Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-09-25 / 39. szám

POLITIKUS HETILAP. MEGJELENIK MINDEK VASfiRNAP, Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 199. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY, Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. ÁLLUNK! Ebben a puskaporos levegőben, a vészes fekete felhők alatt, amikor körülöttünk a nemzetek úgyszólván könyökükkel súrolják a háborút, mi magyarok szilárdan állunk. Állunk, mert szent a meggyőződésünk, hogy a fegyveres erőszakkal szerzett föld nem marad meg új gazdája birtokában és régi igazság az is, hogy nem lesz tartós az a szerzemény, amelyet csalással álnoksággal kapartak össze. Ki gondolta volna, hogy az a nagyhatalmi álarcban tetszelgő cseh mozaik-állam, amelyet tehetetlensége duzzasztott naggyá, az európai helyzet válságba visz ? Most már mindenki látja, hogy ez az állam egyedül Európa tűzfészke, és mindenki tudja azt is, hogy Csehország saját lábán megállni nem tud. Legszükségesebb szövetségesei egymásután tagadják meg vele a szolidaritást, csak a nagy pártfogói, a franciák és az angolok próbálják menteni, ami még menthető, azonban nekik is be kell látni, hogy egy ország, amelyet olyan nagy garral kovácsoltak össze, húszéves fönnállás után, csak olyan angolkóros és szörnyszülött, amilyent a görögök a Tajgetosz bércéről a szakadékba dobtak. Szégyenkeznek is miatta, csak nem merik hibájukat nyiltan beismerni. Akárhogy is „rendezik" ennek a mozaik államnak az ügyét, mi magyarok addig nem nyugszunk, míg százszázalékban igazságot nem szolgáltatnak felvidéki magyar véreinknek, akiket akaratuk ellenére, az erkölcsi törvények durva legázolásával a csehek gyomrába gyömöszöltek. Ha a világ tényezői hozzájárultak a szudétanémetek felszabadításához, vagyis visszaadják a wilsoni alapelvek szerinti őket megillető önrendelkezési jogot, akkor nincs a világnak olyan hatalma, amely elszakított magyar testvéreinket ettől a jogától megtudná fosztani. Hiába a csehek hangos kardcsörtetésé, véreink elnyomása, az elrablott felvidék aláaknázása, mi lábhoz tett fegyverekkel várunk és szilárdan állunk. Állunk és erőt merítünk a nemzeti múltból, amely arra tanít minket, hogy csüggedésre nincs okunk. Az bizonyos, hogy mi magyarok nem vagyunk kényeztetett gyermekei a sorsnak. Ez az ország többször volt temető, mint virágoskert. Ez a nemzet ötször pusztult el: Lech mezején először, Mohi pusztáján másodszor, Mohácsnál harmadszor, a majtényi síkon negyedszer, Világosnál ötödször — és mégis él magyar, áll Buda még. A történelem halálangyala azóta nagy nemzetek felett húzta meg a lélekharangot, óriási birodalmak ravatalát fedte be széttört címerpajzsaikkal és a magyar nemzetet, amelyet maroknyinak szoktak nevezni — megfogyva bár, de törve nem — mégis él e hazán. Mert büntetni és sújtani akart az Isten, de elveszteni nem. Ezt az országot Isten keze oly erősnek teremtette, hogy ezt a nemzetet eltaposni nem lehet. Ez az ország mindig rendelkezett önmagát megújító erőkkel, tehát ma a vészes időkben sem lehet meddő a magyar akarat. Élni kell tehát ifjúságunk és népünk lelkében annak a gondolatnak, hogy voltunk és leszünk még nagyok, gazdagok, elsők a nemzetek között. Erős lélek nélkül gyenge minden ember, önbizalmát vesztett nemzetekkel nem lehet nagy célokat kiküzdeni. Nem szabad felednünk, hogy a történelem nem ismer maradandó igazságtalanságokat. Mennél nehezebb sorban él egy nemzet, annál jobban kitűnik életrevalósága, mert ilyenkor minden erejét bele kell ! vinnie a küzdelembe. Igen, a lélek erősebb a sorsnál. Húszesztendővel a borzalmas világháború befejezése után ismét puskaporos a hangulat, ismét fokozott gyorsasággal gyártják a fegyvereket, élesítik a szuronyokat és buzgó szorgalommal készítik a különböző öldöklő szerszámokat, tankokat és gázálarcokat. A húszéves, állítólagos béke meghozta a gyümölcsét, mert visszavarázsolta az 1914. évi hangulatot. Nemcsak Németországban, hanem nálunk is mindenfelé háborús lehetőségekről beszélnek s katonai szerződésekről tárgyalnak. Mi szegény halandók nem tudjuk, hogy mily jövőt készítenek elő számunkra, nem tudjuk, hogy békét, vagy háborút kovácsolnak részünkre, de egyet tudunk, hogy bármily vihar dúl