Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-09-11 / 37. szám

POLITIKBI HETILIP. - MEGJELENIK MINDEN VüSfiRNAP. Szerkesztőség: Laptulajdonos Horthy Miklós Fő-utca 21. Teleíon: 199. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: &R. fó AGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Magyar veszélyek es remények Jugoszláviában és Honimban Irta: Dr. DSIDA ELEMÉR. Romániában, Jugoszláviában az elszakított magyar területeket végigjárva, gazdasági, világnézeti, európai politikai szempontból sok érdekeset tapasztalhatunk. A jelen cikk keretében vizsgáljuk meg magyar szemmel és magyar szívvel mi az, ami veszélyezteti ezeken a területeken a magyar nemzeti jövőt, viszont mi kelt bennünk reményt, mi ad biztatást a jövőre. Jugoszláviában a szlávság szaporodási indexe mellett a magyarság születési száma nem kielégítő. Nincs elég házasság. A fiatal magyar generáció eléggé öntudatlan, csak a legutóbbi idők küzdelmei közepette találkozunk a magyar nacionalista közgondolkodás megerősödésével. A nemzeti öntudatlanságnak nemcsak az impériumváltozás az oka, hanem a délvidéki magyarságnak bizonyos nemtörődömsége is. Hozzászokott a múltban ahhoz, hogy veszélyek nem környékezték, nyugodtan gazdálkodhatott a dúsan termő bácskai és bánáti földeken. Nehezen tudott az új időkbe illeszkedni, amikor jövendőjéről, nemzeti kifejlődéséről nem az állam hatalom gondoskodik. Belgrádban sok-sok ezer magyarból egész kolónia alakult, ennek ellenére sincs rendszeres egyesületi életük, nincs iskolájuk, nincs templomuk. Egyetlen egy magyar pap apostoli buzgósága nem elegendő, ne is beszéljünk a kisebb helyekre szétszóródott magyarokról. Amit Jugoszláviáról mondottunk, az fokozottan áll az erdélyi részekre. Itt különösen a városokban alacsony a születési index, kicsi a házasságok száma, a szétszóródás veszélye pedig nagy. Bukarestben legalább ötvenezer magyar él, egyetlen plébánosuk van, aki magyar származású, de a templom nyelve itt is vegyes. A cikkírónak szomorú tapasztalatai közé tartozott Bukarestben a szociális missziós testvérek kápolnájában hall- i gatott szentmise, ahol a kivándorolt székeiy szülők gyermekei jórészt románul imádkoztak és románul énekelték a magyar kongresszusi himnuszt, mert románul mind jól tudnak, a magyar szót már felejteni kezdik, szüleik egész nap munkában vannak, á napközi otthonok, óvodák, iskolák nyelve pedig kizárólag román. Erdélyben különös veszélyt jelentenek a román-magyar házasságok. Több mint tízezer székely leány ment férjhez betelepített román tisztviselőhöz, jórészt szegénységük és az elhelyezkedés hiánya miatt. Utódaik — tapasztalatból állithatjuk — elvesztek a magyarság számára. Itt kell érintenünk a legsúlyosabb bajt, a magyar elem elszegényedésének kérdését. A mai Romániában magyar ember tisztviselő nem lehet, a magánvállalatoknál is kívánják a román többséget, a szabad pályákon roppant nehéz az érvényesülés. A nyelvvizsgák folytán sokan kenyerüket vesztették, uj pozíciókat a gazdasági pályákon is nehéz megszerezni, a földreform folytán rengeteget vesztettünk. Székelyföldön, Erdélyben nagyobb az adó, mint Regátban, igy a magyar elem egyre szegényedik, nehezebb a családalapítás és még nehezebb a magyar iskolák és kultúrintézmények fenntartása, amelyekre a román állam egy fillért sem ad. Az egészséges székely föld mindezek dacára rendelkezik bizonyos népfelesleggel, ezek letelepednek jórészt Regátban, ahol a magyarság számára elvesznek, egy másik részük Erdély nagyobb városaiban, Segesvárott, Meggyesen, Brassóban telepszik le. Ez utóbbi helyen az újonnan letelepült magyarság egész kis városrészt alkot, sajnos mind szegények, proletárok. Tisztán kell látnunk a tényeket, hogy az orvosságot megtalálhassuk. Minden eszközt felhasználnak elszakított területi szervezeteink, hogy a nemzeti öntudatot ápolják és erősítsék. A múltban főkép a politikai szervezkedésre, a magyar pártok megerősítésére helyezték a