Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-08-06 / 33. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MIKDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Teleíon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptislfíjdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Elofizetesi ar: egesz evre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P Hirdetesek m,lhméteres díjszabás szerint Hasáb­millimeter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fiH Húsz év után Pápa város közönsége annyi más magyar város sorában most ünnepli meg azoknak az emlékét, akik a 20 év előtt négy hónapon át uralmon volt proletárdiktatúra áldozataiként erőszakos halállal fejezték be életü­ket. Azóta ezeknek az áldozatoknak az emléke egyetemes szimbólummá emelkedett, egy tiltakozás szimbólu­mává, amely tiltakozásban a nemzet hasonlithatalalanul nagyobb, fertő­zetlen része emelte fel a szavát azok ellen az erkölcstelenségek ellen, me­lyeket az akkori hatalom nevében elkövettek. Most husz év után, az idők mindent átformáló hatása alatt, elérkeztünk már oda, hogy tárgyila­gosan és minden egyéni vonatkozást mellőzve foglalkozhassunk azoknak az időknek minden időkre megma­radó tanulságaival. Két inditó rugó volt, amely a ma­gyarságot egy megtévedt pillanatában belekergette a proletár parancsuralom fojtogató karjai közé: a remény és vágy, hogy ezen kétségbeesett uton meg tudja törni a győztesek önké­nyéből reákényszeritett borzalmas határok uralmát, másrészt pedig az uj irányzatnak, a „korszellemnek" mindenhatóságába vetett hit és az a meggyőződés, hogy az uj áramlat ellen úgysem lehet küzdeni, abba bele kell magát vetnie. Az akkori polgári uralmak Európá­ban kivétel nélkül magyarellenesek voltak. Még azok az államok is, ame­lyek nem egészen egy évtized múlva már felismerték a magyar igazság európai súlyát és értelmét, mint pél­dául Olaszország, ez időben még mind hajlandók voltak a magyarság feje felett a halálos Ítéletet kimon­dani, mert tudatosan félrevezetett és megtévesztett közvéleményük a ma­gyarokban látta az általános európai tűzvész, a világháború egyik okozó­ját A nagy nyugati demokráciák csak ellenséges gesztust mutattak felénk, franciák és angolok vagy semmit sem tudtak rólunk, vagy amit tudtak, azt a gyűlölet és meg­vetés ismertette meg velük: sehol egy porszemnyi együttérzés, megbe­csülés, vagy akár csak szánalom fcem jelentkezett körükben nemze­tünk iránt. Lord Rothermere, aki később olyan sokat és eredményesen .küzdött értünk, ekkor még nem is ismerte a magyar problémát, széles Nyugat-Európában nem akadt egyet­len hang, mely mást látott volna ben­nünk, mint rendbontó, kultúraellenes tömeget, melyet lehetetlenné kell tenni Európában. Ezért lett szinte természetes szövetségese a magyar kétségbeesésnek minden és mindenki, aki a statusquoval szemben a viszo­nyok felforgatását kivánta. Igy lett a világforradalmár szovjet még nagyon sok jó magyar hazafi szemében is az az utolsó szalmaszál, melybe a gyü­lölettengerben való elmerülés ellen kapaszkodni lehetett. A kétségbeesés rendszerint rossz tanácsadó és egyik legfőbb tanácsadónk ez volt, amikor szerencsétlen és rosszemlékű Károlyi kormányunk a szovjetek kezébe tette le a hatalmat. A másik az a babonás és érthe­tetlen behódolás, mely a lelkek egy részén mindig erőt vett és erőt vesz, valahányszor egy a világáramlat igé­nyével fellépő uj szellemi irányzat szárnysuhogtatását érzik. Vannak em­berek, akik azt hiszik, hogy a szel­lemi mozgalmakon át kell esnünk, azok ellen nem lehet és nem is sza­bad küzdenünk, azoknak épugy alá vagyunk vetve, mint az időjárás vál­tozásainak : akaratunktól független tényezővé nőtt olyan kényszerűségek, melyek előtt akarva-nemakarva meg kell hajolnunk. Mivel pedig az 1918­as háborús kimerültség szinte min­denütt beletorkollott egy marxista feloldódásba, amelyet leghatározot­tabban az orosz forradalom fejezett ki és valósított meg, a szélkakas módjára minden uj felé kitárult lélek­kel fordulók tömege meg volt róla győződve, hogy ez az áramlat az, mely a jövő csillagát viseli homlokán. A jóhiszeműek és balgák sötét tömege felett igy lett úrrá egy min­denre elszánt és mindennel leszámolt kisded csapat, melynek semmi sem volt fontos, csak az uralom megszer­zése, mikor pedig ez már a kezében volt, ennek fenékig való kiélvezése és az áldozatok holttestének halmaza felett is minden eszközzel való meg­tartása. Igy lett egy szerencsétlen el­tévelyedés pillanatnyi gyengeségéből a magyar történelem mélypontja, igy következett el az a négyhónapi idő­szak, amit mint a magyar tanács­köztársaság korát könyvelte el az utó­dok számára a történelem. Azok, akik akár szándékos szem­befordulásuk miatt, akár a véletlen tragikus és kiszámíthatatlan játéka miatt áldozatai lettek ennek a rém­uralomnak, ma a nemzet kegyeletes emlékezésében kelnek uj szellemi életre, hogy mint a tradíció példái, utat mutassanak az utánuk jövőknek arra, hogy nagy igazságokért és nagy nemzeti célokért, ha a sors ugy hozza magával, meg is kell halni. Ma, ami­kor olyan nemzedék él, mely csak élni, még pedig lehetőleg jól élni akar a hazáért, vagy sokszor inkább a hazából, nem árt, sőt nagyon is szükséges felidézni azoknak az em­lékét, kik életüket adták a közösség­ért. Példájuk megtanít arra is, hogy idegen szellemi irányzatok, ha még­annyira azzal az igénnyel lépnek is fel, hogy rajtuk kivül nincs más utja az életnek, csak ingoványba vezet­hetik a nemzetet, mely nem élhet másként, csak ősei útját járva. Meg­tanít arra, hogy azok, akik husz év előtt a vörös uralom utjának harso­násai voltak, ugy látszik nem változ­tak alaptermészetükben, mert most egy uj, de nem kevésbbé idegen és nem kevésbbé kárhozatos „világáram­A kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter a kereskedés képesí­téshez kötéséről, a kereskedők sze­mélyzetéről, a kereskedelmi testüle­tekről s ezeknek országos központjá­ról szóló törvénytervezetet küldött meg az egyes érdekképviseletekhez, hogy rávonatkozó észrevételeiket zá­ros határidőn belül terjesszék fel. Nagy vita folyt éveken át a keres­kedelem képesítéshez kötéséről Az a felfogás győzött, amelyik a keres­lat" odaadó híveiként akarják boldo­gítani szerencsétlen népünket. De megtanít arra is, hogy az örök nai­vak, a hiszékenyek és balgák sem változtak és nem is kevesbedtek, mert amint husz év előtt voltak, akik tudatlanságukban jó lélekkel hittek a szovjet egyedül üdvözítő voltában, ma talán még sokkal többen vannak, akik a hétköznapok bajainak láttán meggyőződéssel állítják, hogy rajtunk már semmi más nem segít, mint a sürgős behódolás a kapuinkon dö­römbölő uj irányzatoknak, melyek ma éppoly mindenhatóknak látszanak, mint husz év előtti szellemi ősük. A végső tanulság pedig, amely kell, hogy ezeknek a visszaemléke­zéseknek a tanulságaként lelkünkben megmaradjon csak egy lehet, a biza­lom a nemzet jövőjében. Nagy nem­zet vagyunk annak ellenére, hogy fiaink sorában sok hitvány, tudatlan és gonosz is akad. Népünk nagy tömegeiben nemcsak jó és becsüles, de olyan életerőkkel is meg van áldva, melyeket még saját fiainak kicsapongása sem tud elpusztítani, legfeljebb időlegesen lekötni és a nemzetépítő munkától elvonni. kedelem képesítéshez kötését kivánta. A tervezet szerint ezután csak négy középiskolát végzett fiút vagy leányt lehet tanoncul szerződtetni. Szabá­lyozzák a tanoncoknak adható fize­tést is és elrendeli a miniszter, hogy 18 éven aluliukat kifutóként nem lehet alkalmazni. Az érdekképviseletek rövidesen foglalkoznak ezzel a nagyfontosságú tervezettel. ******* ** r ri rmm­ii m, l u l un. Országos légoltalmi nap lesz szeptemberben A „Riadó", a Légoltalmi Liga hiva­talos lapja legutóbbi számában oly értesülést közöl, hogy előreláthatólag szeptember hó 27—30. között az egész ország területén légoltalmi lég­védelmi gyakorlatokat fognak tartani. A legutóbb megtartott gyakorlatokkal szemben, melyek inkább bemutató jellegűek voltak s a propaganda célt szolgálták, a szeptemberi gyakorla­tok már a valóságot megközelítő helyzetek, illetve feladatok megoldá­sát tűzi ki ugy a hatósági légoltalmi szervezetek, mint az általános önvé­delem részére. A kereskedelem képesítéshez való kötése

Next

/
Thumbnails
Contents