Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-11-07 / 45. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY 6YÖRSY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Készüljünk! Nagy örömet hirdetünk minden ! városok után a kettős szentév méltó pápai katolikus hivőnek. A többi | előkészítésére városunkban is nagy eucharisztikus gyűlés Az igazi demokrácia Azt mondják, hogy Franciaország az igazi demokrácia hazája. Büszkén is emlegetik ezt a franciák, sőt igaz öntudattal mutogatják pénzeiket, melyekre a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavait verték. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miképen fest a gyakorlatban az a sokszor emlegetett demokrácia. A párisi világkiállítás alkalmából módom volt körülnézni a demokrácia birodalmában. Kerestem a gyakorlatban az egyenlőséget. Megvallom őszintén, hogy meglepett a szociális tevékenység a politikai irányzatokban, a kedvező megosztás a gazdasági helyzetben s a ranglétra és cimskála mellőzése a társadami életben. Azonban az igazi demokráciát még nagyító üveggel sem tudtam felfedezni, mert nem lehet ott egyenlőségről beszélni, ahol bankvezérek, gyártulajdonosok, karteltitánok és cégfőnökökkel szemben a dolgozók milliói állanak. Franciaországban tehát nem lehet beszélni igazi demokráciáról. Hol keressem ? Hazánkban is divatos demokráciáról beszélni. Hisz az öszszes politikai pártok erre esküdnek, A nyilasoktól egészen szociáldemokratákig. Úgy látszik, hogy a politika küzdőhomokján ezen lovagolnak. A demokrácia, mint jelszó ma is hálás vessző-paripa. Számosan nyergébe ugranak, hogy karriért csináljanak. Az 1918-as őszirózsás forradalom retorikájának is ez volt egyszavas programja. Ez volt és most is ez, az örök magyar jelszavas politika, kortes-tolla. Nálunk marad a demokrácia továbbra is mézesmadzag. Azt gondoltam, hogy nem is találom meg az igazi demokráciát, amikor a napokban a temetőt jártam és akkor éreztem, ha valahol, úgy itt lehet igazi demokráciáról beszélni. A temetőben a legstílusosabb az általános, társadalmi és politikai demokráciáról szónokolni. S ami mindennél több, ott könnyű lenne a demokrácia erejét is bebizonyítani, mert a halál sikfelületre hozza a gazdasági, társadalmi és politikai gyűrődéseket. A halál egyazon földre fekteti azokat, akik pedig az életben nem voltak hajlandók leülni egyazon gyékényre. Az elmúlással most mindnyájan egyforma emberszámok lettek. lesz, december 5-én vasárnap délelőtt 11 órakor; a Kat. Kör. rendezésében, országos nevü szónokok közreműködésével. A részletes programot később adják, de addig is dobbanjon össze katolikus szívünk és készüljünk a nagy napra. Keli, hogy egyek legyünk a legfölségesebb Eucharisztia ünneplésében, mert ezen a napon kell bemutatni gyermeki hódolatunkat Isten iránt és be is kell bizonyítanunk, hogy egyedül Őbenne látjuk földi életünk boldogságát és teljességét. Kell, hogy ez a nap mindnyájunknak szívügye legyen. Senki sem mondhatja, hogy őt nem érdekli az Eucharisztikus nagy gyűlésünk. A ma embere a világnézetek harcát éli. Ez a harc régen is volt, de soha ennyire kiélezetten nem volt, mint napjainkban. Ez az eucharisztikus ! gyűiés tanúságtétel lesz, hogy ebben a világnézeti harcban melyben élünk a mi erőnk, bátoritónk és vezérünk Krisztus. Szükséges tehát, hogy azon a napon az Eucharisztia belső lelki hatásai minden pápai hívőben kivirágozzanak. Örüljünk tehát már most a nagy napnak. Imádkzzunk buzgón a sikerért. Hívjuk fel mindenki figyelmét gyűlésünkre. Katolikus Testvérek ! Krisztus hív, vár benneteket a december 5-i találkozásra ! Úgy készüljünk, hogy mindnyájan egyek legyünk az Eucharisztia ünneplésében és együtt hódoljunk a fölséges Oltáriszentségnek. Hincstelenséflről beszélt nekem egy