Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-12-31 / 53. szám

Újév, uj remények, uj teendők Magyarász Ferenc O. Clst. Irta Van-e közöttünk, aki ha az ó- és újesztendő határmegyéjéről visszatekint az elmúlt évre, tökéletesen meg van elégedve magával s azt mondja, hogy ha az elmúlt évet újra végigélhetné, mindent azonmód csinálna, ahogy az elmúlt esztendőben csinálta? Azt hiszem, kevés ember akadna, s aki ezt állítani merné, abban a gyanúban volna, hogy cselekedetének erkölcsi értékével nincs is egészen tisztában. Mert az is baj, hogy néha — szinte tán akaratlanul is — letérünk arról az ösvényről, melyet az ész, a tapasztalat, az erkölcsi érzék mint helyeset szab elénk. De nem ez a legnagyobb baj. Gyarló a természetünk, tehát ahol mindenki hibázhat, ott az egyesek hibája nem is esik olyan súlyosan a mérlegbe. Ott a hiba, hogy vannak emberek, kik nem tudják, jobban mondva: nem akarják belátni, hogy hibáztak, kik tehát előre és mereven elzárkóznak a hiba kijavításának minden lehetősége elől. De mert akárhogy ne akarják is, előbb-utóbb mégis rákényszeríti őket áz élet arra, hogy beismerjék tévedésüket: az ő osztályrészük a késő, a meddő, a mardosó bánat, a hamis mérleget követő hamis bukás. Az őszinte ember nem csinál hamis mérleget és nem dolgozik latens tartalékokkal, hanem bevallja, ha másnak nem, legalább magamagának, hogy hibázott. Ez végtére emberi dolog. Ezt bevallani nem szégyen, be nem vallani korlátoltság vagy kevélység, hisz e kettő végelemzésben egyremegy. E belátást azonban kell, hogy nyomon kövesse az elszánt akarat, jóvátenni a hibát, kiigazítani a tévedést, pótolni a hiányokat és ezzel a jóakarattal kezdeni az újévet. Hiszen igazában csakis az az elszánt akarat teszi újjá az évet, melynek minden együtthatója amúgy is megmarad. Baj, gond, küzdelem, csalódás, betegség, halál: mind a régi; csak ha magunk leszünk újakká, akkor lesz új az esztendő is. Marad a naptár, maradnak a hétköznapok és ünnepnapok, marad az évszakok váltakozása, borúra derű jön az új évben is, — de hogy mennyi ünnep és mennyi tavasz és mennyi derű lesz a lelkünkben: az legelsősorban és legfőképpen mindmagunktól függ. Áll ez az embernek mind egyéni és magánéletére, mind társadalmi és közéletére. Pártok és társaságok épúgy hibázhatnak, de éppúgy ki is vetkőzhetnek a hibából kellő belátással és erős akarattal, mint az egyes emberek. Csak az a baj, hogy az egyes emberekben is kevesebb a kellő jóakarat a békességre, legfőképpen a kibékülésre; de ha sokakról van szó, mintha ez a makacs akarat mértani haíadványban növekednék : a sokak még nehezebben találnak egymásra, mint az egyesek. És ez az igazi magyar átok. Baj az is, ha atyafiak és szomszédok veszekednek; de elszomorító látvány és aggasztó tünet, ha a közélet, a társadalmi kötelességek, a városnak és megyének és végelemzésben a hazának tartozó lojalitás sem tudja egy táborba terelni mindazokat, kik azt hirdetik, hogy jóakarattal vannak eltelve. Lehet-e remélnünk, hogy ez az újesztendőben másképpen lesz ? Lehet-e remélnünk, hogy mi magyarok végre a tizenkettedik órán túl megértjük egymást? Van-e alapja annak a reménynek, hogy azokhoz a torlaszokhoz, melyek eddig elválasztottak bennünket, nem építünk újakat, hanem eltakarítjuk a régieket is? És kinek és minek kellene megváltoznia, hogy ez a remény valóra váljék ? Az imént mondottuk, hogy az esztendő maga voltaképpen nem változik. Vagy, ha úgy tetszik, az idő őrök változás, hisz ha semmi sem változnék, ha árnyékunk sem nőne, észre sem vennők, hogy eljárt az idő. De az idő mindig ugyanúgy változik, azt hozza, amit elvitt. Ahhoz tehát, hogy egy jobb, boldogabb újév reménye valóra váljék, nekünk kellene jobbakká, őszintébbekké, megbocsátóbbakká lennünk, nekünk kellene engednünk természetünk aiaphibáiból, a kevélységből, az irigységből, az önzésből. íme az újévi kötelesség, ime új teendőinknek az egész esztendőre, sőt minden eljövendő időre szóló programm ja. A „boldog újévet" se nem frázis, se nem konvencio, se nem szokás, hanem akarat és kötelesség, melynek teljesítése igazi boldogság: a nyugodt lelkiismeret. Adja Isten, hogy mindnyájan ezzel léphessük át az újév küszöbéi 1 r L Szociális felcidaíalnk intézményes végrehajtása A „Magyar Közigazgatás" cimü szaklapban, „Szociális feladataink intézményes végrehajtása" cimű és rendkívül érdekes tanulmányában örömmel üdvözli a kormánynak közjóléti, munkásügyi és szociális progjamját. Ez a program azonban cikkíró szerint csak annyit ér, amenyit abból a kormány a községi és törvényhatósági önkormányzat visszaállításával, a szociális szellemtől áthatott közigazgatás, a gazdasági és szociális szervek utján, a független mezőgazdasági és munkásérdeképviseletek, a szövetkezetek és szociálpolitikusok bevonásával a gyakorlati életben tényleg végrehajt. A vármegyék élére mindenekelőtt szoeiális érzésű főispánokat kell állítani, akik a népi, közjóléti, munkás és szociális feladatokat az életből ismerik és azok fontosságát át is érzik. A vármegyei, városi, járási és közjóléti bizottságok által a közjóléti előadók, szociális titkárok és tanácsadók előterjesztésére letárgyalt és javasolt életbe vágó népi és szociális feladatok a szociális igazság jegyében, keresztény, és nemzeti szelemben, közéletünk vonalán mielőbb végre kell hajtanunk. A közjóléti és szociális feladatkör megépítésével, a népesedési viszonyok javítására, a család alapításnak és családi otthonok létesítésének elősegítésével és a többkének legmeszebbmenő felkarolásával. Mindezeknek és sok-sok más, ugyancsak igen fontos nép és nemzetmentő népi ás szociális kérdésnek a mindenek fölé helyezendő faj és honvédelem érdekében lehetőleg közinegnyugvásra megkívánt megoldása legfelsőbb kormányzatunknak egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata. AZOK, '1 J ki kell, hogy terjedjen: a nép és munkásvédelmi törvények megalkotására és végrehajtására az emberi megélhetés biztosítására, az állandó munka és kereseti lehetőségek meghonosításával, a tisztességes munkabérek fizetésével, a népegészségügy leghatósabb felkarolására, különösen a tanköteles gyermekek orvosi vizsgálatával, az egészségházaknak az elengedhetetlen szülőszobával való akik az újév első napjain derűs mosollyal kívánnak egymásnak boldog újeszíendőt, talán nem is mindig gondolnak arra, hogy ez az óhaj a jövendőnek szól, mely előttünk sötéten ismeretlen, oly annyira, hogy nem láthatunk benne semmit. Minden kívánságunk és minden tervezgetésünk csak gyermeki tapogatózás a vaksötét éjszakában. S a boldog újesztendő óhajtása is legjobban talán ahhoz a fehér bothoz hasonlítható, melyet óvatosan nyújt ki maga elé, az utcán haladó és a maga fénytelen éjszakájába zárt vak. Igy nyújtjuk ki mi is kívánságaink fehér botját a jövő felé, mely sötéten láthatatlan. A vaknak kezében is néha megremeg a feh r bot — és én is amikor ráeszméltem, hogy mily titokzatos ismeretlenség felé fordulok, elkomolyodom és a világias, könnyed szavakat kiejtve: Rád gondolok, édes Istenem! Mert Te előtted nem sötét sem a mult, sem a jelen, sem a jövő. Nekünk azonban nagyon is sötét. Ki tudja mi vár reánk ebben az újesztendőben ? Az ember számára a most kezdődő év bizonyára nem a táncnak, a zsúrnak, a kirándulásnak, a kccajnak az ideje, hanem igazi via mala. Nehéz út, tele ezernyi gonddal

f szenvedéssel: minden napjának meg van a maga külön aggodalma. Sőt az egész élet s sötét völgyön keresztül vezető keserves út. De mégis menni kell ezen az úton. Lehet, hogy a most ránk köszöntő OH, LEHET KÖNNYEN VAGYONT SZEREZNI HOGY Váltson törzsbetétet a Pépai Keresztény Önsegéfyz& és Hitelszövetkezetnél (Korvin-utca 3), amely 1939. év január 1-vel megalakítja XXfX. ÉVTÁRSULATÁT (Három- és ötéves időtartammal.) Már heti 50 filléres befizetéssel is 130 P-t gyűjthet magának. Te szésszerinti törzsbetét jegyezhető. A törzsbetétek havi részletben is törleszíheíők. A jegyzett törzsbetétek arányába kölcsön igényelhető. Bővel)!) felvilágosítás nyerhető az iizietArák alatt d. e. 9-fl-ig