Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-03-06 / 10. szám

PÁPA, 1958 március 6., vasárnap. ARA 5 16 FILLÉR. XXXV. évfolyam, 10. szám. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEM VASARNAP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptutaidonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő; DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fii!., a szöveg között 5 filí. Pá ngerman izmus, pánszlávizmus és Irta: Szabó Dónes egyetemi lector, Vilno II. (Lengyel külpolitikai tervek.) Lengyelország életsorsát vizsgálva legtermészetesebb és legfontosabb tényként annak a mindenkori németorosz antagonizmussal párhuzamos politikai konjunktúrája tűnik fel. Ebből az ellentétből támadt fel az ország, ennek hiánya, illetve ellentéte okozta annak idején halálát. A két nagyhatalom ellentétes szembenállása tehát biztosítja Lengyelország hatalmi állását, kibékülése, barátsága ellenben igen veszélyes reá nézve. Amint végzetes volt valamikor Lengyelországra a Porosz-és Oroszország közötti dinasztikus kapcsolat, ma Lengyelország szomorúbb helyzetben el sem képzelhető, mint egy Németországban is kitörő kommunizmus esetében : a weimári Németország politikájának visszatérése aggodalommal töltené el a lengyeleket. Vizsgáljuk a két nagyhatalomnak Lengyelországhoz való viszonyát. Az orosz veszély Lengyelországra mézve állandó. Nyugatra törését távolkeleti elfoglaltságai nem akadályozzák. Nyugat felé való terjeszkedése történelmi jelenség : állandó törekvése a Baltikum és Lengyelország elfoglalása. Lengyelországra két irányban tör: igyekszik tőle elszakítani Litvániát északon, a Rutén földet áéten. Az orosz expanzió merész tervei ma már ismét az egész Lengyelország felszívására, az orosz tengerbe való elmerítésre irányulnak: Lengyelországot az oroszországi szovjet-köztársaságok egyikévé akarja tenni. Míg a balti államok felé törése hegemónia kérdése, Lengyelország bekebelezése önvédelem: ukrán területeinek biztosítása. E célt szolgálta a XVIII. századi annekció is. Az ukrán kérdés nem fantázia, hallatlanul időszerű probléma. Bochenski Adolf, lengyel politikai író most megjelent könyvében ezzel kapcsolatban két lehetőséggel számol: vagy sikerül az ukrán nacionalistáknak •agyobb befolyást nyerniök az SSSR. külpolitikájának irányítására, vagy győz a centralizmus és igyekszik kiirtani az ukrán nemzeti érzést. Az első esetben természetes törekvésnek | találhatjuk az egyéb ukrán lakta te| rületekre irányuló szovjetorosz ex| panziót. Veszélyeztetve lenne tehát | Kelet-Galicia és a mi ruténföldünk. ! A második esetben a Szovjetnek, j hogy legyőzhesse a nagyukrán sze| paratista izgatást, el kell foglalnia és I meg kell tisztítania annak fészkét, j Lengyelország délkeleti csücskét. így j egy régi vágy is teljesülne : SSSR. | területi összeköttetést nyerne CsehI országgal. Felmerül a kérdés, hogy milyen i megoldás vezetne az Orosz veszedelem csökkenésére, vagy megszüí nésére. A lengyel politikai írók álta| Iában megegyeznek abban, hogy a lengyeí államérdek szempontjából szükség van Lengyel és Oroszország között egy újan alakuló államsávra, a független Fehéroroszországra és Ukrajnára. A lengyel-ukrán ellenségeskedés és az ukrán területi követelések megelőzésére Studnibki László az új államban a lengyelországi ukránok rutének számára telepítési területet követel. Ez az új államsáv nagyban szolgálná a világbékét; visszaszorítaná az orosz imperializmust, időszerűtlenné tenné az oroszfrancia szövetséget, megerősítené Lengyelország helyzetét, és végre reálissá tenné a lengyel-francia együttműködést. Mert a francia segítség a lengyelség sorsdöntő pillanataiban (mint 1665, 1770, 1794, 1831, 1863 és a világháború végén) mindeddig irreális volt, Franciaország szövetségeskereső elvéből kifolyólag. Tény, hogy az utolsó századokon át Franciaország északkeleti (illetve Németország nyugati) határa volt veszélyeztetve akár francia, akár német aggresszivítás következtében. Franciaország természetesen keresett magának szövetségest Németország keleti határán, hogy azt szorítóba foghassa. Elve azonban nem a „minden második szomszéd barát" volt, hanem számára ésszerűbben az „erősebb a barát." Franciák a lengyel szövetséget az oroszénál mindig értéktelenebbnek tartották és az esetben, midőn mindkét ország érdekei egyaránt veszélyeztetve voltak, mindig az orosz ügyet pártolták. Nyilvánvaló tehát, hogy Franciaország minden olyan lengyel törekvésnek, amely arra irányulna, hogy meggátolja az orosz hadtesteknek Európa szívében való megjelenését, ellene lesz. Sőt, egy orosz-lengyel háború esetén határozottan az orosz oldalán lépne fel. A német veszedelem szintúgy fenyegeti Lengyelországot, mint az orosz, de egy árnyalattal mintha enyhébb volna. Tény az, hogy pillanatnyilag béke, illetve megegyezés van a két ország között, a német lelkek mélyén azonban ott parázslik a tűz: visszaszerezni Danzigot, eltüntetni a korridort. A német politika tehát visszatér akarva, nem akarva oda, ahol volt a német lovagrend virágzása és II. Frigyes idején. A fontosabb érdekek azonban együttműködésre kényszerítik a két hatalmat. Bár Németország földrajzi fekvésénél fogva Lengyelországnak feltétlen ellenfele, vétek volna a történelem ellen a két nép közötti állandó ellenségeskedés. Lengyelországgal való kiegyezés eredményesebbé teszi Németország számára Oroszországgal szemben való fellépését, valamint a gyarmatszerzésre irányuló követeléseit; egyengeti a szudéta-német tervei megvalósulásának útját, lehetővé teszi az orosz hadtestek Európa szívéből való távoltartását, valamint a német csapatoknak az orosz határon való megjelenését ; végül is nem veszélyezteti közvetlenül egész keleti határát a francia szövetségrendszer. Lengyelországnak is érdeke a németbarát politika fönntartása, mert németgyülölő magatartása könnyen a weimári kormányok külpolitikai elgondolását kelthetné ismét életre. Hogy Német-és Olaszország egyaránt érdekelve van a Dunamedencében, mindnyájan tisztán látjuk; hogy Angliát a mi problémáink csak annyiban érdeklik, amennyiben kihatásuk van a földközitengeri erőviszonyokra (és, hogy azért nem nyilatkozhatott bővebben külügyminiszterünk vele való jó viszonyunkról), homályosan sejtjük; arra azonban* hogy Lengyelország is érdekelve van a Duna völgyében, nem is gondolunk. Hányan tudják közülünk, hogy a marseilli gyikosság után, midőn csehek éf szerbek fegyveresen akartak hazánkra törni és országukat egymással területileg összekapcsolni, a genfi diplomáciai csatában Lengyelország a francia miniszterelnök tudomására hozta, hogy a lengyel hadsereg Magyarország ellen irányuló fegyveres támadás esetén, bevonul Csehszlovákiába ? Ez a tény igen is határozott dunai politikára vall l A lengyel államérdek elsőrangú követelménye, hogy a déli határon erős Magyarország álljon: ez a történelem tanulsága Vele és Romániával közösen kell küzdenie a pánszlávizmus, vele és Csehországgal közösen a pángermanizmus ellen. Ennek az együttműködésnek azonban akadálya a mai politikai helyzet: a magyar-cseh és a magyar-román antagonizmus. Étkezési akció és kutak létesítése a vármegyében Dr. Bélák Imre várm. tiszti főorvos a közig, bizottság legutóbbi ülésén ismertette azt a nagyarányú küzdelmet, melyei a közigazgatás a nyomorgók megsegííése és a közegészségügy javítása érdekében kifejt. Többek között megemlítette, hogy a szegény gyermekek s felnőttek részére étkezési akció van folyamatban Pápán is. Továbbá a közegészségügy javítása érdekében kilátásba helyezte hogy megyénk területén 8 10 zö'dkeresztes jó ivóvi et szolgálható közkutat létesítenek még az év folyamán. A kilátásba helyezett közkutakrai nagy szükség van. A legtöbb faluban a lakosság nélkülözni kénytelem a jó, tiszta, böcilusmentes ivóvizet. Sok kút nincs rendesen elzárva. A szél az utca porát a kútba hordja. Másik nagy baj az, hogy a kutak sok helyen a trágyadomb közelében vannak, melynek ártalmas anyagai megfertőzik átszlvárgás folytán a vizet. A jó, tiszta ivóvíz csökkenteni fogja a tífuszban, vérhasban megbetegedettek n gy számát, s e2zel egy régi baj nyer! orvos'ást.