Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-02-12 / 6. szám

1939 február 12 PÍPII ÉS VIDÉKE 3 ü] jelszavak Minden nap vet fel valami új jelszavat és minden jelszónak akadnak követői és apostolai. A jelszavak korát éljük ma és talán éppen a jelszavak folytonos változása eredményezi, hogy minden hangzatos jelszó csak rövid ideig él, egyszerre fellángol és azután hirtelen eltűnik a feledés sötét homályába. A legutóbbi időkben felszínre került jelszavak közül talán a legmakacsabban taríja magát a „kisebbség" hangoztatása. Kisebbség, ez a kifejezés valahogy idegen a magyar füleknek, valahogy mi magyarok ennek igazi jelentőségével nem tudunk, de nem is fogunk megbarátkozni. Magyarországon nem ismertük a boldog békeévekben ezt a fogalmat, hogy kisebbség. Hazánkban mindenkit, ki az állam törvényeit magáévá tette és ki nem vindikált magának külön jogokat, vagy kifejezetten nem akarta származási különállóságát fenntartani, egyenrangú magyarnak tekintettünk. De nem is volt arra szükség, hogy az idegen származásuakkal szemben a törzsökös magyarok jogait biztosítsuk, nekik ezek rovására jogokat és előnyöket biztosítsunk, mert a magyal föld vonzó ereje, a magyar lelkiség rövidesen eltüntette a válaszfalakat, a legellentétesebb világtájak felől jövőket is lelkileg és gondolkozásukban rövid idő alatt magyarrá tette és legfeljebb a nyelvbeli különbségek maradtak meg köztük. Mindez tette lehetővé, hogy nálunk az idegenből származottak közül számtalan vált nemzeti hőssé, vértanúvá, a legnagyobb államférfivá, hazánk büszkeségeként emlegetett tudóssá, íróvá és müvészszé. A magyar történelem lapjait forgatva, a lapok telve és telve vannak híresebbnél híresebb magyarokkal, kik idegen származásúak voltak és akiket a magyarság soha magától eltulajdonítani nem hagy. A magyar föld és a magyar rónák levegője forrasztotta egybe mindazokat, kik ezen a földön megtelepedtek, soha nem kerestük egymás származását, a nyelv sem választott ketté bennünket, egyek voltunk az örömökben és együtt viseltük azokat a szenvedéseket, amiket a kegyetlen sors ezer "esztendő alatt e szerencsétlen hazára hozott. Ha mindez így van, amint hogy elvitathatatlanul így van, miért volt mégis szükség ezen nekünk teljesen idegen és lelkiségünktől távol álló „kisebbség" szónak a köztudatba való belevitelére. Ez is egy jelszó lett, amit a mai kor vetett fel, ennek is vannak hivei, propagálói és apostolai. Ha ez a kifejézés csak jelszó, akkor annak értelmével le kell számolni és meg kell fontolni, hogy nálunk szükség van-e erre az új jelszóra, ha szükség van, kinek van rá szüksége, ha pedig nincsen, miért nem fojtják bele azokba, kik ezt hangoztatják ? Magyar ember (nemcsak a származás értelmében) soha vitássá nem tette, hogy nálunk kisebbség nincsen, így nincs is rá szükség, hogy ilyen jelszónak teret engedjünk. Mi mindig egyek voltunk, magyarok, bárhol is születtünk és bármilyen nyelvet is beszéltünk. Ha tehát nekünk magyaroknak erre szükségünk nincsen, akkor a kisebbség gondolatát csak olyanok hangoztatják, akiknek a magyarsághoz semmi közük nincsen, vagy ezen új jelszóval akan sk maguknak előnyöket biztosítani, azt pedig senki meg nem engedheti és az ilyenek ellen az egész magyarságnak egységesen kell fellépni, mert nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy magyar és magyar közé éket verjenek, széjjel válasszanak bennünket csak azért, mert egyikünk ősszülei idegenben látták meg a napvilágot, vagy mert más nyelvet beszélünk. Sajnálattal keli tapasztalni, hogy a legutóbbi években sokan a kisebbségi gondolat hangoztatásával a bakonyaljai svábjaink nyugalmát is fel akarják zavarni. Bakonyi kisebbségeink lakosai már több mint kétszázéves településüek és ezalatt soha egynek nem jutott eszébe, hogy ő nem magyar volna. Mindegyik község megőrizte a maga sajátos népi tulajdonságait, anyanyelvét, de soha nem jutóit egynek eszébe, hogy ne magyar volna. Nem ritka eset a múltból, hogy az ilyen németszármazásu maga tiltakozott az ellen, ha őt németnek vagy svábnak nevezték és büszkén kérkedett magyarságával. A világháború során ezen bakonyi német községek fiatalságából kikerült ezredek a legbölcsebb magatartást tanúsították és nem volt okunk magyarságuk miatt szégyenkeznünk. Most sem tekintik magukat ezek a bakonyi némettelepülésü magyarok kisebbségnek, ők ma is büszkén vallják magukat magyarnak. De az utóbbi időben már nagymértékben megkezdődött a konkolyhintés. Az aknamunkának ma még kevés az eredménye, bakonyaljai németjeink dicséretes eredménnyel állanak ellent a kísértésnek, az új jelszavaknak. Félő azonban, hogy előbb-utóbb az elszórt mag termő talajra talál. Ezt mindenáron meg kell akadályozni, a jelszavas politikát a faluból ki kell ölni. A falu népének legyen az tiszta vagy idegen származású magyar, nem kell a jelszó, neki béke és nyugalom kell, hogy dolgozhasson, egy kis gondoskodás kell, hogy munkájának gyümölcsét láthassa, törődni kell szociális bajaival. Mindez kell a falunak nem pedig jelszó, akkor hazánkban a jövőben sem lesz kisebbség, hanem egyek leszünk az újabb ezerév elérése utánni küzdelemben. Hirdessen a Pápa és Vidéké-ben Esküvő. Vasárnap, e hó 12-én esküszik örök hűséget a bakonykoppányi róm. kat. plébániatemplomban Zimics Béla devecseri banktisztviselő Fuchs Rózsikának, Fuchs Antal urad. fővadasz leányának. (Minden külön értesítés helye t.) Áthelyezések a Földmérési Felügye.őségtől. A pinzügymimszter a p^pai Fösdmeresi Fe ügyeiősé lől a következő mérnököket heiyeae el: Tóth Vince főmérnököt Budapes're, Szepessy Ferenc mérnököt Debrecenbe, Kripper Tibor mérnököt Kassára és Klimó Károly mérnököt Ungvárra. Változások a polgári iskoláknál. A vallás és közoktatásügyi miniszter Horvdthné Slezák Mária tanárnőt az állemí polgári leányiskolától a rk. polgári fiúiskolahoz, Tőthné Bayer Ilona tanárnőt pedig a polgári fiú s kólától az állami polgári leányiskolához helyezte át. Közigazgatási gyakornok kinevezése. Pápa megyei város polgármestere az elhaálozás folytán megüresedett városi közigazgatási gyakornoki állásra az öt pályázó köaüi Dr. Boksay Endrét neve te ki. Áthelyezés A m. kir. igazságügyminiszter a pápai kir. járásbíróságnál nyugdíjazás folytán megüresedett tclekkönyvvezeíői állásra Mustos József sáiospataki íelekkönywezetőt helyezte át. Selyemből, szövetből, gobleinbői rende ésre keszhes retikült és útitáskát. QyőrI bőröndös Pépe, tSessufh Lajos-utca 22, Közgyűlés. A Pápai Poigári Kör évi rendes közgyű'ését február 5-én délután tartót a saját helyiségében, ahol a tagok nagyszámban jelen ek meg. Zakots István elnök a Magyar Hiszekeggyel nyitotta meg a gyűlést, majd Béldy Zoltán titkár olvasta fel az 1938. évről szóló jelentését. Pethő Endre pénztáros és Csollány Antal pincemester jelentéseit tudomásul vették. A Kör a kuglizót a jövő évre téli kuglizóvá alakítja, melyre 2500 pengőt irányoztak elő. A választások eredményekép a következők leitek az egyesület vezetői: Elnök Zakots István, alelnök Tamás János, titkár Béldy Zoltán, ügyész dr. Maurer István, pénztáros Pethő Endre, könyvtáros Nikodem Pál. háznagy Szilágyi Ferenc, pincemes'er Csolány Antal. Számvizsgálók: Mikócd Alajos, Nóvák László és Süpek Pál. Választmányi tagok: Alföldi Lajos, Ádám János, Bolla Lajos, Csapó Antal, Erhardi Dezső, Edelényi Szabó László, Knapp József, Simon Géza, Szigeti János, Somogyi István, Mudra József, Vincze István. Pót'agok : Pálovits József, Nagy János, Berki Gyula és Lakat Antal. Tiszteleti tag : Vasvári Gyula, Kárpát bál. Fényesen sikerült a „Kárpat-bái" a Griff szálló nagytermében, ahol annyi mulatni vágyó közönség gyűlt össze, mire ebben a farsangban még példa nem volt. Nagyszerű hangulat uralkodott a parket

?en is, bár sokan * belső teremben eléghet ek ki fars mgi jőked vüké- A na^ys erű a pi * csardis >k, iszta, fe edheteden hangulatot vaiázsoltak a szivekbe. Ennyire jól sikerült bált régen láttunk, s talán ilyenre nem is emlékszik a a pípai krónikás Kabaré est. Jólsikerült kabaré es^et rendezett tánckoszorucskával egybekötve a pápai Felsővárosi Olvasókör ifjúsága saját helyiségében. A változatos müsorősszeállíiás Sálváry tánctanár érdeme, ki fáradságot nem kímélve igyekezett egy nem mindennapi kabaré-estet rendezni, ami a legteljesebb mertékben sikerült is A változatos műsor kiemelkedő számai: A bűvös szoba. Bohózat I felvonásban. Szereplői elsőrangúan megfeleltek. Dicséret illeti meg Ács Margitkát, Csuti Istvánt és Németh Gyu'át. Majd ezt követte egy Hacsek és Sajó parjelenet, melyet Szabó Nándor és Babiák József adott elő nagy sikerrel. Hatalmas s kert aratott a „Sevillai borbély" (paródia) is. Jóval felülemelkedtek ezeken, a darabokat egymástól elválasztó, Magyar táncok, melyet Farkasdy Mariska, SUet Magdus, Németh Magdus, Nyárs Ilus és Fejes Bözsike lejieilek. A bemutatott táncok oly hatásosak voltak, hogy mindegyiket meg kellett ismételni a szépszámú közönség előtt. A jólsikerült számok után tánc volt s a legjobb hangulatnak csak az éjfél vetett véget. Fakészletek bejelentése. Minden erdőingatlan tulajdonos köteies termelésének befejezésétől számított 8 napon belül fakészletét a földmivelésügyi miniszterhez (Budapest V, Kossuth Lajos-tér 11. Erdészeti főosztály cimre) bejelenteni. Ha a bejelentésre né/ve valakinek kételye merülne fel, ugy az forduljon felvilágositáíért a veszprémi m. kir. erdőfeiügyelőséghez A bejelentés elmulasztása érzékeny büntetéseket von maga után. Halottkémi dijak megállapítása, A város képviselőtestületének 1938. november 1 én volt üléséről hozott beszámolónkban már közöltük, hogy a képviselőtestület a halottkémi dijakat 4 pengőben állapította meg. A képviselőtestület ezen határozatát a vármegyei kisgyűlés mosí jóváhagyta. OpHorlott Miszolgálónő divstáPoQzlBtbe fóeteíifi. írásbeli ajánlatot az eddigi működés részletes leirásával és a fizetési igény megjelölésével „Ügyes 56* jeligére a kiadóhivatal továbbit.