fősúlyt, ezzel azonban nem volt arányban a nép, a magyar nemzetiség megerősítése. A veszélyt felismerve az ujabb törekvések egyrészt gazdaságiak; a szövetkezeti hálózat kiépítése révén iparkodnak a gazdaságilag és így közvetve létében veszélyeztetett magyarságot rnegerősiteni, másrészt a szociális válaszfalak ledöntésével kialakiiják a magyar népi elem egységét, amint ezt különösen a tavaly tartott marosvásárhelyi találkozón tapasztalhattuk, ahol főúr és legegyszerűbb munkás együtt tanácskoztak a magyarság közös nagy problémáiról. Rendkívül fontos a valláserkölcsi nevelés; nevelni a nehéz sorban élő magyarságot az áldozatok vállalására, a tiszta családi életre, hogy számunk ne foggyon, hanem gyarapodjunk. Ez mindenekelőtt fontos akkor, amikor a román és a déli szláv elem sokkal szaporább, mint a magyar. Székelyföldön, különösen a katolikus Csik megyében vigasztaló és biztató jelenségekkel találkozunk. Ha a fentiekhez hozzávesszük az új magyar kultúrházakat, amelyeket Újvidéken, vagy a katolikus elemi iskolákat, melyeket Váradon láthattunk, meg van a reményünk, hogy az elszakított területek magyarsága nehéz küzdelmek árán ki fogja harcolni magának azt a jövendőt, ami múltjánál, kultúrájánál fogva Szent István népét méltán megilleti. Országzászló felavatása Hazánk megcsonkítását jelképező országzászló akció országosan elterjedt és hazánk városai, falvai egymással versenyeztek, hogy minél diszesebb emlékkel hirdessék Trianon igazságtalanságait. Évek teliettek el el mig Pápa városa is átérezte az id!k szavát. Egy pár lelkes fiatalember kezdeményezésére indult meg az országzászló akció, amit a hivatalos város is teljes erővel magáévá tett és így végre mi is odajutottunk, hogy elkészíthettük országzászlónkat. Az országzászló már hónapok óta áll és várja, hogy megfelelhessen hazafias kötelességének. Most végre elérkezett a felavatás ideje is. Az országzászló bizottság az ereklyés országzászló felavató ünnepségének napját szeptember hó 18-ára tette, amelynek védnökéül Albrecht királyi herceget kérte fel, ki megjelenését meg is ígérte. Az ünnepség sorrendje: Szeptember 17-én, szombaton este 8 órakor zenés takarodó, 18-án, vasárnap reggel 7 órakor zenés ébresztő, délelőtt 10 óráig vidéki vendégek fogadása, délelőtt 10 órakor tábori mise a Fő-téren, délelőtt ll órakor avatási ünnepély. Az avatási ünnepély a Himnusszal kezdődik, a megnyitó beszédet Hamuth János polgármester mondja, az ünnepi beszédet pedig AIbrecht kir. herceg, majd következik az országzászló megkoszorúzása és az avatóbeszéd, amelyet az Országzászló-bizottság kiküldöttje mond. Az ünnepélyt díszfelvonulás zárja be. Végül fél 2 órakor díszebéd lesz a Griff-szálló nagytermében. Toloncház létesül Pápán Már hetek óta elterjedt a hír a városban, hogy egy toloncház felállítását vették tervbe. Ezekről a híresztelésekről mi is tudomást szereztünk és utána jártunk a dolognak. A polgármesteri hivataltól nyert értesülések szerint a tárgyalások már hetek óta folynak ebben a kérdésben, azonban a dolog mégsem volt eddig közlésre alkalmas, mert a tárgyalások még kezdő stádiumban voltak és így nem akajtunk a dolognak elébe vágni. Hamuth János polgármestertől nyert értesülésünk szerint a toloncház kérdése ma már oda jutott, hogy annak megvalósítását most már teljes joggal remélhetjük. Hamuth János polgármester az illetékes körökkel letárgyalta a kérdést és ennek folytán biztatást kapott, hogy a toloncházat Pápán állítják fel. A toloncház a Vaszari út melletti gróf Esterházy birtokon létesülne, amely birtokteslböi a kincstár megvásáro 40 kat. holdat és ezen kezdenék meg* a szükséges épületek felállítását. Az építkezés előreláthatólag a tavasz folyamán kezdődne meg, kizárólag a kincstár költségén, úgy hogy a városnak ezen jelentős intézmény csak valami csekély anyagi áldozatába kerülne, ezzel szemben igen előnyös volna gazdasági szempontból, mer többszáz személy élelmezése vá In ezáltal szükségessé.