Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-10-09 / 41. szám

P. - MEGJELENIK MINDEM VASARNAP, ARA: 16 FILLÉR. XXXV. évfolyam, 41. szám. Pápa, 1938 október 9., vasárnap. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos : a P ápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: S»ü. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Magyarok Nagyasszonya! Az elmúlt napok kinzó gondjai után, az egész ország katolikus né­pe a mostani vasárnapon, egy ked­ves ünnepségre készül; a Patrona Hungáriáé jubileumára. Az országépitő nagy király, Szent István egészsége lassan megtört az emésztő nagy munka, a tömérdek harc és gond után. Erejét fogyatkoz­ni érzi s ugyanakkor lelke megren­dül, ha arra gondol, hogy munkáját itt kell hagynia s nincs akire annak folytatását és megőrzését bizhatná. Imre herceg a sírban, a vérrokonok között nincs igazán alkalmas utód, ellenség pedig kivül és belül éppen akad. Mit tegyen ? Élő hite s vallásos bizodalma e kétségek között fölsé­ges megoldást talált: Hát ha nincs a földön, legyen az égben pártfogó­ja s támasza az ifjú keresztény ki­rályságnak 1 És Szent István élete müvének betetőzése gyanánt a Nagy­asszonynak ajánlja fel fiatal, még csak alig alakuló keresztény országát. Innét Magyarország Nagyasszo­nyának történeti jelentősége nemze­tünk életében kétségbevonhatatlan. Amint a Máriatisztelet a vallásosság­ba beleviszi az anyaiság és gyen­gédség gondolatát, az erkölcsi finom­ságot és nemességet, úgy a magyar vallásosságnak is sajátos vonása már Szent István király óta: a lovagias érzület a Boldogságos Szűz, a Ma­gyarok Nagyasszonya iránt. Szent Istvánnál az országfelajánlás nem volt egyszerű ájtatossági forma, nem volt pillanatnyi jámbor fellob­banás müve, hanem megfontolt, nagy­szerű, lélektanilag elmélzült elhatá­rozás. Ö nagyon jól tudta, hogy a magyar népnek magas eszmék és eszmények kellenek, hogy jellemének és természetének legértékesebb tu­lajdonságait kifejthesse és viszont túlságosan változékony, ingadozó és széteső hajlandóságait féken tarthassa. Azért mint Krisztus után legszebb ideált, a Nagyasszony képét állította népe elé s az iránta való lovagi hűséget, mint a nemzetépítés egyik alapkövét örökítette meg nemzetünk életében. Azért ezer éves történetünkben úgy a legnagyobb magyarok egyéni, mint az egész nemzet életében a magyar eszmény és magyar erő a Nagyasszony volt. De nemcsak valami költői el­gondolás szerint, hanem eszmény és erő a szavak azon valódi értelmében, amint azt gondolkodó jellemnagysá­gok, egy Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi János, II. Rákóczy Ferenc és mindenekelőtt Szent István tuda­tos és őszinte Nagyasszonytisztelete megköveteli. A magyarság igazi vezetői tudták jól, hogy egy országot nem lehet csak kőből felépíteni és egy népet nem lehet csak külső fegyverekkel megvédeni. Mert mit érnek a kőhá­zak, ha nincsenek benne tiszta, csa­ládi életet becsülő magyarok, és mit érnek a fegyverhegyek, ha nincs lelkileg erős, áldozatrakész megbíz­ható katonák. Ezért egy országot elsősorban lelkekből kell kiépíteni és népét jellemmel, lelki erővel kell fel­szerelni. És ezek az ősmagyarok, amikor a kereszténység fényében észrevették, hogy a kegyelmi erők rendjében, mint eszmény mit jelent a Boldogasszony, azért erőt és ideált kereső lelkük mindenkor örömmel fordult a Nagyasszony tisztelete felé. Azonban ez a gonbolat ma sem vesztetté el aktualitását. A mi né­pünknek ma is kellenek magas és tiszta eszmények, ragyogó példaké­pek, lelkesítő ideálok: ma is kell, hogy Krisztus után a Nagyasszony képe szentelje meg és nemesítse át a magyar nép lelkületét. Ma és éppen ma! Amikor egy­szerre vivja élet-halálharcát a hit és a téboly, a szépség és vadság, az Isten népe és a gonosz birodalma. Amikor még a megmaradt kis vallá­sosság is sokfelé hideg és rideg észszerűséggé merevül, s minden szin és melegség nélkül való gépies­séggé. Amikor a családi erkölcs is már csak mutatóba jár haza, a nő­ket a szemérem és női önbecsülés elemi ismereteire kell újra tanítani és az embereknek magyarázni kell, hogy a házasságban a sírig való maradandó gondoskodás a legfőbb szempont. Éppen azért, mert nagyon is ideát­lanok és eszmétlenek lettünk, önzők és ridegek, ma van szükség arra, hogy ezen a kilencszáz éves évfor­dulón idézzük vissza emlékezetünk­be, milyen kincseink rejlenek ősi hitünkben, milyen gazdagok voltunk régen és milyen gazdagok, szépek, nemesek lehetnénk még — a jövő­ben is. Vissza a Magyarok Nagyasszo­nyához, különösen most ezekben a várakozással teli napokban, amikor úgy érezzük, hogy álmaink valóra válnak, mert a láncok már pattan­nak s újra nagy és boldog lesz a magyar! (—nyi.) 9 Légoltalmi Liga előadása Október hó 4-én, kedden este 8 órai kezdettel folytatódott a házcso­portparancsnokok, háztulajdonosok s azok megbízottai részére a Légoltaimi Liga által rendezett sorozatos oktató­előadások ciklusa a városháza tanács­termében. Kraft József ny, állami tanítóképez­dei tanárnak a hallgatósághoz inté­zett üdvözlő szavai után dr. Merétey Károly városi hatósági orvos tartotta meg két óráig tartó élvezetes, a meg­jelentek figyelmét mindvégig lekötő előadását a segélynyújtásról. Előadá­sát az 1876 évi X. tc. ismertetésével kezdette meg, mely törvény köteles­ségévé teszi az embernek, hogy baj­bajutott embertársán segítsen. Segí­teni az ember azonban csak úgy tud, ha ismeri a segélynyújtás módozatait. A segélynyújtásra az ájulásol nál és a sebesüléseknél van szükség. Az ájulást a rossz levegő, az idegrend­szer gyengesége és a szívműködés rendetlensége okozza. Az ájulásnak kél faját lehet megkülönböztetni; az az egyiknél a beteg sápadt; a másik­nál pedig arcszíne vörös. Az első esetben agyvérszegénység tünete, a második esetben pedig agyvérbőség áll fenn. Az első esetnél az elájultat vízszintes helyzetbe kell fektetni, az utóbbinál pedig a fejét fel kell tá­masztani. Az egyszerű ájulásnál a tennivalók a betegnek a szabad leve­gőre való kivivése, ruháinak megla­zítása, a beteg arcának és végtagjai­nak vízzel, ecettel, ammóniákkal és kölnivízzel való dörzsölése és vég­tagjainak mozgatása és a mesterséges légzés alkalmazása. Agyvérbőség ese­tén az előbb felsorolt eszméletre té­rítési müveleteken kivül még érvágást is kell alkalmazni. Az ájulásoknál a leghatásosabb a mesterséges légzés alkalmazása. Kétféle mesterséges lég­zést különböztetünk meg. Az egyik a Scheffer- fék, a másik pedig a Szilveszter-féle. A Scheffer-féle mes­terséges légzést egy ember is tudja alkalmazni, míg a Szilveszter-félénél három ember szükséges. A Scheffer­félénél hasra fektetjük a beteget a fejét oidalt hajtjuk és összeszorítjuk és visszaengedjük kezeinkkel a mel­kasát. 1 perc alatt 16 nyomást kell alkalmaznunk. Sokszor két óráig is kell alkalmazni a méhkas összenyo­mását és visszaengedését mire a be­teg magához tér. A Szilveszter-féle mesterséges légzésnél a beteget a hátára fektetjük és azután megvizs­gáljuk, hogy szájába nincs-e kavics, homok és más idegen tárgyak és ha vannak azokat eltávolítjuk. A beteg száját szétnyitjuk, ami sok esetben nem könnyű feladat és a beteg nyel­vét zsebkendővel kihúzzuk és azt a segítkezők egyikével tartatjuk. A má­sik ember végzi a percenkénti 16 szoros nyomást. A harmadik feladata pedig a végtagok emelgetése. Ha a mesterséges légzés sem vezet sikerre bekövetkezik a halál. A halált nem a szívműködés megszűnése, hanem a hullafoltok megjelenése mutatja a legjobban. A hullafoltok vörösszínü öt pengő nagyságú foltok és azokat a vérsejtek szétbomlása okozza. Ezekután a sérülésekről beszélt és felemlítette azok fajait, elsőnek emlí­tette a zúzódásokat, amelyek ólom­ecetes borogatással gyógyíthatók, majd a sebekről beszélt és megemlí­tette, hogy itt gyakran fennforog az elvérzés és fertőzés veszélye. A seb­kötés módozatai háromfélék, kis seb esetén a fedő kötés, nagyobb sebnél a nyomó kötés és végül nagy seb esetén artériás vérzésnél a seb fölött a végtagot jó erősen elkötjük. Megemlékezett az orrvérzésről is, melyet a nyálkahártya szétpattanása okoz. Kőlönösen kiemelte, hogy vizet soha se szívjunk fel orrunkba, mert az a vérzést nem csillapítja, hanem inkább vattát sodorjunk össze és azt dugjuk orrunkba. A hallgatóságra megnyugtatóan ha­tott azon kijelentése, hogy az orrvér­zés nem veszélyes. Az orvostudomány a legnagyobb fokú vérzést is meg­tud ia már szüntetni. Végül a töré­sekről, a rándulásokról és az égési sebekről, majd a ficamodásokról és azok gyógyításáról beszélt érdekesen és felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy mindenki tartson a házá­nál jódot, vattát, vazelint, gézt, ben­zint m rt azokra minden pillanatban szüksége lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents