Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-08-20 / 35. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos : a Papai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAQY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáhmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 filí. Árva magyarok zarándoklata Szent István Jobbjához Irta: MAGYARÁSZ FERENC Dr. Tavaly ő jött el mihozzánk, ezidén, mint minden esztendőben, lelkileg mi zarándokolunk el őhozzá Buda várába. Tavaly és a harminckilences tavaszban a megnagyobbodva is még kicsi országot járta az apostoli szent király, ezidén a Kárpátok népe is eljön hódolni hozzá, ki az ő királyi jogarát mai hazánk határain túlra terjesztette ki. Tavaly is, ezidén is ugyanazzal a magyar érzéssel és keresztény buzgósággal énekeljük az ősi magyar Szent István éneket — mégis úgy érezzük, sem az ünneplők nem azok már, sem az ünnep, sem annak igazi hangulata. Valami megváltozott a Duna völgyében, a Kárpátok lejtőin, az Alföld rónaságán, a Hegyalja szölleiben, a Balaton vize mentén ... Valami, ami nem a kelő hajnal kedve, nem az alkonyat megnyugtató érzése. Valami, ami nem a munka reménye és nem a siker öröme. Valami, ami aggaszt, mint a vihar előtti csend és rémképeket fest, mint a sötét éjszaka. Valami, aminek a dalában csupa rikoltó diszharmónia uralkodik, aminek az ígérete úgy hangzik, mintha fenyegetés volna. Valami van a levegőben. Valami, aminek nem tudunk nevet adni, aminek nem találjuk mását nemzeti történelmünkben, ami nem harcolt Mohinál és nem vérzett a mohácsi síkon. Valami, ami nem visszhang Hunyadi hadainak „Jézus!

a-kiáltására. Valami, ami nincs ráhímezve Rákóczi Máriás lobogójára, valami, ami legföljebb Kossuth ajkáról jajdult bele a magyar történelembe: Uraim, a haza veszélyben! Valami, ami őrületbe kergette a legnagyobb magyart, valami, amire nem gondolt a haza bölcse. Valami nyomja a lelkünket, ami hidegebb, mint az 1915-ös kárpáti tél, és forróbb, mint az olasz harctér kavernái. Valami, amiről nem vitt hírt a tábori lap a verchnyeudinszki fogolytáborba, de amit a trianoni hóhérok sem szabdaltak darabokra. Valami fáj nekünk, jobban, mint a vörös ököl-ütötte seb vagy a madeirai székesegyház főoltára alatt pihenő utolsó koronás király halála, melynek fájó emlékezetét éppen abban az órában idézik föl a tihanyi kálvárián, mikor e sorokat róvom a papírra... Igen, valami más ma, mint tegnap volt, valami nem úgy van már, mint volt régen, valami hamis hang rikolt bele az ősi magyar szentistváni énekbe. Nem a bú, azzal régen is harmatoztak szomorú mezeink. Nem a könny, attól hajdan sem szűntek szemeink. Nem a gyász, bár hiszen az az öltözet, melyet a ma tüntet, gyászosább, mint amelyben őseink Világosnál sírtak. Azért oly nyomasztó az ezidei zarándoklatunk Szent István Jobbjához, mert érezzük és tudjuk, hogy két nagy belső veszedelem fenyegeti ezeréves alkotmányunkat, sőt létünket. Két veszedelem, melyet csak a vak nem lát és csak az oktalan nem vesz semmibe. Egyik az alkotmányt támadja, közjogunkat fenekestől föl akarja forgatni, a népképviseleti rendszer helyébe az egyeduralmat, a „totális" hatalmat, a zsarnoki államformát akarja bevezetni, a magyar földdel felelőtlen hazárdjátékot űz, s a hosszú gazdasági harcban agyon csigázott polgárokat, különösen pedig a csalódott és szárnyaszegett fiatalságot oly ígéretekkel maszlagosítja, melyek mint ígéretek csak arra jók, hogy forradalmasítsák a lelkeket, ha pedig teljesednének, a történelmi logika kényszerűségével belekergetnének bennünket más, hatalmasabb országok halálosan szorító ölelésébe. A másik veszedelem ugyanezt nem is tagadja, hanem nyíltan hangoztatja. Ez a gondolatvilága, ez a