Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-05-21 / 21. szám

Vasárnapi levél Hol az igazság? Tetőpontján áll a választási küz­ftélem. A különféle pártállású lapok öles címekkel emelik ki a nekik tetsző jelmondatokat. Ezekből a fes­tékpazarló címekből csodálatos kép tárul az újságolvasó ember elé. Két árnyalatú ellenzéki felfogás domborodik ki a választási harcból. Az egyik az éhes ember, a másik a jóllakott ember benyomását kelti. Mind a kettő befolyásolt. Az egyik az éhségtől, a másik a túlterhelt gyomortól. Egyik sem Iát tisztán. A nyilas pártok regimentje meg­egyezik egyben: kevés a reform. Rossz a zsidótörvény. Késik a föld­birtokreform. Kevés a föld, amit ki lehetne osztani. A baloldali pártok t- köztük a kisgazdapárt is, — túl gyorsnak tartja a reformokat, embertelennek a zsidótörvényt. Aggodalom tölti el a jövő tekintetében, hogy mi is lesz itt, ha a régi liberális gazdasági rendszer felbomlik. Az egyik ellenzéki frakció gyor­sítani akarja a reformok szekerét, a másik pedig kerékkötők után kiabál, mert veszélyesnek tartja a lendületes törekvéseket. Ilyen választási helyzetkép még nem volt Magyarországon. Ilyen se­híicski- sehajtski módra még nem' harcolt az ellenzék.* Ez nem lehet józan felfogás, A harcok és kíván* ságok hátterében olyan érdekek hú­zódhatnak meg, amik a küzdelem jo­gossága iránt kétséget támaszthatnak. Én csak a szegény választópol­gárt sajnálom, akinek azt adta a végzete, hogy kerületében nyilas is, meg baloldali jelölt is fellép. Me­lyikre hallgasson ? Arra, aki nábob módra osztogatja a földet és emeli a munkabért és palotát ígér az al­végre ? Vagy arra, aki szenvedélye­sen támadja a reformokat és főbűn­nek tartja a zsidótörvényt, melyet a magyar törvénykönyvből ki fognak tépni ? Szegény választópolgártársam, mi­csoda versenyfutás kezdődött a vok­sodért. Micsoda káoszt kénytelen feldolgozni egyszerű magyar lelked, míg eldöntöd, hogy melyik kockára teszed a kereszted. Sajnálom, komolyan mondom — a választók százezreit, akiknek a nyugalmát hetekre feldúlta a rette­netes sok vezérelv. Valahol hibának kell lenni. Vala­hol tévedés lehet. Ilyen hatalmas űr nem választhatja el normális körül­mények között az ellenzéki felfogást. /V licitálás és a patópáloskodás nem fér meg egymás mellett. Kedves ultra jobboldali jelölt úr, kédves topogó baloldali jelölt úr. Önökben csak az ellentmondás ör­döge fészkelődik. A csakazértse örök magyar negatioja. Ön nyilas úr na­gyon jóí tudja, hogy nem lehet má­; ról-holnapra mindenki számára olyan í fixfizetést biztosítani, mely gondta­lan életstandardot jelent. Nem lehet máról-holnapra a szegény gazdasági cseléd 4 ökrös gazda 30 hold-föld­del, mert Önök nem tudnak neki adni. Viszont Önök is tudják kedves tapogó kocsiakasztó baloldali test­véreim, hogy reformokra szükség van. Hogy egyszer már el kellett jutnunk oda, hogy intézményesen oldják meg azt a kérdést, hogy a magyar horizont alatt, a magyar föl­dön első és legerősebb szava a ma­gyarnak legyen. A magyarnak. A hazát védelmező,; a földet szántó, a dolgozó magyarnak. És ha Önök tudják ezt jelölt urak, ha Önök tudják ezt jó szóvivő kor­tes legények, akkor minek hirdetnek mást? Hát akkor minek és miért spekulálnak a magyarság lelkére — miért akarják lelkileg megtéveszteni a szavazóurnákhoz járuló magyar­ságot? Sorsdöntő ez a választás és miért akarnak olyan eszmékre szavaztatni, amit nem lehet megvalósítani vagy amin már régen túl vagyunk ? Nehéz dolgod lesz választötest­vérem. Nagyon nehéz. Remélem azon­ban, hogy a sok-sok ellenirányú kortesízü jelmondatok közt sem té­vedsz el. Megtalálod a helyes közép­utat. Megtalálod azt a politikát, melynek jeligéje a becsület. Férfiasan kimondott szó, melyet a tett követ. Úgy emlékszem ezt mondotta gróf Teleki Pál valahol. És ő amit mond, azt meg is teszi. Ha keresed az igazságot választó testvérem, itt ta r lálod meg. Horác. Némán miniszter programm­beszéde a Levente-otthonban Igen nagy érdeklődés és nagy siker jegyében mondotta el dr. Hó­man Bálint programmbeszédét ked­den délelőtt a pápai Levente-otthon­ban. Délelőtt 11 órára a Levente­otthon hatalmas terme már zsúfolá­sig megtelt hallgatókkal és várták, mikor érkezik a vármegyei lista­vezető. Hóman Bálint dr. Hoss József veszprémi prelátus kanonok és Bá­lint Imre a lajstrom kisgazda jelölt­jével 11 óra után érkezett a város­ház elé, ahol a város hivatalos ve­zetősége nagyszámú közönség jelenlé­tében fogadta és üdvözölte a kultusz­minisztert. Azután a