koravén, gondoktól összeroskadt, sokgyerekes családapa. Meglátogattam hát őket az egyik proletár utcában. Megdöbbentem a látottaktól. Fekete nyomor rikoltott felém. Keserű:ég, panasz és fájdalom fogadott. Szomorúan gondolok erre a pusztuló családra. Ez csak egy pusztuól család. Ezek száma egyre növekszik, mert az alsó néposztályoknál a nincstelenség, a kenyérgond fenyegeti állandó felborulással a házastársak békéjét. Egyik a másikat okolja ideges tehetetlenségben azért a nyomorúságért, amiről tulajdonképpen egyikük sem tehet. Borzasztó dolog is lehet az édesapának tehetetlenül nézni, hogyan fogy el az utolsó fillér is, vagy az édesanyának hal;gitni a gyermekek ennivaló után való siránkozását, mikor nem tud adni. Történnek borzasztó családírtások, vannak csúnya családi háborúságok a nincstelenség miatt, nagyjában és egészében azonban elmondhatjuk, hogy a nélkülöző magyar városi és falusi apák és anyák gyönyörű példáját adják a keresztényi türelemnek és a házastársi hűségnek. Egymást támogatva, vigasztalva igazán tiszteletreméltó lelkierővel viselik el a nélkülözéseket és iparkodnak, Önmaguktól szinte még a betevő falatot is megvonva, gyermekeik tisztességes megélhetését és nevelését biztosítani. A pusztuló családi otthonoknak azonban másik faja is van. Ezek nincsenek anyagilag nélkülözéseknek kitéve. Mindenük van. Ezeket nem érinti a gazdasági válság. Sajnos, ezeknél mégis sokkal több a pusztuló családi otthon, mint a nélkülöző családoknál. Nyiltan ki kell mondanunk, hogy a felsőbb magyar osztályoknál a katolikus értelemben vett házasság félredobása, már botrányos kezd lenni. Előkelő és hozzá még kereszténynek nevező politikusok, születési szellemi és vagyoni arisztokraták úgy cserélik a feleségeiket, mint a fehérneműjüket És ezt se a társaságban, se társadalmi érintkezéskor, se a közéletben senki bűnül fel nem rója nekik. A mi községünkben például, ha egy férfi elválik a feleségétől és egy másikkal áll össze, vagy egy másikat vesz el „polgárilag", ki van zárva,, hogy azzal társadalmi érintkezést tartFelhívás! A pápai róm. kat. plébániai hivatal felhívja mindazokat, akik a Budapesten 1938. évi má< Jus hó 25 - 29-én megtartandó eucharisztikus nagygyűlésen megjelenni akarnak, ezt a szándékukat f. évi november 10-ig a hivatalnál jelentsék be, mert a később jelentkezők részére sem az utazás, sem az elszállásolás nem biztosítható. A halál könnyen végez a társadalmi egyenetlenséggel. A halál szele lefújja a király koronáját, homokba gurítja a cilindereket s versenyt gurulnak az utca porában a koldusföveggel. A föld alatt már nincs ranglétra s a féregek nincsenek tekintettel az érmekre s ott nem kötelező az érdemrendek szalagjainak a viselése. Ott az édes anyaföld horpasztja be mindnyájunknak a mellét. Annyival megyünk, amennyivel jöttünk. A nemesi előneveket is felváltja az általános és egyenlő „néhai". A halál választási kampány nélkül is diadalra segíti a politikai demokráciát. Nincsen ott már senkinek sem szava, sem szavazata. Azokban a diktátori öklökben, melyekben egykor a politikai jogok gyeplői és kötőfékei futottak össze, a halál után a nyugodtan dolgozó pók gyenge szálai helyezkednek el. Ugyanegy asztalra kerülünk valamennyien, mégpedig az elmúlás nagy kerekasztalára, ahol kövér úr és sovány koldus egy és ugyanaz az ételfogás, csak kétféle a tálalás. Megtaláltam hát az igazi demokráciát a csendes temetőben, mert itt tudtam meg, hogy lesz egyenlőség, de csak a halál után. Lesz egyenlő megbecsültetés l Lesz egyenlő jog születésre, társadalmi állapotra való tekintet nélkül, de csak a sírban. Azt tartom tehát, hogy soha időszerűbb demokráciáról beszélni, mint novemberben, de nem a piactéren, sem az őszirózsás forradalomban, hanem a holtak birodalmában; a temetőben.