Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-05-23 / 22. szám

Pápa, 1839 május 23., kedd ára * 16 FILLÉR. * XXXVI. évfolyam, 22. szám POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvérosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: SR, NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmilliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Választások előtt \ Sok választás lezajlott már Magyarországon. Választottak titkosan, választottak nyíltan is. ígérgetésekben nem volt hiány sem az egyik, sem a másik részről. Választottunk jó békeidőben, mikor kedélyes volt a választási kampány, mint az emberek a háború előtt. Választottunk a háború után is néhányszor, amikor már több volt a gyűlölet és élesebb hangú kortézia, és ; keményebb a hare. Ilyen pattanásig feszült bel- és külpolitikai atmoszférában azonban, mint a mostani, nem járult a szavazó urnákhoz az ország népe. Sorsdöntő napok, gyorsan száguldó események közepette élünk. Zajlik körülöttünk az európai tenger. Országhatárok mosódnak el és a mesterséges határok által elválasztott azonos vérű népek térnek vissza a népi és faji közösségbe. És ebben a kavargó, lélekzetelállító zajlásban csak mi állunk egyedül, rokontalanul. Sorsvezette utunk ezer évvel..ezelőtt ide torkolt be a Kárpát-medencébe. Itt véget ért az út és álltunk, véreztünk vízválasztó gyanánt a népek óceánjában. És álltuk a •harcot és itt maradtunk. És magyarok maradtunk. Magyarok. Pedig volt Mohács, volt évszázadokon keresztül ozmán félhold. Volt osztrák császári önkény. Magyarok maradtunk, mert a lelkünk nem tört szilánkra, mert a magunk útján jártunk, ha küzdelmes, ha tövises, ha keserű volt is. Erről az útról kell dönteni a pünkösdi választáson. Arról az útról kell dönteni, mely a homályos jövőbe kanyarog. Arról kell dönteni, hogy a magunk lábán akarunk-e tovább menni és a magunk, különleges magyar útján akarunk-e járni. Felelős államférfiak mondták el ezt, nem egyszer, nem egy helyen, hanem állandóan és mindenhol, ahol beszéltek. Komoly magyarok, akiknek sorsadta kötelességük őrködni a nemzet felett. Akiknek kötelessége vezetni a nemzetet a sorsdöntő napokban. Mindegyik érzi és tudja, hogy a nemzetet csak korszerű reformok végrehajtásával lehet átmenteni a jövendő részére. De csak olyan reformokkal, melyek észszerűek, melyek figyelembe veszik az ország teherbíró képességét. Máról-holnapra nem lehet egy trianoni sirból kiszállt országot édenkertté varázsolni. Aki ezt hirdeti, az lehet a hordók hőse, az lehet lelkiismeretlen demagóg, de saját fajának halálos ellensége. Aki ma kortéziából ellen nem őrizhető külföldi paradicsomok mintájára akarja a magyar földet 24 óra alatt megváltoztatni ; az lehet a külföld imádója, nyugat szerelmese, de saját fajának a veszedelme. Aki ma, mielőtt a nép elé áll, hogy beszéljen, nem vizsgálja meg a saját lelkiismeretét és nem gondolja meg, hogy mit is lehet józan ésszel megvalósítani abból, amit ígérni fog, az rosszabb, mint az idegen vezetők voltak alig egy évszázaddal előbb. A sorsáról dönt a nemzet a pünkösdi napokban. A sorsáról. A jelenről és a jövőről. Vagy a magyar becsülettel megígért reformok mellett dönt, melynek végrehajtásában a nemzetnek eggyé kell forrnia, vagy pedig a rapid, rögtöni végrehajtás mellett adja le a voksát, mely a nemzet, a magyarság sirját jelenti. Csodát nem lehet tenni. Mi emberek ehhez kicsinyek és gyarlók vagyunk. A nemzet lelkével játszanak, a magyar jövendőt teszik fel hazárdjátékos módjára azok, akik a mob, a könnyen izgatható tömeg lelkére felelőtlen ígérgetésekkel akarnak hatni. Ha a nemzet nem marad józan ezekben a napokban, ha a nemzet a szájaskodók miatt elveszti önkritikáját és helyes ítélőképességét — a felelősség ezért nem a félrevezetett népet, hanem a félrevezetőket terheli. A magyarok Istene őrködött felettünk egy évezreden át. Nem hagyott elveszni bennünket sok bajunkban. Talán most sem haragszik ránk — sok-sok bűneink miatt — és elküldi pünkösdi lelkét és felvilágosítja a szavazni készülő magyart. Aggodalmas kérdések Kaptuk az alábbi levelet, melyet egy józan, értelmes kisgazda küldött hozzánk: Pápa, 1939 május 22. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mint hosszú ideig szolgált tényleges katona, a polgári életben mint kisgazda, mindig komoly, csendes ember voltam és vagyok, aki tudom, hogy nem mindig az tesz valamit, aki kiabál, így hát nem sokat adtam arra, hogy választókerületünk egyik jelöltje mit beszél, mit tesz és mi mindent igér. Meg van a magam igaz magyar meggyőződése, oda fogok szavazni. Azonban úgy érzem, hogy egy-két dologról mégis beszélni kell. Sváb gazda társaimmal beszélgettem a napokban, persze politikáról is. Azt vettem ki beszédjükből, hogy ők már nem is Molnár Benjámin jelöltjük mellett vannak, hanem inkább mindenkit gyűlölnek, aki nem osztja az ő új politikai nézetüket. Kérem Szerkesztő Úr, én jó magyar katona voltam és tudom, hogy azok, akik most ilyen formán ellenségeim lettek, szintén jó magyar katonák voltak. Miért kellett ennek így történni ? B p- Én csak azért írok. mert szeretném tudtára adni az igen tisztelt Szerkesztő Úrnak meg a Molnár Benjámin jelölt úrnak is, hogy hagyja békében ezeket a németajkú ^magyarokat. Ha Molnár Benjámin elve olyan jó és erős, akkor győzzön meg vele bennünket, magyar gazdákat. De necsak a német falvainkat, mert abból nem fog jó származni itt a környéken. Ne küldjenek idegenből származó német asszonyokat és legénykéket a németajkú falvakba, mert ott jó magyarok laknak, akik nem kívánják a német szóval hirdetett új politikát. Tehát csak óvatosabban a németajkú községekben. Itt