kultuszminiszter és kísérete a Levente-otthonba vo­nult és megkezdődött a nagysza­bású gyűlés. Kezdődik a gyűlés A gyűlést v. Draskóczy István ny. altábornagy, a pápai kerület elnöke a Hiszekegy elmondása után meg­nyitotta. Rövid visszatekintést vetett az elmúlt évek munkájára és han­goztatta, högy abból az elszigetelt­ségből, amibe a magyarság a tria­noni béke után került, akkor kezdett kimenekülni, amikor a magyar poli­tika vezérelve a fajvédő gondolat lett. Ennek első hirdetője néhai Göm­bös Gyula volt. Az őt követő kor­mányok ugyancsak a népi erőre támaszkodó politikát tűzték ki fela­datul és ez a népi erőre támasz­kodó politika meg is termette a maga gyümölcsét. Tisztelnek barátaink és félnek tőlünk ellenségeink. Belpoli­tikai szempontból pedig megterem­tette azt a hatalmas egységet, ami összefogja a széthúzó magyart és a nemzet jövendője szolgálatába állítja. Ennek a politikának a hirdetői és harcosai — mondotta — dr. Hóman Bálint, dr. Hoss József, dr. Törley Bálint és Kálmán Imre. Kisgazda-problémák A nagy tetszéssel fogadott meg­nyitó után Kálmán Imre mezőszent­györgyi kisgazda kezdett beszélni: — Nem jövök ágymond — cicomás szavakkal, hanem jövök a föld, a drága magyar föld szerete­tével és a magyar parasztember meg­becsülésével, mert magam is onnan származom. Szeretem a földet, amely életet ad,' amely nem volt mostoha sose hozzánk. Szeretem a véremet az áldozatos magyart, mert mun­kálkodása az az erő, amely egy év­ezreden át fenntartotta ezt a hazát. A kormány is megbecsüli a földből élő embert. Nem vagyok híve a felelőt­len földosztásnak, de harcosa vagyok annak, hogy minden érdemes föld­mives ember hozzájusson ahhoz a földhöz, amiből családjának száráz kenyér helyett puhábbat tud adni. ÉZ a kormány megteremti ezt a sor­rakerülő földbirtokreformmal és ezért . ,, - > r támogatom és ezért vállaltam a je­löltséget egyszerű kisgazda létemre. Kálmán Imre jó magyar, zamatos beszédét többször szakította félbe a megjelentek zajos tetszése és tapsa. Dr. Hoss )ózsef beszél a szociális Magyarországról Dr. Hoss József prelátus kanonok, a vármegyei lista másik jelöltje emelkedett ezután szólásra: — Nem hevít becsvágy, sem pedig hiúság, amikor elfogadtam a jelölt­séget. Én a mai politikának a rea­litását hirdetem. Ez a politika nem ígérgetésekből áll. Ez a politika nem holdbeli szántóföldeket osztogat. Ez a politika a társadalmi igazságtalan­ságokat akarja és fogja megoldani a lehetőségek szeript. Ez a politika nem akar osztályharcot, nem akar különbséget a magyar és magyar között. Ez a politika — hangsú­lyozta — minden intézkedésében reális, nem ígér olyat amit nem tud, vagy később nem akar teljesíteni. Életlehetőséget akar nyújtani minden dolgozó magyarnak, tehát minden­kinek, aki dolgozni akar. Az élethez annak van joga, aki dolgozik és dolgozni akar. Ez a realitás és min­den más ígérgetés humbug és iz­gatás. Gróf Teleki Pál miniszterelnök minden beszédjében hangsúlyozta a becsületes politikát és az ő egyé­nisége garancia is arra, hogy a ma­gyar politika ebben a jegyben termi meg további nagyszabású reformjait. Ezért vállalt csendes, tudós ember létére politikai szerepet és az ő papi reverendája jelképe annak, hogy a becsülettel fogadott programm, be­csületesen be is tartatik. . > > Dr. Hoss Józstf beszéde belemar­kolt a jelenlevők lelkébe és beszéde során sokszor zajosan ünnepelték a szépen felépített és szociális igazsá­gokkal telített beszédét. Vitéz Karcsay Béla ny. ezredes emelkedett ezután szólásra. Beszédé elején Kálmán Imre és dr. Hoss Jó­zsef beszédjével foglalkozott rövidén. Azután világháborúból vett példák­kal bizonyította a magyar katona nagyszerűségét és a magyar lélek fölényérzését. Aggodalommal nézi, hogy külföldi példákkal akarják meg­mételyezni azt a magyar lelkiséget, amely a világháború borzalmai kö­zött is helyt tudott állni. Ezután a listavezető kultuszminisz­ter kezdte el beszédét. Hóman: Nem kell félni barátainktói Beszédének elején vitéz Karcsay Béla aggodalmaira reflektált és a következőket mondotta: „Nincs itt szó arról, hogy bárkinek lehetnének olyan szándékai, hogy a nemzet füg­getlenségét és önnállóságát veszélyez­tesse és ha mégis vannak, , azok nem járhatnak szabadon ebbejtj az ország­ban. Teleki miniszterelnök ur mon­dotta: a magunk lábán fogunk járni, a magyar élet, újján fo­gunk menni és ne féltsük ezt a, magyar életet azoktól, akik nem akarják azt megtámadni. > Ne féltsük Németországtól," Olasz-

Next

/
Thumbnails
Contents