Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-11-27 / 48. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEK VASÁRNAP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: OH. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Ádventi gondolatok „Azt várjátok-e, hogy polyvát jön aratni az Úri" Prohászka: Pásztorlevelek. (Krisztusvárás, 1096. nov.) A szív talajának teremnie kell, mert olyan a természete, és rendel­tetése; és szíve válogatja, hogy mit terem, színbúzát-e, vagy értéktelen ocsút, telt kalászt-e vagy üres poly­vát, mellyel a szél űzi bolondos já­tékait. A szív televényének teremnie kell, és meg is termi azt, amit a tisztes­séges, vagyis tisztességet szerző mun­ka beléje vetett. S az Isten aki meg­adta az emberi léleknek a termékeny­ség adományát, nem is jön polyvát aratni, hanem megköveteli, hogy a termés méltó legyen az ő Urához. Pedig mindig voltak és lesznek, akik a tele asztag mellett állva nem az éltet-adó és életet jelentő búzát csépelik, hanem a polyvát hintik embertársaik szemébe, a polyvát, amelynek a pora vakít, tokiásza szúr. Mindig voltak és lesznek, akik csé­pelnek, tehát dolgoznak ugyan, de munkájukon nincsen áldás, sőt ellen­kezőleg, csak zavar, háborgás, csa­lódás és elégedetlenség származik belőle. Kik a polyvának a munkásai ? Mindenekelőtt azok, kik most is, mikor az egész nemzetnek minden idegszála reszket és minden izom­rostja megfeszül: a nagy nemzet­mentő, országszerző, húsz év óta repeső örömmel várt és most az ön­tudatos erő bölcs mértékietével végre­hajtott munka napjaiban is csak a saját hiúságukért tudnak dolgozni, kik mikor a jelen vitatkozik a múlt­tal és a jövővel, csak a saját kicsi­nyes közeik ellenfeleivel akarnak ve­szekedni, mert azt hiszik, ők Archi­médesek, világraszóló egyéniségek, a haza bölcsei, a nép atyái. Pedig csak egy van bennük, ami nagy: az önimádás. Az pedig polyva, mely szállni száll ugyan a magasba, de nincsen benne köszönet. A polyva munkása azt hiszi, ő találta föl a honmentés minden mód­ját és eszközét. A falusi kisbírónak előbb meg kell tanulnia dobolni, a söffőrnek vizsgára és hajtási enge­délyre van szüksége, a kuruzslást a törvénv szigora sújtja s hovatovább minden muzsikusnak is meg kell tanulnia a kottát; csak az ország ügyeit, köztük a legnehezebbeket, a külügyet meg a pénzügyet, mindenki a kezéhez akarja ragadni, mindenki szakértőnek hiszi és vallja magát, mindenki azt gondolja, hogy min­denhez jobban ért a mostani veze­tőknél, akik tán egy emberélet óta dolgoznak szakmájukban, s akiket ezek az ifjú óriások kíméletlenül, sértő hangon mernek kritizálni, le­csépelni. - A polyva támad a nehéz fajsúlyú búza ellen. Polyva az is, mikor valaki hirtele­nében minden átmenet nélkül szakí­tani akar a múlttal, annak bevált, patinás, százados intézményeivel, köz­jogi és közéleti berendezkedésével. Nem mondjuk azt, hogy minden jó, ami régi, és csak azért jó, mert régi; hanem igenis, azért régi, mert jó, mert ha nem lett volna jó, nem lenne ilyen régi. Minden, ami új, ezzel szemben csak kísérlet még, csak tapogatódzás, csak kockázat. A kísér­let pedig visszafelé is sülhet el, a tapogatódzás a sötétbe is vezethet a kockázat pedig ritkán éri meg azt amit az ember veszíthet Ne vesse senki ellen, hogy a vi­lágháborúban is magunk robbantot­tuk föl azt a várost, vagy állást melyet tartani nem bírtunk. Ez má csak az ultima ratio volt, amikor a lőszerhiány, az éhség és kimerültség kicsavarta a fegyvert hőseink kezétől. Aki idő előtt kapitulál, áruló. Már pedig ki meri azt mondani, hogy Magyarország politikai, nemzeti, kul­turális és gazdasági élete máris vég­képpen megérkezett a kapitulációra ? Advent annyi, mint úr jövet, az Úrnak eljövetele hozzánk. Az Úr pedig nem a rendetlenségnek és föl­forgatásnak, nem az elhamarkodás­nak és szenvedélynek ura nem a polyváé, hanem a termésé, azé a ter­mésé, melyen