Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-10-23 / 43. szám

Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Lap tulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VRSARNIP. Magyar a magyarért! Segítsük felvidéki testvéreinket! A legutóbbi napokban az egész magyar társadalom szívéig hatoló szózatot intézett az egész magyarsághoz vitéz nagybányai Horthy Miklósné, Magyarország első asszonya, amelyben a trianoni magyarságot az elszakított és nemsokára hozzánk visszatérő felvidéki magyarság megsegítésére hívja fel. Felvidéki magyar véreink húsz éve szenvednek idegen rabságban, mely idő alatt a testi és lelki szenvedések millióit viselték el, anélkül, hogy a tengernyi kín magyarságukat, a megcsonkított haza iránti szeretetüket a legkevésbbé megingatta volna. Végre elérkezett a feltámadás napja, a világ intézői rájöttek a velünk elkövetett igazságtalanságokra és a hibákat orvosolni akarják. Nem késhetik sokáig a magyar igazság feltámadásának napja, elszakított milliónyi magyar testvérünknek vissza kell térni az anyaországhoz. Az elnyomók is érzik a zsarnokság megszűnése idejének közeli eljövetelét és éppen ezért még az utolsó napokban akarják dicstelen munkájukat hozzájuk méltóan befejezni. Az elnyomatás, kínzás napról-napra fokozódik. A lelki szenvedésekhez járul az elnyomóknak azon eljárása, hogy a még igájuk alatt nyögő magyarságot kifosztják mindenéből. Nem elég a letartóztatás, bebörtönözés, kínzás, hanem elveszik véreinktől csekély kis termésüket, marháikat és kifosztják vagyonukból, hogy ezáltal is fokozzák az elkeseredést. Vitéz nagybányai Horthy Miklósné már többízben tapasztalt érző szíve ez esetben is megmozdult és kérő szóval fordul az egész magyarsághoz, segítsük meg magyar testvéreinket. Magyar a magyarért, mert nem hagyhatjuk magyar véreinket éhezni, szenvedni. Magyarok vagyunk mindnyájan, egyek a boldogságban, egyek a szenvedésben. Minden falat kenyerünk fele magyar testvéreinké, kiket szeretettel várunk vissza és nem kell félniük, ha nekünk van kenyerünk, nekik is lesz. A magyarság megérti és szívébe zárja az első magyar asszony szózatát, örömmel siet testvérei segítségére. Pápa város és környékének magyarsága is örömmel siet a felvidéki magyarság segítségére. Hinni reméljük, hogy nem lesz ház, lélek, aki bármilyen csekély pénzbeli, vagy természetbeni adománnyal ne igyekezne a hozzánk visszatérő testvéreink szenvedéseit megenyhíteni és az elszenvedett fájdalmak egy könnyét letörölni. Névtelen magyarok Az egész magyarság örömteljes lélekkel fogadta a Fiatal Magyarság elmúlt vasárnapi hatalmas megmozdulását. Ez a megmozdulás végre véget vetett a tespedésnek, közönyösségnek és hatalmas erővel bizonyította be, hogy e hazában vannak még önzetlenül lelkesedni és dolgozni akarók, kiket nem a gyűlölet, a feltétlen hatalmi vágy és az egyéni érvényesülés fűt. A Fiatal Magyarság bátor és megnyugvást keltő impozáns megnyilvánulását már régóta vártuk és óhajtottuk, mert tudatában voltunk annak, hogy a látszathazafiak és csak saját zsebükre néző hangoskodók mellett kell lenni egy komoly, megfontolt tábornak is, amely félretéve minden egyéni érvényesülést, vállalja a névtelen magyar szerepét, ki teljes szívvel és lélekkel akar a névtelenség homályában maradva ezeréves történelmi Magyarországukért harcolni. Tengernyi feladat vár megoldásra e nép sorsának intézői részéről. A szociális bajok tömegei, a családvédelem, az igazságos jövedelem- és vagyonelosztás, a telepítés, földbirtokrendezés s mindmegannyi megoldatlan feladat. Ezeknek a feladatoknak megoldását minden magyar ember sürgősen és halaszthatatlannak tartja és csak keveseknek jutott eszébe, hogy ezeket a kérdéseket magának kisajátítsa, s akként hirdesse, mintha ezek kizárólag az ő találmányai volnának. Ezek a kérdések mindannyiunké, azokért mindnyájan küzdeni fogunk, de eredményes megoldásukat csak ugy váf hatjuk, ha csak a célokat tekintjük és nem az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogy személy szerint ki hajtsa végre. A névtelen magyarok tábora, amely magában egyesíti az ország komoly és dolgozni vágyó fiatalságát, az iskolát végzettől a mezőgazdasági munkásig és az egész hazáját szerető magyar társadalmat. Ez a tábor eddigi munkájával is tanúságot tett arról, hogy felismerte a kor szavát, tud hazájáért dolgozni és ha kell meghalni, anélkül, hogy azt hangos dobszóval kürtölné világgá és ezen kötelességszerű áldozatáért bárminő jutalmat, vagy elismerést is várna. A többmilliós magyarság szive szólalt meg ezen a vasárnapi nagygyűlésen keresztül, mert a magyarság széles rétegei keserűséggel nézték egyeseknek azon, mindinkább fokozódó és a tömegtől távolálló eljárását, amellyel mindent ami nemes és szent, kiakartak maguknak sajátítani. A Fiatal Magyarság megmutatta, hogy nem hangoskodással, nem mellveregetéssel, nem saját maguk dicsőítésével kell a közért dolgozni, hanem az egyén teljes háttérbe szorításával, az egyéni törekvések félretételével. A Fiatal Magyarság mozgalma felnyithatta a még tisztán nemlátó szemeket, melyek nem vették észre, hogy mi van a hangzatos jelszavak mögött, nem látták, hogy ezek mozgalma nekünk idegen tanokat irt zászlójára, mely zászlót csak azért hordozza rendületlenül, hogy vezetőinek hatalmat biztosítson és érvényesülésüket elősegítse. Az áldozat és munka csak akkor bír értékkel, ha azt minden melléktekintet nélkül hozzuk. A magyarság ismeri az eléje tornyosuló nehézségeket és megoldandó feladatokat, különösen ezen sorsdöntő napokban. Ezen kérdéseket azonban sikerrel csak akkor ol hatjuk meg, ha most félreteszünk minden egyéni szempontot, eggyé olvadunk az áldozatban és munkában. Mindaz, aki ezt nem teszi és a mai nehéz időket zavarkeltésre, széjjelhuzásra akarja felhasználni, árulója hazájának. A Fiatal Magyarság névtelen magyarjai sorompóba léptek, őrszemeik ott van-