Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-11-19 / 48. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pépai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­milliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Több hultupát a munbásohnah! Napjainkban sokszor és sokat han­goztatott kérdés a munkásosztály művelődésének problémája. Állam­férfiak és jeles puplicisták nem egy­szer hangoztatják a munkásosztály szellemi továbbképzésének fontossá­gát, mert igaz az a régi közmon­dás, hogy minden ország annyit ér a nemzetek társadalmában ahány kiművelt okos koponyával rendelkezik. A keresztényszociálizmus felvetette e kérdés megoldását már régen. Tett is érdekében amennyit tehetett, de felveti e kérdést maga a munkásosz­tály is — bár önkívületlenül — ak­ko r, mikor gazdasági szervezkedé­sében a iiberális kapitalista kultúra fattyúhajtásai ellen a keresztényszo­cialista elvek fegyverével száll síkra. A munkásság ama része, mely ré­gente a szociáldemokrata mozga­lomhoz csatlakozott, megengedjük, szintén azt hitte, hogy e forradalmi színezetű kenyérharca mellett elérheti azt a műveltségi mértéket, amely képessé teszi majd őt a többi osz­tályokkal való mérkőzésre. Ezek előtt, mint elérhető lehető­ségek rendszerint a munkásság an­golországi szervezeteinek kultüreretí­ményei függtek. Ám figyelmen kívül hagyták ama ország népének — te­hát a munkástömegek társadalmi gyökérzetének — már elért kultúrfo­kát és főleg a hazafias angol mun­kásvezérek tagadhatatlan magas ál­lamtudományi és nemzetgazdásági érzékét és tudását. A munkája után kimosakodott ci­linderes és kesztyűs angol munkás alakja lebegett szemük előtt. Az an­gol munkássé, aki a színházban hangversenyteremben és matinékon az egyetemi tanárokkal, bírákkal és államfunkcionáriusokkal egysorban ül. A szerepekre azonban a vezérek csak saját személyükben törekedtek s a tömeg maradt ott, azon az ér­telmi és társadalmi fokon, mint volt. Nagy csalódással látja most maga a munkásság, hogy a munkásvezérek előtt minden fontosabb volt, mint az, hogy a dolgozó tömegekben a nem­zeti eszmék fejlődéséhez simuló ér­telmet, modort és műveltséget kia­lakítsák. Az ezeréves kultúrával büsz­kélkedő nemzet nagy szellemi kivált­ságai mind elismeréssel vannak a magyar dolgozók teljesítményéért, sietnek példát adni a kérges tenye­rek megbecsülésére — kézfogással és az ünnepélyes pillanatok multán nem veszik észre, hogy a kultúrálat­lanság keményebben szorítja ökölbe a kérges kezet — mint maga a nyo­morúság l „A munka nemesít", — de a munkáslélek nemesítéséfintézménye­sen még eddig nem tűzte céljául egyetlen hivatalos tényező sem. Az iparoktatás keretében nyújtott általá­nos kullurértékek további gondozás híján devalválódnak az élet harcában, a főleg fizikai erőkkel küzdő mun­kás lelkében. Ilyen körülmények kö­zött a magyar munkásosztály olcsó prédájául dobva a romboló törekvé­seknek annyira alatta marad a szük­séges nemzeti kultúrnívónak, hogy szakmunkája elvégzésén kívül társa­dalmunkban nem jöhet számításba. Aki a munkások nemzeti és szo­ciális gondozására magasabb kultú­rával száll alá, az a magárahagya­tottság mártiromságára adja magát és valóban óráról-órára erősítse a küldetésben való hitét, hogy missió­ját kitartással tudja végezni. Sokan ilyenek sebzett lélekkel, az emberiség pusztulásának rémes lá­tományaitól sújtva, tántorodnak visz­sza ettől a világtól meiynek küszöbe fölött szinte ott lebeg Dante poklá­nak cégére: Itt hagyj fel minden reménnyel I és főleg azzal a remény­nyel, hogy valaki segítségedre jő ... Az Isten teremtményének határtalan nagy szeretete, az embertestvériség . fanatikus átérzése, a faj és a haza irányában önfeláldozásra késztető kö­telességtudás és fölmagasztosult fi­lozófia kell ahhoz, hogy a mun­kásosztály kulturális felszabadítására kulturember vállalkozzék. Ügy mondjuk felszabadítására, mert aki a kulturálatlanságból Istenhez, hazához és szellemmi kultúrához akarja emelni a dolgozó tömeget, az új szabadságharcát vívja a munkás­ságnak és egyben a nemzetnek I Ezek a megállapítások szólnak be felé és kifelé egyaránt. Befelé, a munkástömegek felé, hogy felbecsül­jék az értük végzett áldozatos mun­kát és iparkodjanak magasabb kul­túremetkedésre, kifelé a magyartár­sadalomnak pedig, hogy az illetéke­sek méltányolni tudják ennek a mun­kának szükséges voltát. Többet tanulni l Minden munkás­nak meg kellene hallani a jelszót, mert épen ők azok, kik számára az élethivatás, a nehéz kenyérszerzés, a mostoha sors, a tudás, a tanulás le­hetőségét annyira megnehezíti, vagy teljesen el is zárja tőle. A tudásnak, a szellemi képzettség­nek hiányát munkája közben kétsze­resen kell éreznie, mikor minden lé­pésénél az emberi szellem óriási ere­jét és hatalmát látja. Hiszen minden, mit két keze munkájával összehoz; a szerszám, a gép, az épület stb. a testi munkán kívül a tudásnak is gyümölcse. • Látni kell, hogy a mai tőkés gaz­dálkodás bámulatraméltó eredményei­ben a szellemi munka, a számítás, a szervezés járomba hajtja a testi munkát s azt a haszontöbletet, mit kettőjük összedolgozása hozott létre, részlehajlóan a tőkének juttatta. Ha a munkásság érzi és belátja, hogy a változást egyedül az ő akaratereje, tudásvágya hozza csak meg s a testi munka mellett a szellemi tudást is megbecsüli, saját maga képzésére na­gyobb súlyt fektet, maguktól omla­nak össze azok a válaszfalak, melyek egyes társadalmi osztályokat a kul­túra hiánya másik oldalon magas foka miatt egymástól elválasztanak. Azért mondjuk: nagyobb kultúrát a munkásoknak, kultúrnemzethez méltó kultúrát I Ez is egyike a ha­laszthatatlan keresztény és szociális reformoknak I Sz—L. A város 80 ezer pengő kölcsönt kap kislakások építésére A város költségvetésével kapcsola­tosan közöltük polgármesterünknek azon terveit, amelyek kislakásépitke­zéssel kapcsolatosak. Hamuth János polgármester ezen tervei megvalósí­tásánál nagy segítséget talált dr. Antal István, a város képviselőjének szemé­lyében, ki a nagyszabású terveket ugyancsak magáévá tette és mindent elkövetett a megvalósítás érdekébe. A közös munkának meg is lett az eredménye, ugyanis a Belügyminisz­ter értesítette a várost, hogy 80.000 Társadalombiztosító Intézettől enge­délyezi. Most már, hogy a Belügyminiszter engedélyezte a kölcsön felvételét, a tárgyalások megindultak az OTI-val a kölcsön folyósítását illetőleg. A folyósítandó kölcsönből a város vezetősége a Kertsor-utcában levő városi telken 20 kislakást kiván épít­tetni, mely lakások mindegyike egy szoba, konyha és kamrából állana. Előreláthatólag az építkezések már a tavasszal meg is indulnak. pengő kölcsön felvételét az Országos Iparengedélyek és iparigazolványok felülvizsgálata Az 1939. évi IV. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott rendelet értelmé­ben Pápán is megtörténtek az ipar­engedélyek és iparigazolványok felül­vizsgálatai. A város területén összesen 1630 iparengedély, illetve iparigazol­vány van érvényben. Az érvényes jogositványosok közül 1382-en adták be okmányaikat felülvizsgálás végett. Az iparhatóság a beadott nyilat­kozatok és okmányok alapján meg­kezdte a felülvizsgálat munkálatait, amelyek a legutóbbi napokban nyer­tek befejezést. A telülvizsgáiat mun­kálatai a városi hatóságoknak sok gondot okoztak, ugyanis a legtöbben hiányosan töltötték ki a kérdőponto­kat és a hivatkozott okmányok csato­lását is elmulasztották. Mindezen ne­hézségek ellenére sikerült a felülvizs­gálatot befejezni. A felülvizsgálat eredménye szerint az elbírált 1382 engedélyes közül kereszténynek tekintendő 910, viszont zsidónak 422. Ezen számban benne foglaltatnak a kereskedők, iparosok, gyárak és egyéb iparengedéllyel biró vállalatok. Százalékszerüen az enge­délyesekből 66-38 százalék keresz­ténynek, 33*62 százalék pedig zsidó­nak tekintendő. Az I. fokú iparhatóság a megálla­pító véghatározatot és a névjegyzéket november 15-től kezdve a város kis­tanácstermében közszemlére tette ki, ott azt bárki a hivatalos órák alatt

Next

/
Thumbnails
Contents