Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-01-08 / 1. szám

Pipa, 1939 január 8., vasárnap ÁRA i 16 RLLÉR XXXVI. évfolyam, 1. szám Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Teiefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Lftptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: 9R. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábrniliméter a hirdetések között 4 íill., a szöveg között 5 fii!, Reményeink Egy év elmultával számot velünk a történtekről, megállapítjuk mi volt jó és mi volt rossz az elmúlt évben. A történtek mérlege inkább rossznak mondható, kevés ember van, aki egy évet megelégedéssel zárjon, az emberi természetből, az örök elégedetlenségből folyik, hogy mindnyájan elégedetlenek vagyunk, egyikünk sem érzi magát kielégítettnek, mindenkinek vannak teljesítetlen vágyai, be nem teljesedett reményei, sorscsapásaink, melyek maradandó nyomot hagynak lelkünkben. Talán éppen ez az őrök elégedetlenség, ezek a ki nem elégített vágyak támasztják fel az emberben az érzést, majd a jövő év jobb lesz, az új esztendő meghozza azt, ami most elmaradt és mindnyájan bizakodó reménységgel nézünk a kezdődő új esztendő elé, amely oly titokzatosan és sejtelmesen közeledik felénk és mélységes sötétségbe van burkolva, hogy majd nap-nap után jobban megvilágosuljon előttünk és az év végével újra elégedetlenséggel zárjuk az év mérlegét. Az 1938 év a magyarságnak egyik leginkább óhajtott vágyát váltotta valóra, egymillió magyar testvérünket hozott vissza az anyaországhoz. Éppen ez a hőn óhajtott, de ez évre még nem is várt, vágyunk beteljesedése fokozta vágyainkat és adott ujabb biztatást a jövőre, hogy azoknak a vágyaknak is kifejezést adjunk, amelyek még titkon, szivünk mélyében rejtőztek. Az ember örök természete ütközik ki népeken és nemzeteken is. Az örök emberi természet parancsát követjük, mikor az egyik teljesített vágyunkhoz füzzük a másikat, amelyiknek teljesítését a közel jövőben joggal és méltón elvárjuk. A magyarság reményei nem teljesíthetetlenek, mert nem remélünk légvárakat, elképzelhetetlen dolgokat, mi csak egyet várunk, a magyar igazság győzelmét. Az igazságunkban vetett hitet soha egy percre fel nem adtuk. Jöhettek ránk bajok, szenvedések, a sors a sárig letiporhatott bennünket, de lerongyolódottságunkban is, soha egy pillanatig sem adtuk fel a reményt, hogy az igazságnak győzni kell. Erősödött az igazságban vetett bizalmunk, talán éppen azért, mert a közelmúlt már beigazolta, ha nem is egészben, de legalább részben, hogy igenis van igazság és annak bármilyen nehézségek árán győzni keli. Ez a magyarság reménye az 1939 évre. Ezen reményünkben nem csalatkozhatunk, annak valóra válására esküszik az egész magyarság. Az 1939 év sok titkot és előre nem látható eseményt rejt magában. Mi mindezen titkok és rejtélyek ellenére is biztosak vagyunk, hogy a magyar reménységek valóra válnak, mert ezek teljesedését már megakadályozni nem lehet. Nem elégséges azonban csak a hit és a reménykedés, ezért dolgozni és tenni is keli. Nem várhatjuk, a kész dolgok elkövetkeztél, hanem azok megvalósítása érdekében kézt kézbe téve kell munkálkodnunk. Megfeszített munkára, lelki egységre van szükség, hogy reményeink valóra válhassanak. Ne legyen magyar és magyar között különbség, ne válasszanak széjjel bennünket vallási, politikai ellentétek, ne legyen közöttünk hatalmi és vagyoni különbség, csak egy legyen, a jövőben bízó magyar, ki a magyar reményekért minden áldozatra hajlandó. Ha így lesz a magyar remények 1939-ben betegesednek. Pápa város beruházási hozzájárulása A milliárdos beruházási programról szóló törvény szerint a városok hasznothajtó üzemei snníán höe'esek megfizetni az egyszeri vagyonadó hozzájáru'ást. Az erre vonatkozó adatgyűjtés során megáítepííást nyert, hogy a hazai városok 91 üze nük utén kötelesek vagyonadó