Pápa és Vidéke, 35. évfolyam 1-53. sz. (1938)

1938-05-15 / 20. szám

POLITIKAI HETILAP.} - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós 199. Kiadóhivatal Laptulajdonos: a Pápai Be Fő-utca 21. Telefonszám : Korvin-utca 3. Ivárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fili., a szöveg között 5 fill. Szálas! űr mi nem lelkesedünk guzsbakötötf Egyházért Irta: TOBLER JÁNOS országgyűlési képviselő Az Összetartás húsvéti számában „Út és Cél„ cimü cikkében Ön afelett elmélkedik, hogy miért helyezkedik szembe a vallás a nemzetiszociálista mozgalmakkal és arra a megállapítasra jut, hogy mozgalmuk a politizáló egyházat, semmilyen formában nem tűri. Erre akarok én mint keresztényszocialista válaszolni. Voltak, akik e nyilt fellépéstől visszatartani akartak mondván, hogy vádiratot készítek magam ellen. Mosolyogtam rajtuk; mert nem hiszek mai pártjának jövőjében és én — aki magyarságomért Illava, Aranyosmarót, Pozsony cseh börtöneit és toloncházait máris végigültem, — nem ijedek meg saját árnyékomtól, sőt, még az Ön valószínű elvbarátaitól hozzám küldött ijesztő levelektől sem. Különben Ön, mint ny. katonatiszt azt is tudja, hogy nobilis ellenfelek mindenkor tisztán kezelik pengéiket. Ki, vagy mi az Egyház ? A pápa, a kardinálisok, a püspökök, a papok, az egyháztanácsok ? Nem. Nemcsak ők, hanem valamennyien beleértve a laikusokat is, vagyis mindenkit, aki megkeresztelkedett, tehát én, te, ő; és mi, ti, ők! Ez az Egyház. Ezért nincs kétféle egyház, mint Ön mondja: „egy vallási Egyház és egy politizáló egyház." Csak egy Egyház van, amely az Isten országát akarja előkészíteni. S ehhez minden eszközt — amit Isten a részére adott — igénybe vehet és vesz. Ezen tevékenységében az Egyházat gúzsbakötni nem szabad, különösen olyanoknak nem, akik az Egyház iránti hűségükre szoktak hivatkozni. De Ön anélkül, hogy észrevenné, válaszol az önmaga által feltett kérdésre : miért áll mozgalmukkal szemben az Egyház? Válaszol, midőn így mondja: éles határvonalakkal különvállasztani fogom a vallásne# Megjelent o „Jövőnk" április 30.-i számában ; o szerző engedélyével közöljük. velést" — a „nemzetneveléstől." Más szóval a pap maradjon a templomban és hirdesse ott a vallást — lehetőleg öregasszonyoknak. Esetleges liberális gondolkodású nemzetiszociálisták pedig — hiszen remélem, Ön is beismeri, hogy nem minden nemzetiszociálista áll valláserkölcsi alapon, — majd nevelik a „nemzetet" az állam minden rendelkezésre álló eszközei igénybevételével. Ha pedig az Egyház bátorkodna ez ellen felszólalni úgy ráfogják, ez az a „politizáló" Egyház, melyet pedig eltiltunk 1 Az Egyház tehát, — bár vallási totalitásra való törekvésében Ön is meglátja Krisztus parancsát, — mégis legyen az állam alárendeltje. Kérdem, miért és milyen jogon ? Miért nem legalább is mellérendeltje és miért legyen csak másodrendű tényező ? De miért kell feltétlenül ketté választani a „vallásnevelést" a „nemzetneveléstől" ? Miért nem haladhat az Egyház és az állam e kérdésben együtt ? Történelmi tény, hogy Szent István a bencéseket nemcsak magyar fajtánk térítőjének, hanem első tanítóinak is fogadta. A ciszterciek, a premontreiek, a pálosok, később a piaristák pedig történelmi munkát végeztek a nemzetnevelés terén. Vájjon káros volt e Magyarországra, hogy a magyar nemzetet vallásosan nevelték és vájjon a szabadkőműves, liberális szociálista világnézetben felnevelt cseh katonák hősiesebbek voltak-e a világháborúban mint a magyarok? Mi az ellenkezőjét tudjuk. Ön azt írja, „a mi mozgalmunknak a vallási Egyházzal soha semmi baja nem lesz," de nem értenek egyet azzal, hogy a politizáló Egyházak szabják meg, hogy milyen egyházpolitikai feltételek teljesítése mellet üdvözülhetünk csak. Bocsánat, ez demagógia, vagy naivitás. Az Önök mozgalma .hungarista" néven szerepel. Ki adta a „hungarizmus" jelszavát és ki volt a „hungarista moz; galom legnagyobb és szellemiekben I leggazdagabb vezére? Nemde Proj hászka Ottokár püspök, akire Önök j oly gyakran szeretnek hivatkozni, j Melyik Prohászkát követik Önök ? \ A hitszónokot, a nemzetnevelőt, a \ vallásnevelöt, a politikust, az írót, j vagy a felekezeti béke nagy apostolát ? Hát lehet ezt kettéválasztani, vagy lehet azt mondani, hogy Ravasz és Raffai püspökökre bízom a vallásnevelést, de a nemzetnevelést már nem 1 Szerintem állami érdek, hogy a keresztény Egyháznak minden lehetőséget megadjunk, hogy az ifjúságot hazafias állampolgárokká, az evangélium szellemében nevelje. Ön azt írja: „minden papnak magyar népünk igaz történelmét ismerni kell." Kétségbe vonja ezt talán ? Hiszen ha egyházi rendbeliek nem kutattak volna, feljegyzéseiket nem hagyták volna a késői utódokra, és íőleg nem tanították volna a magyar nép igaz történelmét, úgy akkor Ön sem ismerhetné azt — Szálasi őrnagy úr. De Ön másodszor is megadja a választ, az Egyháznak az Ön mozgalmával szemben elfoglalt álláspontjára nézve amidőn így ír: „Amennyiben az egyes Egyházak a világmozgató nemzeti szociálista rendszerek iránt belátásra nem jutnak, az egyházi szakadások valóban bekövetkezhetnek. Ezt tudomásul kell venniök az Egyházaknak." Ha Ön azon állásponton van, hogy nem tűri a politizáló Egyházat, kérdem akkor, az Egyház miért fogadja el az Ön politikai mozgalmának parancsait ? Mi lenne ma az Egyházból, ha minden nagyobbszabású politikai akció idején megváltoztatta volna az Evangélium magyarázatát. Ezt nem tette sem az „Istenostora," sem a francia forradalom idején, pedig Ön Szálasi úr, soha sem lesz Attila, vagy Napóleon . . . Éppen ezért önhittséget vélek én az Ön ilyen írásában, hogy „Ha népünk elementáris szabadságharcával szemben foglalnak állást az Egyházak, az összes következményekért emiatt a felelősség őket terheli." Hol az a szabadságharc, amit Ön kezdett, aminek Ön szellemi megteremtője ? De honnan szerzi magának azt a jogot, hogy Krisztus Egyházával így beszéljen? Eszerint Ön elgondol egy új evangéliumot, amelyben hívei esetleg „fehérlóra ültetik Krisztus Urunkat" és aki erre fel nem esküszik, ám az lássa a következményeket, vagy pedig — legyen egy új egyházszakadás ? Nem tartja ezt a magyarság szempontjából végzetesnek? Higyje el nekem, aki a cseh parlamentben képviseltem felvidéki testvéreinket, ezen eszmék hangoztatása nem túlságosan célszerű, mert ezekkel ugyan egyetlen egy tót testvért nem vonzunk ide . . . De szükség van-e minderre? Egyetértünk abban — és ezt mi keresztényszociálisták 30 év óta hirdetjük, — hogy hazánk társadalmi és szociális berendezését meg kell változtatni. Igazságos földbirtok reform, igazságos vagyonelosztás, keresztény hegemónia, szabadság, lakás és kenyér az éhező magyar testvéreinknek, anya- és mnnkásvédelem, faluvédelem kell, sőt sürgősen kell. De miért nem az Egyházzal, miért nem az Egyház közreműködésével ? Hiszen ha úgy vesszük, végső eredményében politika az is, hogy „méltó a munkás a bérére" és „halálos bűnt követ el, aki nem adja meg a munkásnak méltó bérét." Bizony politika ez az igazi szociálpolitika. Avagy megakadályozni akarja, hogy a pápai enciklikák, a Rerum novarum, a Quadragesimo anno szelleme megvalósuljon ? Ezért mi keresztényszociálisták nemcsak az imádkozó Krisztust, hanem a cselekvő Krisztust keressük és ezért nemcsak az imádkozó, hanem a cselekvő egyházat is akarjuk. De hogyan cselekedne, ha gúzsba lenne kötve? i Ha befolyása, hatalmi eszköze ejvé| tetik ? A kommunisták elpusztítják a | templomokat. Ön szerint az Egyházig nak „a nemzetiszociálizmus állam\ erkölcsi tanait kell hirdetnie és ennek | felépítésében résztvennie. Az egyik helyen az Egyház papja nem prédikálhat, mert nincs templom, a másik helyen pedig nem azt prédikálhatja, amit az Egyház parancsa előír, hanem amit esetleg egy potitikai mozgalom ráerőszakol. Melyik jobb, melyik pogányabb és melyik farizeusibb ? A farizeusok gúzsbakötötték s keresztre feszítették Krisztust, de Ö dicsőséges lelkével az Egyházban örökéletet adott az emberiségnek, tyi keresztényszociálisták a szabadon cselekvő Krisztusért lelkesedünk s vele s általa küzdünk hazánk szociális feltámadásáért! Szálasi úr, mondjon le az önkén^ tes megváltói szerepről, mert meg fog szégyenülni. . .