körülöttünk, akármilyen sötét felhők is gomolyodnak felettünk, mi szilárdan állunk és a történelem most nekünk fog segíteni. (—nyi.) Fényes ünnepségek során avatták fel az Országzászlót Az elmúlt vasárnap Pápa városának felejthetetlen napja volt., ezen a napon avatták fel a pápai ereklyés Országzászlót. Az idő is mintha kedveskedni akart volna, gyönyörű napsütéses őszi nap köszöntött ránk és milliónyi napsugár arany kévéje közepette lengette meg a bakonyi szél megcsonkítottságunk legbeszédesebb jelképét, a félárbócra eresztett háromszínű nemzeti lobogót. Egy régi mulasztás lett az Országzászló felállításával pótolva, már szinte egyedüliek voltunk a magyar városok között, hol nem volt emlékmű, mely a Trianon igazságtalanságait hirdette volna és a magyarságot tovább lelkesítette volna a küzdelemre és kitartásra. Ha későn is, még mindig jókor valósult meg ezen szívekben lakozó szép elgondolás és ezért is sokkal melegebben várjuk azt szívünkben. A háromszínű zászló már fent van a félárbócon s ez lesz az örök figyelmeztetőnk, hogy még nagy feladatok állanak előttünk, melyek megvalósításra várnak, véreink idegen zsarnokság alatt élnek, drága magyar földünket idegen léptek tapossák. A zászlónak fel keli kerülni az árbőc tetejére és mindaddig egy magyar sem hajtja megnyugvással álomra a fejét. Az avatási ünnepély bevezetéseként a helyi Frontharcos zenekar szombaton este zenés takarodóval, vasárnap reggel pedig ébresztővel kedveskedett a város közönségének. Délelőtt tábori mise volt a Szent Imre herceg Fő-téren, melyen megjelentek a hatóságok képviselői, az egyesületek testületileg, az iskolák és ezenfelül az ünneplők nagy tömege. A tábori misét Németh József apátplébános celebrálta. A mise alatt a templomi vegyeskar énekelt Marton Győző karnagy vezérlete alatt szebbnél-szebb egyházi énekeket. Az avatási ünnepély tulajdonképen 11 órakor kezdődött, már előtte az érdeklődők nagy tömege sietett az ünnepély színhelyére úgy, hogy mire kezdetét vette az ünnepély az egész térség és odavezető utak telve voltak az érdeklődők ezreivel. Az ünnepélyre zászlóik alatt felvonultak a Fronthaicosok, vitézek, hadirokkantak, leventék és az összes iskolák úgy, hogy ezek száma is meghaladta a hátezret. 11 órakor a közönség figyelme a nagy templom felé irányult, honnan csakhamar feltűnik az ünnepély fővédnökének Albrecht királyi hercegnek daliás alakja, Hamuth János polgármester és többek kíséretében katalmas lépésekkel siet a kijelölt díszhely felé. A közönség hangos éljennel fogadja a főherceget. Megjelennek az egyes egyházak képviselői is, felsorakoznak a testületek kiküldöttei koszorúkkal. Felhangzik a Himnusz hangja s ezzel kezdetét veszi az avatás. Dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester magasan szárnyaló és költői képekben gazdag beszéddel nyitja meg az ünnepélyt. Ezután Albrecht kir. herceg lép a szónoki emelvényre, hogy ünnepi beszédét megtartsa. Érces katona hang csendül fel, melynek hallatára az arcok lassan felmelegednek és mindenki feszült figyelemmel kíséri beszédben rejlő szép gondolatokat. Pápa város történetébőr vett legendával kezdi beszédét és ahhoz kapcsolja a Szent Korona magasztos hivatását. Egységre, összefogásra és hazaszeretetre hívja fel a hallgatóságot, mert csak ez mentheti meg hazánkat. Lenyűgöző fejtegetéssel állítja elénk az Országzászló jelentőségét, amely nem fohászkodásra, hanem tettekre kell, t hogy sarkaljon. A beszéd minden \ tekintetben szónoki mű volt, amely magasan szárnyaló gondolataival valósaggal lenyűgözte a hallgatóságot. A beszédet sok helyen a közönség hangos tetszésnyilvánítása szakította félbe, majd a végén dörgő tapssal jutatta kifejezésre tetszését. A főherceg beszéde után a Kárpát Dal és Zeneegyesület férfikara Rózsa János karnagy vezetésével hazafias énekeket adott elő tökéletes kidolgozásban és müvászi átérzéssel. Dr. Csermák Ferenc nagy hatással szavalta el Zsilinszki Margit ez alkalomra írt szép költeményét. Az avató beszédet Javorniczky Jenő az Országzászló bizottság elnöke mondotta. Beszédében vázolta a magyarság nehéz helyzetét, azon feladatokat, amik előttünk állanak és költői szavakkal fejtette ki az Országzászló jelentősédét. A több mint egy órás beszéd