fizetésére. Ezeknek az üzemeknek együttes adóalapja 32*4 milió pengő, az ezután fizetendő hozzájárulási összeg pedig 55 millió pengő. Pápa városa egy Üzem után fizet beruházási hozzájárulás?, ennek vagyonadó alapja 93 ezer pengő, ami után 9 ezer pengő hozzájjáruiást fizet. A hozzájárulási összeg a város vagyonának 36'2 százalékát teszi ki. Vármegyénkből Ves?prám nem fizet beruházási hozzájárulást, mert ilyennek fizetésére kötelezett üzeme nincsen. vármegye bizottságai A megyegyüléseken újjáalakították Veszprém megye egyes bizottságait. A bizottságok s azok tagjai a következők : Kijelölő bizottság: Rendes tagok: Medgyasszay Vince és dr. Simon György, póttag dr. Wallner Emil. Igazoló választmány: id Béke?fy István, dr. Cseresnyés József, Ébergényi Samu, Halász János, dr. Moldoványi Jenő, Piatsek Jenő, Súly László és dr. Wéber Pá). Múzeumi bizottság: dr. Cseresnyés József, dr. Pongrécz József, dr. Radoványi Viktor, dr. Simon György, Szűcs Dezső és dr. Werner Adolf. Testnevelési bizottság: Antal Lajos, vitéz Hunkár Antal, dr. KonkolyThege Sándor, Kolozsváry László, dr. Moldoványi Jenő és Walla FerencÖsszeférhetetlenségi bizottság: id. Békeffy István, Barcza Dezső, Bogischlich Gyula, Bokrossy Jenő, Czekéliusz Günter. dr. Cseresnyés József, Feriig Mihály, Gubicza Ferenc, Hoütscher Károly, Karlovitz Adolf, dr. Konkoly Thege Sándor, Moharos Péter, dr. Molnár Imre, dr. Mohácsy Lajos, dr. Mo'doványi Jenő, dr. vitéz Nagy István, Nagymihály Ferenc, vitéz Nováky Lajos, Piatsek Jenő Próder Károly, Raál Gyula, dr. Sándorfy Kázmér, Serák József, dr. Simon György, Szsbadhegy Elemér, dr. Szász Ferenc, dr. Tóih Aurél, Walla Ferenc, viifz Walla Tibor és dr. Wéber Pái. Adófelszólamlási bizottságok: A pápai bizottságba pöttagui Stróbl Sándort, a veszprémi bizottságba póttagul Hoffmann Gézát, a devecseri bizottságba póttagul Horváth Lajost váíssztoták meg. Már megint idegen falukutatói!! Mármarosban farkasok, a spanyol határon Goodmann (ejtsd: Guttmann) konzulok, Csilében bolsevista agitátorok, Kínában japán bombavető repülőgépek, Tuniszban francia miniszterek járnak — hozzánk magyarokhoz pedig már megint eljöttek az idegen falukutatók. Pedig megmondotta egy szomszédos állam feje, hogy dobjuk át őket a határon, ott ahol érjük őket. Most újév napja körül, talpukon síléccel, szivükben Thuisco ősi fölényével, ajkukon ezer gyanúsan kíváncsi kérdéssel megint ellopták a Bakonyalja kisebbségi községeit, ahol azonban szépszerével, barátságosan, de egészen nyiltan és határozottan megmagyarázták nekik a következőket : Nincs szükség közbenjárásukra, mert a mi kisebbségeink már harmadik évszázada, hogy a magyar néppel egy nemzetté összeforrva, tagjai lettek a szent koronának — ezt a kifejezést idegen nem is értheti — vagyis ugyanazokat a jogokat élvezik és kötelességeket teljesítik, mint a magyar nép. A nyelv ám más, de a nemzeti hűség érzete ugyanaz. Sőt ha változott, csak nagyobb lett,, mióta a haza területe is nagyobb lett. Nincs szükségünk anyagi segítségükre. Mert azt tudjuk, hogy az ilyen segítséget nem adják ingyen — de azt nem tudjuk, hogy mit követelnek érte. Az államok egymásközti érintkezésének vonzó- és taszítóereje az érdek, nem a barátság; addig számíthatunk megértésükre, netán támogatásukra, jóakaró ígéreteik beváltására, míg az ő érdeküket szolgáljuk. Nincs szükségünk idegen kultúrára sem. Tisztelettel meghajtunk minden kultúra előtt, mert minden kultúra végeíemzésben az emberiség közkincse. De az ellen tiltakoznunk kell, mintha minden magyar földön eleddig nem lett volna semmilyen kultúra, vagy ha volt is, az is csak idegen eredetű lett volna. Nem, tisztelt falukutatók, abból, amit ti hoztok, nem kérünk, a sajnálkozástokat pedig saját értékünk tudatában megmosolyogjuk. Egyet azonban szeretnénk tudni: kénytelen-e a magyar hatóság szó nélkül tűrni ezeknek az ifjú és ki-