Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-12-31 / 54. szám

POLiliül HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VBSflRNflP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. ÚJ év, új remények írta: Dr. iMagyarára Ferenc 0. Cist Végtére elborul s nyomasztó negy éj lesz; A levert lélek egy sötét vágyat érez : , Nem élni, nem élni I De egy-egy csillag gyul a felhőkben távol. Fellobbanó fénye lelkünkig világol: Remélni, remélni! (Tompa, Tornácomon.) Az újévnek, az újévi jókívánságoknak is megvan a maga lélektana, melyet érdemes egy kissé szemügyre vennünk: Január elseje voltaképpen csak olyan napja az esztendőnek, mint minden másik; s a régi rómaiak, kik március elsejétől számították az évet, vagy a zsidók, kiknek „ros basono

a-ja, újéve, szeptember derekára esik, januárnak első napján •em érzik azt, amitől a mi lelkünk önkéntelenül eltelik. És mi a mi érzésünk ezen a napon ? Szeretnénk belenyúlni az idő kerekének küllői közé, hogy egy percre megállítsuk. Szeretnők föllebbenteni azt a fátyolt, mely még a következő napot és órát is elborítja előlünk. Szeretnénk egy pillantást vetni viszszafelé is, előre is; visszafelé, hogy •egyetlen tekintettel végiglássuk azt, ami elmúlt s amit Aquinói Szent Tamás tanítása szerint (III. qu. 893.) ©lég a jó Isten maga sem tud meg nem történtté tenni, sem visszahozni ; és előre, hogy fölkészülhessünk a nagy harcra, mely reánk várakozik. Az újévi hangulat tehát két ellentétes érzelemből alakul ki. Az egyik egyik az elmúlás melankóliája, a másik a jövő reménye. Az idő múlása mindig melankóliára hajlítja kedélyünket, a jövőre való gondolat mindig vagy aggodalmat, wgy reménységet kelt. Mi is az a reménység? Mindenekelőtt bevallása annak, fcogy a jövőt nem ismerjük, mert .ha ismernők, nem tekintenénk feléje a remény bizonytalan várakozásával. A remény továbbá beismerése aka* ratunk elégtelenségének, mert amit a magunk erejéből megtudunk szerezni, azt nem várjuk mástól. Azt a szerencsét, mely hatalmunkban van, szívesen kovácsoljuk magunk is. A remény tehát értelmünket is, akaratunkat is egy magasabbrendü hatalomra utalja, amelynek bölcsesége kipótolja a mi értelmünk homályát, amelynek ereje segít a magunk esettségén, amelynek jóakarata biztosítja jövendőnket. íme, így vezeti el az embert a reménység ... a hitre, az Istenhez. Még azt is, aki hitetlen, aki tagadja az Iisten létét. Mert a hitetlen ember is remél, a reménynek pedig Isten nélkül nincs sem alapja, sem értelme. A remény föltételezi a személyes Istent, mert különben vagy magában, vagy másban, vagy a vak sorsban kellene az embernek remélnie. Magában hiába remél, mert ha maga intézhetné sorsát, nem volna balsors, a világon. Másban is hiába remél, mert vagy van másban akarat és erő, fiogy mindenkit boldoggá tegyen — s akkor úgyis megtenné, vagy nincsen, s akkor hiába minden reménység. A vak sorsban bízni pedig méltatlan az értelemmel és szabad akarattal fölruházott emberhez. A nyomasztó nagy éjben, amelybe az elmúlt esztendő napja lealkonyult, a levert lélek szeme előtt kigyúl a reménység csillaga: találóan kapcsolja össze a költő a ,nem — élni* kétségbeesett, sötét vágyával a reménység vigasztaló világosságát. De a remény végtére is csak érzés és az élet nemcsak érmésekből áll, hanem cselekedetekből, melyek ez érzésekből táplálkoznak. Ha tehát a remény a jobb jövő várása, akkor ezeknek a cselekedeteknek is jobbaknak kell lenniök és jobbakká kell lenniök bennünket. Ezek adnak jogcímet a reménynek, mert különben istenkísértés volna. Jobbá lenni: egyéni programm és életprogramm. Egyéni, mert ki-ki maga tudja legjobban, hogy érzésvilága, hajlandósága, szokásai, életberendezkedése, egész jelleme hol és mennyire szorulnak rá annak a távoli •csillagnak a világosságára. És életprogramm, mert a tökéletesedésrek nincs véghatára, nincs tetőpontja, amelyen túl már nem lehetne haladni. így lesz az-új esztendőből az igazi remény éve, a reményből a kötelességek sorozata, ezeknek teljesítéséből ered a megelégedés, az első biztos és elengedhetetlen lépés a boldogság felé. Ezt jelenti igazában a boldog újesztendő kívánsága. A megyéspüspök XV. körlevele Örvendetes adatok az egyházmegye hitéletéből Most jelent meg dr Czapik Gyula megyéspüspök XV. körlevele, melynek első része beszámol az 1938. évnek statisztikai és hité eli adatai! ól. A lelkipásztorok jelentései boldog őrömmei számolnak be a sikerekről, de őszinteséggel és aggódó szeretettel tárják fel a hiányokat is. A születési statisztika nem kielégítő. Megfertőzte a lelkeket a mai kor átkos betegsége: az egyke, mely mindig jobban terjed. A kegyelmi é'et terén csodálatos a vallási újjászületés. A szentáldozások száma rohamosan emelkedik. A missiók és triduumok hatására rendkívüli eredmények tapasztalhatók. A házassági statisztika örvendetes dolgokat mu'at, bar vannak még nagy területek, ahol a házasságkötésnél kis százalékban hibák is vannak. Szomorú csoportot alkotnak a gyermektelep és egykés házaspárok, számuk évről-évre emelkedik. A betegek el'átáFá'ól a hívek általában dicsére'esen gondoskodnak Többször azonban a hozzátartozók mulasztást követnek el, mert nem hívnak papot a beteghez. A szentmise hallgatás statisztikája nem mindenütt kielégítő, vannak azonban örvendetes jelenségek is e téren. A hubuzgalmi egyesületek kiépítése folyamatban van. A népmüvelés terén a papok és tanítók derekasan dolgoznak. A világi apos olok itt is sokat segíthetnek a telkipásztornak, A sajtóstaüsz'ikából az tűnik ki, hogy e téren még kiartó felvilágosító és nevelő munkára van szükség a katolikus sajtó támogatása érdekében. A továbbiakban elrendeli, hogy 1940. jan. 1-én, amikor 25 éves Évfordulóját ünnepeljük annak, hogy I. Ferenc József apostoli királyunk Jézus Szentséges Szívének ajánlotla fel az uralkodóhá?a», népeit és koronáját, a délu'áni istentiszfe'et alkalmával minden templomban imádkozzák el az e célra kiadott felajánló imádságot. ' Látogatás a pápai katolikus intézményeknél A polgári fiúiskola. Tanulságos séfára visszük el olvasóinkat, amikor sorra látogatjuk a pápai katolikus intézményeket, társadalmi- és szociális egyesü eteket, hitbuzgalmi köröket és erőforrásoka*, amelyek hivatva vannak városunkban az élő és cselekvő katolikusig szel emének fenntartására, továbbfejlesztésére. Ugy érezzük, nem végzünk érdektelen munkát. Egy-egy intézmény élete, programmja nemcsak az egyén éleiére nyomja rá maradandó jegyét, hanem kisugárzó erőivel összefogja és formálja a társadalmat is. Belőlünk állnak ezek az intézmények és sokszor mégsem ismerjük őket. Hozzánk tartoznak és sokszor idegennek érezzük azokat! — Ezek a szerény riport-sorozatok nem fe fedezni, — erre nircs szükségünk !—hanem közelebbhozni akarják őket! Csak azt lehet igazán becsülni, amit előbb megismertünk, hogy aztán a megismerés szeretetté váljék bennünk .. . Látogatásaink során e'őször a pol-* gári fiú^kolát kerestük fe'. A Z!:nmermann u cai épületből messze elhangzó csengőszó jelezte, hogy vége az óraközi szüne nek. Siettünk fel az eme

!etre, hogy bekopogtassunk az iga7ga'ói iroda ajtaán. Veszély Lász'ó, az i kola fiatal igazgatója készséggel áll rendelke-