Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-07-03 / 27. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDÉI VIS1RNIP. Szerkesztőség: Laptulajdonos Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 199. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: BR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Aratás Egy év küzdelme, aggódása feje­ződik be az aratás megkezdésével. A magyar róna ismét hangos lesz, az emberek ezrei tűnnek fel a föl­deken, hogy az áldott magyarfőid gyümölcsét beszedjék. Ünnepe ez az időszak a magyarságnak, mert egy év verejtékes munkája fejeződött be ezáltal és most láthatjuk meg, hogy mindazon reménységek, amiket a terméshez főztünk valóra váltak-e. Egy állam életében minden terme­lési tényező fontossággal bír és megáll az állam gépezete, ha valamely ter­melési tényező onnan kiesik. Hazánk gazdasági gépezete valahogy elüt egyéb államokétól, mert nálunk bár­mennyire is fontos tényező más ter­melési tényező, a fő hangsúly mégis a mezőgazdaságon van, annak hely­zetétől függ a kereskedelem és ipar sorsa. Kettőzött fontossággal bír te­hát nálunk a mezőgazdaság helyzete, mert ha itt visszaesés mutatkozik, ezt megérzi az egész gazdasági élet. Aratunk. A magyar föld most fizeti vissza mindazt az áldozatot, amit rája fordítottunk. Az egész magyar­ság aggódó lélekkel és Istenbe vetett bizalommal tekint az aratás elé, mert bizik a magyar földbe, amely soha­sem csalta meg azt, aki vele szere­tettel foglalkozott. Érhette ezt az or­szágot bármiféle veszély és sorscsa­pás, a gazdasági összeomlások egy­mást érhették, egy biztos alap min­dig volt, amiből a romokat újjáépít­hettük, az elesetteket felemelíiettük és ez volt a magyar föld. Kettőzött fontossággal bír ma az aratás sikere, ma mikor a gazdasági életünk a legsivárabb képet mutatja. Az ipar és kereskedelem legválságo­sabb napjait éli, már-már az elcsüg­gedés és lemondás vett erőt a lelke­ken s ezen szomorú kilátástalan hely­zetben ismét nem volt hová tekinte­tünket fordítsuk, mint a földhöz, honnan már annyiszor biztatást kap­tunk. Most is minden reménységünk a földbe van, mert egyedül alkalmas nehéz helyzetünkből való kisegítésre. Az előzetes terményjelentésekből kitünőleg a föld ez évben is valóra váltja álmainkat és bőséges áldásá­val alkalmassá tesz bennünket a to­vábbi küzdelemre. Most azonban, hogy a magyar munka, az isten ál­dása és drága földünk valóra váltják reményeinket, ránk hárul a feladat, hogy ez az áldás a magyarság és főként a mezőgazdaság helyzetének javítására is szoruljon. Hiába ontja a föld áldásait, ha ezt mi nem tud­juk megfelelően hasznosítani. A föld valóra váltotta reményeinket, a to­vábbi feladat ránk hárui, amiben eggyé kell forrni az egész magyar­ságnak. Félre kell tenni minden egye­bet, csak egy lebegjen szemünk előtt a föld gyümölcsének elhelyezése, mert ha ez meg lesz oldva, akkor újabb erőt kapunk a további nehéz­ségek legyőzéséhez. R fodrászipari mestervizsgálatra előkészítő' tanfolyam záróvizsgálata F. év junius hó 26-án, vasárnap este 6 órai kezdettel tartotta meg a fodrászipari mestervizsgálatra előké­szítő tanfolyam záróvizsgáiatát. Vitéz Karcsay Béla ny. ezredes üdvözölte a megjelenteket s beszédében rámu­tatott arra, hogy a női fodrászipar állandóan napról-napra fejlődik s hangsúlyozna hogy a női fodrásznak művésznek is kell lennie, mert a nem jó ízléssel elkészített frizura a legszebb arcú nőt is elcsúfítja. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Jamnitzky Nándor az [ ipartestület jegyzője mondott köszö­netet vitéz Karcsay Béla beszédéért s rámutatott a női fodrászipar ne­hézségeire s végül elismerését fejezte ki Török Józsefnek és Hampel De­zsőnek a tanfolyam sikere érdeké­ben kifejtett munkásságukért. Jász­herényi László felszólalása után p tanfolyam záróvizsgálata véget ért, amelyen az ipartestület és a fodrász­szakosztály több elől járósági fagja is jelen volt. A városi nőipariskola rajz- és kézimunkakiállításának megnyitása A nőipariskola rajz és kézimunka kiállítását, f. hó 26-án, vasárnap 12 órakor nyitotta meg. Bodolay Jenő igazgató üdvözlő szavai után Hamuth János polgármester a tanári kar, a növendékek és nagyszámú érdeklődő jelenlétében s elismeréssel adózott az Intézet tanári karának fontos és eredményes munkájáért s az Ipar­ügyi Minisztérium kiküldőtjének, György Ede tanügyi főtanácsos üd­vözlése után a kiállítást megnyitotta. Ezután György Ede miniszteri kikül­dött megköszönte az üdvözlő szava­kat s rámutatott a női ipariskola szükségességére, s köszönetet mon­dott a polgármesternek az iskola anyagi támogatásáért. Az iskola, s annak munkásságát feltüntető kiállí­tás megérdemli a város és a közön­ség anyagi segítségét. Kívánatos, hogy a kiállítást minél többen te­kintsék meg, mert szebbnél szebb rajzokban, csipkékben báli ruhákban, kabátokban, diszvánkosokban, ingek­ben s zsebkendőkben gyönyörköd­hetünk ott. Különösen a hadirokkantak részére készített művészi zászló kötötte le a nézők figyelmét. A zászló és külön­féle ruhanemüek díszítései majdnem mind magyaros motívumuak. Az in­geknél különösen lehetett látni, hogy ! mennyivel szebb és jobb a kézi­munka alkotása, mint a gyári tömeg áru. Az Intézet tanári kara különö­sen nagy godot fordít az izlés neme­sítésére. Ábrákon volt szemléltetve, hogy a különféle színű alsó ruhák­koz milyen szinü felső ruha való. Az elmúlt hetekben Székesfehérváron megtartott tan- és iparügyi kiállítá­son az Intézet növendékeinek preciz munkái úgy a szakemberek, mint a közönség elismerését érdemelték ki. A jutalmak kiosztása és a dicsé­retben részesítettek neveinek felolva­sása után, amelyeket Bodolay Jenő igazgató végzett el, a kiállítás meg­nyitásának ünnepélye véget ért, a kiállítás pedig f. hó 29-ig lesz nyitva délelőtt 10— l-ig és délután 3—7 óráig. Tábori riport. .. A bencések cs. csapata az idén is rendezett egy nagyszabású cserkész­tábort amelynek keretében hazánk legvadregényesebb táját a Bükköt keresték fel. Már az indulás előtt nagy sürgés-forgás volt. Az egész városban cserkészfiúk poroszkáltak. Hátizsákok alatt roskadozó „ember­kék" döcögtek a vasút felé. A rako­dás nagy gyorsasággal megtörtént. A vonat élesen fütyült, a vörös sap­kás tiszt a pályára lépett s a bú­csúzkodások hirtelen befejeződtek. Csupa könny árasztotta a szegény pályaudvart, melyet a nevető nap forró sugárral árasztott el. A dübörgő vagonokban a fiúk lassan elfeküdtek, egyesek aludtak, vagy legalább is imitálták az alvást, mások énekeltek s közben az unalmas perceket egy kis „hazaival édesítették." Már sötét volt amikor a fővárosba értünk, ahol mindenki meglátogatta ismerőseit. A kivilágított Pest oly hatással volt, hogy éjfél után, amikor a vonat dü­börögve tovaszáguldott, nem győztek ásítozni, mert a hosszan tartó alvás tökéletes ember számára lehetetlen volt. Tíz perces alvás rekord telje­sítmény volt, amelyet a csomagtar­tóban tizenhét percre javítottak. Reggel az ébresztés nem volt nagy probléma, mivel mindenki a sík tá­jat szemlélte úgy, hogy az egyik őrs­vezetőnk nagy buzgóságában a cu­korborsót lucernának, (átkeresztelve csalamádának), a „másik" pedig egy szép kis kendermagos tyúkot túzoknak nézett. Nagy megrázkód­tatások után megé keztünk szarvas­kőre, ahol a kipakoiás világrekordját 4'-ről 35.3"-re javítottuk. Újabb dö­cögés után néhány röpke óra múlva lerakodtunk a három km. távolságban levő táborhelyre. A vidék oly szép, hogy az emberi szó ki nem fejezheti, s ezért mi sem próbálkozunk ily haszontalanul tovább fecsegni erről; csak annyit említünk meg, hogy a napi muzsikát kedves madaraink szolgáltatják, míg a világítást a kis Szentjános bogarak eszközlík nagy szívességgel. Egy kis kerek réten van a tábo­runk a Vaskapu mellett a Holdvilág völgyben. A kis Eger patak csörge­dez a réten kanyarogva, amely saj­nos kisebb mint a Tapolca. A cser­készek pompás kedvvel lubickolnak a maguk gyártotta fürdőhelyen. A talpunkat mindenhol eléri, de némely

Next

/
Thumbnails
Contents