Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-03-28 / 13. szám

| Dr. Lukcsics ]ózsef | Megdöbbenve vettük a hírt: meg­halt dr. Lukcsics József prelátus­kanonok, ny. r. egyetemi tanár. Nem­csak a katolikus egyházmegyét, de az egész vármegye lakosságát érte ez a lesújtó hír. Dr. Lukcsics József prelátuskanonok f. hó 19-ére virradó hajnalon agyvérzés következtében éle­tének 62. esztendejében visszaadta lelkét Alkotójának. Örökké emlékezetünkben levő éle­tének főbb adatai a következők: 1875-ben született Ker tán, 1897-ben pappá szentelik, s mint újmisés Bécsbe kerül. Két év múlva teológiai doktor lesz. 1900-ban Pápára kerül káplánnak. Városunkban való rövid tartózkodásával a legnagyobb szere­tetet és megbecsülést érdemelte ki. Pápáról még ugyanezen évben Ró­mába kerül. Ebben az időben emel­kedik ki a neve az ismeretlenség homályából, s lesz országszerte is­mert régész. Rómából hazatérve a budapesti egyetemi könyvtárba kerül. Tudomá­nyos munkásságának jutalma, hogy kinevezik a Pázmány Péter Tudo­mány Egyetem tanárává. Fáradhatat­lan munkássággal folytatja tudomá­nyos kutatásait. Megírja a Történelmi emlékek a reformáció korából c. öt­kötetes munkát. Másik hatalmas mun­kája Galilei viszonyát fejtegeti az egyházzal kapcsolatban. Mint egyetemi tanár két ízben dé­kán. Ezen időben lesz pápai kama­rás is. 1927-ben a megyéspüspök vesz­prémi kanonokká nevezi ki. Csak­hamar egyházmegyei főtanfelügyelő lesz s mint ilyen gyakran látogat Pápára is. Egyházmegyei működésén kívül jelentős szerepet töltött be a vármegye közéletében is. Halála mérhetetlen vesztesége egyházmegyénknek. Az igazságalkut nem ismerő fanatikusa s a becsületesség példaképe volt. Nagy tudás, sőt lángész, ki nevét aranybetűk­kel írta bele a magyar tudományosság könyvébe. Szíve és ajtaja tárva volt a szegények előtt, mindenki szerető szívű, igaz érzésű embernek ismerte. Sokat vesztettünk elhunytával, vilá­gító fáklya volt, mely éltető napfényt sugárzott felénk! Még nem is olyan régen, a Jókai­kör előadóülésén volt alkalmunk meggyőződni magas színvonalú kép­zettségéről. Közönségünk a legna­gyobb szeretettel és érdeklődéssel hallgatta előadását nem is seitve, hogy néhány héí múlva a halottak sorába lép. Temetése márc. 22-én meat végbe impozánsan nagy részvét mellett. Veszprém város, s az egész egyház­megye képviseletében nagy számban vettek részt a temetésen, s kísérték utolsó útjára a kedves halottat. Meg­indult szívvel küldjük imánkat a veszprémi fejfára. Emléke sokáig fog élni lelkünkben. Áldás poraira. A dohánygyári munkások közgyűlése A dohánygyári Alkalmazottak Orsz. Szövetségének pápai csoportja csü­törtökön d. u. 4 órakor a Ker. Munkás­egyesület helyiségében tartotta meg évi rendes közgyűlését. A köz­gyűlést Vitovlaszki Mihályné elnőknő a Magyar Hiszekeggyel nyitotta meg, majd Szalay Lajos gondosan meg­szerkesztett titkári jelentésben szá­molt be a csoport egy évi működé­séről, melyet a vezetőség az elmúlt évben végzett. Böröcz Margit a pénztári, Kovács Gyula a temetési segélyalap jelen­tését ismertette, amit a közgyűlés az ellenőrök jelentése után elfogadott. Utána egyhangúan a következő új tisztikart választotta meg a közgyű­lés : Einök Szabó Ferenc, II. elnök Kerekes Mihályné, titkár Szalay La­jos, pénztáros Ferenczi Erzsébet, II. pénztáros Fertői József, jegyző Ko­vács István, ellenőrök Szakács Ma­riska és Juranics Gyula. Ezen kivül még 20 választmányi tagot választott a közgyűlés. A választások befejezése után Székeiy János nyug. államtitkár, a Szövetség orsz. vezetője mondott ál­talános figyelemmel kisért beszédet, melyben ismertette a gazdasági vál­ság okait, s annak a dohánygyári munkásokra vonatkozó kihatását. A nagy tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után elnök megköszönte a beléje helyezett bizalmat és a köz­gyűlés a Himnusz eléneklésével vé­get ért. DP. Orel Géze előadása Pápán Az Ipartestület ismeretterjesztő előadássorozatának záróelőadását április hó 5-én rendezi meg a Le­vente-otthonban. Ez alkalommal dr. Orel Géza székesfővárosi felső ke­reskedelmi fiúiskolái főigazgatót nyerte meg előadóul. Orel Géza dr. neve már régóta ismert az iparosság körében, hiszen alig múlik el egy hónap, hogy az ország egyik, vagy másik városá­ban az iparos, vagy kereskedő tár­sadalom számára előadásokat ne tartson. De ezen kívül sokkal szoro­sabbak a kapcsolatok, amelyek dr. Orel Gézát az iparossághoz fűzik, hiszen nemcsak elméletileg foglal­kozik az iparosság kérdéseivel, ha­nem maga is szakképzett, sőt felsza­badult, munkakönyvvel rendelkező iparos. S ez érteti meg azt, hogy miért ragaszkodik minden érzésével a gyakorlati tanonckiképzéshez, az iparosság továbbképzéséhez, a mes­tervizsgához. Több, mint három év­tizedes irodalmi tevékenységét két nagy fő cél határozza meg. Az egyik: a gyakorlati és elméleti ok­tatást közelebb kell hozni, az isko­lában a toll mellett a szerszámnak is helyet kell kapnia, mert ez az ut, amelynek révén az iparos réteg is megkapja a maga jól megérdemelt és nemzeti munkája révén megillető társadalmi elismerést. A másik: az iparos csak úgy állhatja meg helyét nemcsak a szakmában, hanem a nemzet életében is, ha nagyobb gon­dot fordítunk az iparosság előkép­zése és ismereteinek továbbfejlesz­tésére. Ezt fejtette ki az 1933. évben tartott keszthelyi országos Iparos Kongresszuson. Javaslatát a Baross Szövetség felterjesztette az Országos Iparoktatási Tanácshoz, mely ezt 1935. januárjában le is tárgyalta. Első műve, amely még a háború előtt jelent meg: „Mühelynevelés Páris iskoláiban." című korszakal­kotó munkája, amelyben nemcsak a francia elemi iskolában folyó szerszámismerettanitást, a polgári iskolák ipari, kereskedelmi és mező­gazdasági tagozódást, a népiskolai tanoncelőkészitést és az iparossegéd­képző iskolákat ismerteti, hanem egyben kijelöli azt az utat is, amelyen a magyar oktatás ügynek haladnia kell, ha a gyakorlati élet követelményeihez közelebb akar jutni. Ez a régi elfogyott munka még ma is minden sorában aktuális; mindazok akik a gyakorlatiasság cimén reformokat követelnek, Orel Géza dr. nyomdokain haladnak. A háború után megjelent önálló ipari vonatkozású munkái és a szak folyó­iratokban (különösen az IPOK-ban) napvilágot látott. Könyvei sorából csak egyet-kettőt ragadhatunk ki. Ilyenek: „Tanoncoktatás kérdésének megoldása." „A toll és a szerszám harca." továbbá „A mühelynevelés térfoglalása az iskolában." s végül a legutóbbi: „Értekezések." Ez utóbbiban a pályaválasztásról, tanonc­oktatásról, kisipari kirakatokról, cso­magolásról, reklámról, önképzésről ad mélyen megszívlelő és minden izében gyakorlati tanácsokat. Orel Géza dr. nem szűnik meg szorgalmazni,'hogy szereljék fel az elemi és polgári iskolákat műhelyek­kel és hogy azokban iparos tanítsa a jövendő generációt a szerszám­ismeretre, mert a „toll" erre nem elégséges. A nagyértékünek ígérkező előadás nemcsak az iparosság és az iparos­nemzedék nevelésével foglalkozó tényezők számára nyújt hasznos pél­dát, előnyt jelent a kereskedő tár­sadalom tagjainak is. Az Ipartestület elnöksége ezúttal is tisztelettel meg­hívja az érdeklődőket a fent ismerte­tett tárgyú előadásra. A Pápai HiteSha^ic közgyűlése Vasárnap, március 21-én délelőtt tartotta a Pápai Hitelbank 59. évi rendes közgyűlését a részvényesek élénk érdeklődése mellett. A közgyű­lést az intézet elnöke, Medgyasszay Vince dunántúli ref. püspök elnöki megnyitója vezette be. A tárgysoro­zatot dr. Sulyok Dezső, intézeti ügyész ismertette. Az igazgatóság jelentéséből, a mérleg és eredmény­számla adataiből kiemelte azokat, melyek az intézet elmúlt üzletévének hü képét adják. A közgyűlés meg­nyugvással és örömmel vette tudo­másul, hogy a részvénytársaság fej­lődésének vonala töretlen maradt és a meginduló gazdasági javulás az üzleti eredményben máris kifejezésre jut. Beszédes jele ennek a betétállo­mánynak 101.000 pengős, a forga­lomnak 4.5 millió pengős emelke­dése. Nem számítva a folyton fluk­tuáló folyószámla forgalomban kia­Fc/­derékfájás, émelyges. ide­J •-rt^N&i gesség, tisztátalan teint gyak­t M ran csak az emésztési zava­, v" r 0k következménye. Ilyenkor ' 4, cV\ \ is seait * dolt összegeket, az intézet az 1936. év folyamán 556.000 pengő összegű új kölcsönt nyújtott ügyfeleinek. Az intézet tiszta nyeresége 1936-ban 26.838 P 29 f volt, amelyből osz­talékra 10.000 pengőt, a rendes tar­talékalap növelésére 5.000 pengőt, az elnök, alelnök és igazgatóság juta­lékára pedig 4.373 P 10 fillért for­dított a közgyűlés. Az 1936. üzleti év eredményének elszámolása után az intézet tiszta vagyona 565.120 pengőre emelkedett. Miután ez a va­gyon 4.000 db. részvény között osz­lik meg, egy részvény betétértéke 141 pengő. A mérleghez Bőhm Samu részvé­nyes szólt hozzá, aki elismerését fe­jezte ki a közgyűlés élénk helyeslése mellett az intézet vezetősége iránt. A megejtett választások egyhangú eredménye újból a régi vezetőségnek adott mandátumot, csak az igazgató tanács kapott egy új tagot Nagy Zoltán értékes személyében. Pápa, Kossuth Lajos-utca 22. olcsó árai és jó árúi Budapesttel is versenyképes.

Next

/
Thumbnails
Contents