Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-02-13 / 7. szám

i »a, m% február 13., rnáraap. ARA s 16 F3LLÉÜ XXXV. évfolyam, 7. Site POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEK MIÜKÜP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszóm: 19®. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptatojdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Bit. ®SkQY ÖYÖKGV. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb* miliméter a hirdetések között 4 filL, a szöveg kösött 5 Sü Városunk hazafias ifimig Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra térnék, néhány előzetes megállapítást keli tennem, hogy minden félreértésnek elejét vegyem: Ez a lap melyben cikkem megjelenik, keresztény és nemzeti alapon álló lap. Keresztény és nemzeti alapon áll megindulásától kezdve, mert bölcsőjétől máig mindig olyanok irányították szellemét, kik hithű katolikus magyarok, többnyire vallásuknak életüket áldozó, szentéletü papok voltak, akik soha benne egy beífit le nem írtak, ami ne lett volna maradéktalanul keresztény és magyar. A lap legnagyobb sőt egyetlen értékét én is mindig katolikus magyar voltában láttam és én volnék az első, aki minden közösséget megtagadnék vele, ha ettől a felfogástól eltérne. a másoaiK megáíiapíiás az, hogy ezzel a cikkei senkit sem akaroK támadni, senkinek a politikai, vagy egyéb meggyőződését nem akarom eélba venni, mert mindenkiről feltételezem azt, hogy amit a közélet terén tesz, azt jóindulattal és legjobb meggyőződése szerint teszi. Nem akar tehát véleménnyilvánításom senki ellen irányulni, mert ezúttal ki akarom kapcsolni a harcos szellemet a dolog megvilágításából. Végül a harmadik megállapítás legyen az, hogy én még soha egyetlen sort a zsidók védelmében le nem frtam, s bár helyi és fővárosi lapokban elég széleskörű publicisztikai munkát fejtek ki, egy betű írásomteán soha a zsidók védelme sem nyíltan, sem burkoltan elő nem fordult, tehát ebben a kérdésben én ir.ost irok először és lehet az is, hogy utoljára. Ezek előrebocsájtása után legyen szabad szóvá tennem azt, hogy a város egyik legelőkelőbb nagymultu társadalmi egyesülete az országzászló javára bált rendez, melynek rendezéséből, sőt részvételéből is kifejezetten és előzetesen hozott határozattal kizárta a zsidó vallású pápai polgárokat. Nekem az a felfogásom, hogy ez a határozat alapjában nem volt helyes. Nem volt helyes, met a magyar irredenta körébői a zsidó vallású magyarokat nem szabad kizárni és ha az országzászló az irredentát szolgálja, amint azt szolgálja, akkor rossz szolgálatot tesz a vele kifejezett gondolaínak mindenki, aki a javára rendezett ünnepségből bárkit is, aki magyar és a magyar haza polgára; kizár. Ez elvi álláspontom, de eszembe se jutott volna mindezt szóvá tenni, ha csak ennyi és nem több az, ami történik. Elvégre senki se adminisztrálja önmagát jól, ha mindenbe beleüti az orrát, nem kell feltétlenül beleszólni mások vitájába és én mint város ez idő szerinti országgyűlési képviselője, ha csak ennyi történt volna, valószínűleg nem avatkoztam volna bele nyíltan a dologba. Ellenben több is történt, mint amit eddig leírtam és azért teszem ezt az ügyet szóvá. A Pápai Hirlap c, laptársunk ugyanis átvette és ezzel a nagy nyilvánosságnak átadta a meghívónak azt a bejelentését, hogy a bál megrendezése „a varos ííazarias közönségének bevonásávai" történik. Ennek a kifejezésnek a használata az, ami miatt nem megyek el szó nélkül az eset mellett. Én ugyanis nem tudom szó nélkül eltűrni azt, mert elemi igazságérzetem nem engedi, hogy a pápai zsidóságot e block „hazafiatlannak" minősítsék. Én nagyon jól 'udom azt, személyes tapasztalásból, hogy ebben a zsidóságban nagyon sokan vannak, akik legalább is olyan jó hazafiak, mint azok, akik reggel délben és este nem tudják étkezésüket elfogyasztani anélkül, hogy saját hazafias voltukat ki ne kiáltanák a nagyvilágba Én isnrrek ezek között a zsidók között olyanokat, akik hoszú-hosszú hónapokat töltöttek el mint nagyon vitéz gyalogsági tisztek a harctéren és onnan szétlőtt tagokkal, rokkantan tértek haza, míg nagyon sokan azok közül, kik ma intranzigensen ellenük állanak ki, itthon bujdostak egészen gyalázatos és gyáva módon. Én tudom azt, hogy a pápai zsidók között nagyon sok van, akiknek szíve és erszénye mindig nyitva áll minden hazafias célra és akik például tehetségükhöz mérten szépen adakoztak éppen arra az országzászlóra, melynek báljából most azért zárták ki őket, mert nem „hazafiasak." Nálunk vannak emberek, akik a maguknak kisajátított hazafiasság jelszavával nagyon szeretnek dobálózni és aki bármely okból nem gusztusuk szerint való, azt úgy kívánják elintézni, hogy a nyilvánosság előtt rányomják a hazafiatlanság bélyegét. Ebben egyénileg már nekem is volt részem: amikor védtem valakit hivatásom parancsait követve mint ügyvéd, akkor a törvény szerint ellátott védői munkám miatt, melyhez a főtárgyalás elnöke és a királyi ügyész melegen és szívből gratulált, politikai ellenfeleim hazafiatlannak kiáltottak ki hírlapi cikkben. Szerencse az, hogy ilyenkor a lelkiismeret mérhetetlen megnyugvást ad és ha az helyesli amit tettünk, akkor az ilyen ítéletek nevetségességbe fulladnak szemünkben. Szerencsétlen dolognak tartom azonban azt, hogy egy bál rendezése alkalmából, tehát egy abszolút jelentéktelen társadalmi esemény kapcsán egy város 21.000 lakossából 2.700-at egyszerűen kizárjuk abból, hogy nem magyar. Mert aki nem hazafi, az szierr Arn nem is magyar, az áruiója a hazajánaK, tehát nem érdemli meg azt, hogy éljen. Ennyit jelentene egy bál rendezőinek megállapítása, ha igaz és helytálló volna. Szerencsére nem az, szerencsére az emléklappal ellátott, rokkant húszas honvédszázados ezután is magyar hazafi marad, sokkai jobb magyar hazafi, mint az, aki eddig csak szóval, de azzal is dadogva tudta tanújelét adni annak, hogy „hazafi," persze a szónak saját testére szabott értelmében. Én tartom annyira fontosnak városom társadalmi békéjét és becsülöm annyira abszolút értéknek az igazságot, hogy ezt egy keresztény és nemzeti lap hasábjain elmondjam, félreértés elkerülése végett újra aláhúzva azt, hogy magam Istennek kegyelméből igen jó kereszténynek tartom magamat, soha nem szégyeltem megvallani azt, hogy Mária kongreganista vagyok és életem legnagyobb értékének a hitemet tartom. Szeretném, ha azok, akik a zsidóság gazdasági politikáját és egyéb gesztióját támadják, ezt a tán:adá-sukat akként folytatnák le, hogy a tárgyilagosság határán belül maradjanak. Amíg csak a keresztény magyar fiatalság jobb elhelyezkedéséért küzdenek, amíg a nincstelen magyar proletártömegek kenyérhez juttatása a céljuk, amig a kartelek szörnyű és nyomasztó uralmát akarják megtörni, egynek vallom magamat velük és szerény tehetségemet készséggel felajánlom számukra segítségül, lie hogy a háború előtti ostobaság utánzásaként, amikor a magyar ipari munkásságot, melyet én igen értékes és nagyon jó magyar elemnek tartok, egyszerűen „hazátlan bitangnak" bélyegezték, most a zsidóság sok értéket is jelentő egészét zárják ki a hazafias magyarság köréből, ez ellen tiltakoznom kell talán azért, mert tekintetem valamivel messzebb ellát, mint azoké, kiknek szemét fátyolossá teszi a saját nem érvényesült voltuk miatt forrongó gyűlöletük. Dr Sulyok Pápa és Vidéke Ipartestölet működése Az elmúlt év nagy változásokat hozott az ipartestületek életében, ugyanis kormányrendelet folytán a kisebb Ipartestületek meg lettek szüntetve és kötelezővé lett téve, hogy minden iparos valamely Ipartestület kötelékébe tartozzék. Ezen rendelkezés nagy kihatással volt a pápai Ipartestükre is, amenynyiben ennek kötelékébe utalta a pápai járás 49 községének összes iparosságát. A vidéki iparosság bekapcsolása e!ő;t az Ipartestület tegjainak létszáma 819 volt s ez a szám a vidék bekapcsolásával 1564 re emelkedett. Az újonnan vá'tott iparigazolványok száma az 1936. évvel szemben csökkeni, mert mig az 1936, évben 71 helybeli iparos váltott ipart, az 1937. évben csak 41 helybeli és 5 vidéki. Ezen csökkenésnek az oka az újonnan rendszeresíteti mestervizsgálatok kötelezővé tételében található. Csőkkent az iparbeszüníefések száma is, mert 1936-ban iparát beszüntette 52 helybeli ipasos, a mult évben pedig 37 helybeli és 7 vidéki. A tanoncszerződések száma is csőkkent. A mult évben 153 helybeli és 54 vidéki tanoncszerződés köttetett, mig az 1936. évben 176. Emelkedett a szabadulások száma. Az elmúlt évben 151 tanonc szabadult az előzőévi 102-vel szemben. Az Ipartestület ügyforgalma a vidék bekapcsolása folytán lényeg->f í megnőve kedetí.