jelszava, ez a fegyvere, ez a célja. Szerinte Szent István népének már Szent István korában sem volt létjogosultsága, s ami benne nemzetfönntartó elem, az mind egy ősi tőke, melyet a hitelező most kamatostul követel vissza az adóstól. A Dunamedencéből visszafelé folynak az állami érdekek hullámai, Bendegúznak vére nem a diadalmas faj vére, Árpád hős magzatjai örüljenek, ha szolgálhatnak egy magasabbrendü népiségnek, s az a terület, amelyet a Kárpátok öveznek s amelyről a tudomány azt állítja, hogy mint földrajzi egység ritkítja párját a világon — csak élettérnek jó . . . E két eszme harcosai nem zarándokolnak az apostoli kettős kereszt alatt a Szent Jobbhoz. Nekik az nem szent ereklye, nem szimbóluma a nemzeti hagyományoknak, legföljebb a nemzeti lelkiismeret komoly intelme: Ne bántsd a magyart! Mi azonban, Szent István árvái, az első apostoli király maradék népe, a magyar magyarjai, hittel és bizodalommal zarándokolunk ma is az ő Szent Jobbjához. Hittel, mert a hitet tőle tanultuk, bizalommal, mert ebben még nem csalódtunk. Hittel és bizodalommal, mert hisszük, hogy bizodalmunkban ezentúl sem fogunk csalódni. Augusztus 27-én olvassák fel a templomokban a pápa békeszózatát Katolikus egyházi körökben ugy tudják, hogy XII. Pius pápa régóta várt békeszózatát augusztus 27-én fogják felolvasni a katolikus templomokban a szószékről az egész világon ünnepies istentisztelet keretében, békéért fognak imádkozni. Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a körülménynek a katolikus egyház köreiben, hogy a Szentatya enciklikáját sok államfőnek és uralkodónak is megküldik, ami eddig sohasem történt meg. amikor is a katolikus hivek a világEGJELENT a lésvédelmi riasztó-rendelet Szeptember 2-től kezdve minden szombaton délben egy órakor megszólalnak az ország összes légoltalmi szirénái. Az 1939. V. t-c., a honvédelmi törvény megkívánta, hogy a végrehajtási rendeletet újból kiadják. E rendeletek sorában a hivatalos lap közli a honvédelmi miniszter 88.001. és 88.002. számú rendeletét a riasztó és elsötétítő szolgálatról. A riasztó szolgálatot szabályzó rendelet szerint a riasztásnak két faja van, a hatósági riasztás, amely központilag megszólaltatott riasztó eszközök (motorszirénák) révén a közterületek (utcák, terek) járókelőit értesíti a légi veszélyről, valamint a helyi riasztás, amely épületekben, zárt udvarokon belül adja tovább — a célnak esetenként legjobban megfelelő módon — hatósági riasztás jelzéseit. A légvédelmi riadó A „légvédelmi riadót" a hatósági riasztó eszközök továbbra is az úgynevezett üvöltöző (szakaszosan váltakozó magasságú) hanggal közlik, míg a „légi veszély elmúlt" jelet állandó magasságú szirénahang szolgáltatja. A hatósági riasztás jelzései a régi rendeletben foglaltoktól csupán abban különböznek: a jelzések időtartama valamivel megrövidül, mivel az egyes ismétlések egy perc helyett csupán félpercig tartanak. Teljesen új szakasza a rendeletnek az ellenőrző műszaki próbákra vonatkozó része. Részint az állandó működőképesség ellenőrzése, részint a lakóság tájékoztatása miatt a szirénák minden héten karácsony és húsvét hetének kivételével szombaton, ha a szombat ünnepre esik, az azt megelőző hétköznapon déli egy órakor pár másodpercre megszólalnak. Mivel a rendelet a kihirdetést követő 30 napon lép hatályba, a szirénák első megszólaltatása szeptember 2-án várható. Elsötétítés A légoltalmi elsötétítő szolgálatról megjelent rendelet szerint a légoltalom szempontjából szükséges elsötétítésnek — mint ismeretes — két fokozata van: a csökkentett világítás és teljes elsötétítés. A közvilágítást a lámpahelyek ritkítása és megfelelő ernyőzések alkalmazásával kell csökkenteni. A magán világításra vo-