fakasztott, de érlelt is, az idén az alacsonyabb fekvésű földeken mérhetetlen károkat okozott. Természetes, hogy ez az oka annak, és kizárólag ez, hogy a piac üres és amit odavisznek, az a kevés is nagyon drága, Higyjék el, hogy az idő jobbra fordulásával senkinek nem lesz panasza a drágaság ellen. Átmeneti ez. Isten megáldja majd mukánkat, gyümölcsé érlelődik az és őrök magyar vándorlásunk nagyobb mértékben megkezdődik: telt kosarakkal megyünk a piacra, hogy mindenkinek olcsón és bőven legyen alkalma válogatva vásárolni. Mészáros József Vármegyei gazdasági hérmegállapitó bizottságok alakulnak A Ker. -szoc. Föld mívesek és Földmunkások Orsz. Szövetségének pápai csoportja vasárnap d. u. népes értekezletet tartott, melynek keretében megvitatták az 1940. évi XV. törvénycikk alapján megalakítandó vármegyei bérmegállapitó bizottság hatáskörébe tartozó gazdasági kérdéseket. Kovács József elnök megnyitója után Szalay Lajos titkár hangoztatta, hogy a keresztényszocialisták már 1907. évben felemelték tiltakozó szavukat a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogosulatlan kihasználása ellen és a munkások munkateljesítményének megfelelő munkabért követeltek. A kormányzat 1923. évben a napszámbéreknek hatósági uton történő megállapítását lehetővé tette, de meg nem szüntette a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkások munkaerejének kihasználását. Most egy újabb törvény által tesznek kísérletet a hibák kiküszöbölésére. Az 1940. évi XV. törvénycikk sok jóindulatról tesz tanúságot, de még mindig sok kívánni valót hagy. kisgazda. JANCSI ÉS JULISKA A gyermekmese elevenedett meg vasárnap délután a maga csodálatos szépségében a bencés gimnázium cserkészeinek Jancsi és Juliska előadásán, melyet Borossay Jusztin bencés tanár páratlan hozzáértéssel rendezett. Adelheid Wette örökszép mesejátékának két főszerepében Szabó Gabriella I. o. polgári iskolai tanuló, mint Juliska és Vér Pali I. o. tanuló, mint Jancsi olyan alakítást nyújtottak, amely örökké emlékezetes marad ügy a megjelent apróságok, mint pedig a felnőttek előtt. Üde, tiszta, gyermeghangjuk, szívből jövő játékuk, belopta magát mindenki szívébe. Szokoly Ilona az anya, Ágoston Béla VII* o. t. pedig az apa szerepében a gyermekükért aggódó szülő szívettépő fájdalmát hűségesen tükrözték vissza. Molnár Gizella a boszorkány szerepében igen nagy sikert aratott, a közönség soraiban levő apró hölgyek és urak sokszor rettegtek, hogy őket is bedugja a tüzes kemencébe. Harmattörpe szerepében Csehi Ilona, Porszemtörpe szerepében pedig Faa Tamás nyújtott ügyes alakítást. E. Humperdinck varázslatos muzsikájának csodálatos szépségeit lenyűgözően tolmácsolta a Sümegh Lothár által vezényelt, a Kárpát Egyesület zenekarával megerősített gimnáziumi zenekar. A pompás díszleteket Bodó Aurél rajztanár tervezte. A táncokat Pócza Irén tanárnő nagy szakavatottsággal tanította be. A gimnázium nagy dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy tapsviharral adott minden jelenet után tetszésének kifejezést, hogy a AüH 16 FILL£B