evtizedek munkás re­ménye dolgozott, melyet lelkiismere­tes, becsületes, komoly tevékenység aratott és szedett az egyetértésnek csűreibe. Amit az Úr akar aratni, az az örömnek, a milliónyi régi magyar uj viszontlátásának, a szebb magyar jövőnek búzája. Amit az Úr akar aratni, az a Karácsonyi jóakarat, az a béke ünnepére való készület a mindennapi munka napjaiban. Amit az Úr akar aratni, az legyen a mi magvetésünk — hiszen az aratás ál­dását is csak mi fogjuk élvezni. Jövel, magyar ádvent, s azt hozd meg nekünk, ki megválthat bennün­ket a polyvától! Dr. Magyarász Ferenc. Légoltalmi készültség a városban Hétfőn délelőtt szokatlan élénkség uralkodott a város u<cáin, a falakat és üzletek kirakatait fehér plakátok töltötték meg, melyek a lakosság tudomására hozzák, hogy hétfőn délelőtt 10 órától a város légvédelmi készültségben van. Az utcákon nem­zeti szinű karszalagos diákok jelen­tek meg, kezükben gumibotokkal, ezek a fiatalemberek tesznek hivat­va légiveszély esdén a rendfentar­tásban a hatóságoknak segitkezni és veszélyeztetett pontoknál segitkezni. A délelőtti élénkség a sötétség beálltával teljes csenddé változott. Az útcák szokatlan képet mutattak az egyébként világos útcákon csak itt-ott pislogott egy lángocska, va­lóságos egyiptomi sötétség borult ránk. Az első nap az elsötétítés még nem volt teljes, mert az üzle­tek még nem ismerték teendőiket így a legtöbb helyen kiszivárgott a világosság és az útcai lámpák fé­nyének tompítása nem fejeződött be teljesen. Kedden már hibátlan volt az elsötétítés, azt hihette az ember hat óra tájban, hogy az egész város alszik, csak időnként volt látható egy ember ki úgyancsak hazafelé sietett. Az üzletek azért nyitva tartattak, a vásárlók valósággal úgy osontak be a sötét üzletajtókon. |+ Df- Ernszt Sándor | A keresztény politika egy kima­gas ó alakja húnyt el az elmúlt héten. F. hó 19-én következett be dr. Ernszt Sándor pápai pro onótáius, m. kir. titk s tanácsos, nag.váradi kanonok, a Keresztény Párt vezérének halála. Pótolhatatlan veszteség érte a ma­gyar közéletet Ernszt Sándor halálá­val. Példaképe volt a megnemalkú­vó magyarnak, puritánsága, feltétlen közéleti tisztessége, fáradhatatlan munkakedve magyarságunk legna­gyobbjai közé emelte. ízig-vérig keresztény politikus volt, ki nem a száján hordta kereszténységét, hanem szivvel lélekkel, erejének uto'só ma­radványaival is a krisztusi keresztény­ség diadaláért dolgozott Az egész magyarság fájlalja Ernszt Sándor el­távozását és emlékét örökké őrizni fogja szivében. R Légoltalmi Liga gyakorlati bemutatója November 22-én kedden este 7 órakor a tűzoltó laktanyában tartotta meg szemléltető felvilágosító előadá­sát a Légoltalmi Liga. Horváth István városi tisztviselő röviden összefog­lalta a tanfolyamon előadottakat. Is­mertette az akna-, repesz- és gáz­bombák fajait s azok pusztító hatá­sait és az ellenük való védekezés módozatait s végül a házcsoportpa­rancsnokok tennivalóit ismertette. Horváth István élvezetes előadása után a hallgatók felpróbálták a gáz­álarcokat. Tapasztalták, hogy milyen kellemetlen fojtó érzés a gázálarc vi­selése, különösen akkor, ha azt huza­mosabb ideig kénytelen az ember igénybe venni vagyha gyorsabb test­mozgást kénytelen végezni. A gáz­álarcok kipróbálása után bemutatták a gáz által sérült betegek hordágyakön való szállítását és a segély nyújtást. A jelenlevők figyelmébe ajánlották, hogy a gáz által sérült végtagjait nem szabad kiegyenesíteni, hanem abban az helyzetbe kell a hordágyra fektetni aminő állapotba megtalálták. Ezek után Horváth István ny. polgár­iskolái igazgató kiosztotta a tanfolyam látogatását igazoló bizonyítványokat s bejelentette, hogy a Városháza tanácstermében f. hó 29-én kedden új tanfolyam kezdődik. Ezzel a Lég­oltalmi Liga tanulságos gyakorlati bemutatója véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents