Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-02-28 / 9. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Lapllilajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő : DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill egymásközt a király személyében jelentkező szorosabb kapcsolat, úgy eltűnnek a gazdasági válaszfalak és nem kell nekünk máshová futkosnunk, hogy fölöslegeinket elhelyezzük. Egyik legfontosabb különbség a legitimizmus kérdésében a két szomszéd állam között, hogy az osztrák kormány hivatalos programjává tette a restaurációt, mi pedig hallgatunk, a hivatalosak elzárkóznak minden állásfoglalás elől, különféle képzel veszélyeket idézve maguk elé. Van-e erre egyáltalában szükség? Ausztria nyiltan meg merte mondani a restauráció kérdésében vallott felfogását, ha voltak is, kik ez ellen először mormogtak, ma azonban ezek száma mind kevesebb lesz és a legnagyobb ellenzők kezdik belátni annak elkerülhetetlen szükségességét. Nálunk sokkal súlyosabb okok teszik a restaurációt kívánatossá, tehát érthetetlen a külföldtől való félelem, nálunk is épen úgy meg fognak barátkozni ennek szükséges voltával, mint tették Ausztriánál. Tegyük félre tehát a kishitűséget, nyiltan tegyünk hitvallást a restauráció gondolat mellett, mert ez hozza még a területi és gazdasági restarációt is. Városi közgyűlés Mi különbség az osztrák legitimizmus és a magyar között, erre vonatkozólag nyilatkozott legutóbb a magyar legitimizmus vezére, Sigray gróf. Ha a különbséget vizsgáljuk, tényleg igen nagy eltolódások vehetők észre. Ausztriában ez a kérdés már sokkal közelebb áll a megoldáshoz, mint nálunk, pedig nálunk sokkal fontosabb okok tennék azt sürgősebbé. Míg a szomszédos Ausztriában az alsóbb és vidéki néposztályokon kívül egy pár évvel ezelőtt csak kevesen voltak, kik a restaurációt kívánták, addig hazánkban a lakósság kilencven százaléka a királyság gondolata mellett volt, ha voltak is ezek között egyesek, kik a megoldást egy későbbi időpontra kívánták helyezni és a gazdasági kérdések előbbrevalóságára helyezték a súlyt, de a királyság gondolatától nem távolodtak el. Hogy melyik országnak előbbre való érdeke a restauráció, arra sajnos a világháború utáni megcsonkítottságunk és gazdasági lerongyolódottságunk tanított meg bennünket legjobban. Ha voltak is sokan, kik a Habsburgok visszatérésétől fáztak, az élet tanította meg őket rá, hogy Magyarország területi és gazdasági talpraállítása majdnem egyedül ezen az irányon keresztül látszik a legvalószínűbben megvalósíthatónak. Magyarország a világháború után elveszítette lakosságának legnagyobb részét, ezek között a jelentős számot kitevő horvát és tót nemzetiségeket. Ezt a két nemzetiséget nem kapcsolta hozzánk az érzelmi közösségen és gazdasági ránkutalságon kívül semmi más, mint a koronás király személye. Ha tehát az üresen álló trón ismét abból az uralkodóházból gazdát kap, amely ezen nemzetiségnek annyi előnyt biztosított, akkor valószínű, hogy ezekben is feltámad a vágy visszatérni ezen trón árnyékába. Még súlyosabban esik latba a gazdasági szükségesség. Hazánk nagy részben agrár állam lévén, termékeinek elhelyezése végett piacra szorul. Kétségbeesett vállalkozások voltak azok, amelyek szerződések útján akarták a magyar termékek piacát biztosítani és az ilyen fáradozások legtöbbször szomorú eredményekkel végződött. Adva van a két szomszédos állam gazdasági egymásra utaltsága, a kettő ideálisan kiegészíti egymást. Ha meglesz A város képviselőtestülete hosszú szünet után folyó hó 25-én közgyűlést tartott. > A közgyűlést a polgármester betegszabadsága miatt dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester nyitotta meg és a jegyzőkönyv felolvasása után kegyeletes szavakkal emlékezett meg a magyarság nagy gyászáról, Frigyes főherceg haláláról, majd bejelenti, hogy dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspököt p=?ppászentelésének 40 éves jubileuma alkalmával a város üdvözölte. Elnöklő h. polgármester kegyeletes szavakkal parentálta el Koréin Vilmos kereskedőt, ki a város képviselőtestületének hosszú időn keresztül agilis tagja volt. Az elnöki bejelentések után áttért a képviselőtestület a napirend letárgyalására. A bor és húsfogyasztási adóról alkotott szabályrendelet módosítása tárgyában tett polgármesteri javaslatot a közgyűlés elfogadta. A repülőtér villany és légvezetékének építésére vonatkozóan kimondotta a képviselőtestület, hogy annak költségei a Pannónia Áramszolgáltató Rt. terhelik, miért is javasolta, hogy az ezen kötelezettségének teljesítésére felhivassék. Az Antalházai bérlet átvétele tárgyában Kalmár Viktor által tett ajánlat felett nagyobb vita fejlődött ki és ezzel kapcsolatosan tárgyalta a képviselőtestület a tárgysorozat következő pontját is, Babos István aján- ! tatát az Antalházai bérlet átvétele tárgyában. A képviselőtestület többek felszólalása után mindkét javaslatot levette a napirendről és kérte annak ujabb előkészítését. TObbek indítványára a képviselőtestület elhatározta, hogy a Liget utcát a volt miniszterelnök nevéről, vitéz jákfai Gömbös Gyula utcának nevezi el. A Textilipari szaktanfolyam segélyezése iránti kérelmet elutasította. Egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyeket a közgyűlés a javaslatnak megfelően töltött be. Bodolay Jenő ipariskolai igazgatónak a múltnak megfelelően évi 162 P igazgatói tiszteletdíjat szavazott meg a képviselőtestület. Hamuth János polgármestert a közgyűlés egyhangú határozattal üdvözölte, kívánt neki mielőbbi felgyógyulást és betegségének idejére részére szabadságot engedélyezett. A Vörösmarty- u. 25 sz. házat a képviselőtes'tilet évi 850 P bér ellenében bérbe adta. Hajdú Róza és Erzsébet pótadómentesség iránti kérelmét elutasította a közgyűlés, Bornemissza Lajosnak pedig 3 évi, Vas Gyu'ánénak pedig 5 évi pótadómentességet engedélyezett. A Dunántúli Textilipari Vállalatnak a képviselőtestület 3 évi kövezetvámmentességet adott. Ezen kívül még több apróbb ügy szerepelt a tárgysorozaton. A tárgysorozat letárgyalása után Fischer Gyula a bánhidai vasútvonal jókarban helyezése és a villanyórák vasárnapi leolvasása ellen szólalt fel. Kovács Sándor kérte, hogy a vámon behozott tűzifa után a forgalmiadót ne a vevő, hanem az eladó legyen köteles fizetni. Hajnőczky Ferenc kifogásolta, hogy az Ipariskolában szombaton nincsen tanítás. Böröczky Lajos a Leipnik-gyár melletti út jór karban helyezését kérte. A h. polgármester válasza után a közgyűlés 5 óra előtt véget ért. Magyarországon emelkedett legjobban az ipari termelés A háború utáni gazdaság politika mindegyik államot az önellátás minél jobban való kifejlesztésére ösztönzött. A boldog békevilágban Magyarország főként a mezőgazdaság fejlesztésére helyezte a súlyt, őstermelő állam lévén, emellett ipari termékek előállításával csak annyiban foglalkozott, amennyiben az elsőrendű szükséglet kielégítését volt hivatva szolgálni, egyéb ipari termékeket pedig a főként iparitermelésre berendezkedett országokból hozott be. A háború után azonban a vámsorompók lezárultak és mindegyik országnak fokozottabb mértékben kellett saját szükségletének kielégítéséről gondoskodni és ennek volt a következménye, hogy hazánk is fokozottabb mértékben segítette elő az ipari vállalatok létesülését és az ipari termékeknek itt bent az országban való előállítását. Az önellátás politikájának volt a következménye, hogy Magyarországon az ipari termelés terén évrőlévre nagyobb fejlődés mutatkozik. A fejlődés leginkább abban tapasztalható, hogy egymás után létesülnek a különféle kisebb nagyobb ipari vállalatok, a kisipar termelése is fokozódik és minőségileg is versenyképes lesz, úgyhogy mind kevesebb ipari termék behozatalára szorulunk. A fellendülés különösen az utóbbi évben iapasztalható, mikor számtalan új vállalat létesült, a meglevők pedig megtartották, sőt azt sok esetben fejlesztették is. A magyar iparosodás!, illetve ipari fejlődés mértékére igen érdekes adatokat közöl az „Econamist* egyik legutóbbi számában. Foglalkozik az európai ipari termeléssel az 1929-es év adataiból kiindulva és megállapítja, hogy egyes országokban mennyivel emelkedett a termelés. Magyarország ipari termelésére vonatkozóan megállapítja, hogy míg a termelés indexszáma az 1935ben 76-9 volt, addig az 1936-ban ez 127*4-re emelkedett. Az emelkedés tehát 70 százalékos. Ennek az adatnak a jelentősége akkor tűnik ki, ha számbavesszük, hogy ez volt a legnagyobb emelkedés Európában és utánna közvetlenül Oroszország következik, ahol az emelkedés 25 százalékos, 1929 óta az ipari termelés növekedésben csupán négy ország | előz meg bennünket és pedig a I Szovjet, Japán, Finnország és Görögország. A nagy ipari fellendülés után kívánatos volna az iparosság helyzetének javulása is.