Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-01-24 / 4. szám

POLiTlMUl HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 2I. telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Ttelefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belváross> Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábrniliméter a hirdetések között 4 fill.. a szöveg között 5 fill Krisztussal vagy Krisztus nélkül!? írta: Dr. Ónody Dezső. A K. u. 430-ik év utolsó napjaiban halálos ágyán feküdt Hippó püspöke, Szt. Ágoston. A nagy egyházatya utolsó napjait élte, de látó szemei még észrevették, hogy a nyugatrómai birodalom is végső napjait éli. Az egykor hatalmas birodalmat körülzárták a barbár népek hordái és romlatlan őserő eltiporta a római világbirodalmat, a római kultúrát és annak romjain felépítette saját népei uralmát. Ha nézzük a mai Európát, a mai nyugati kultúrát, akkor 1500 év távlatán keresztül is nagyon sok hasonlóságot találunk az akkori és a mai Európa és a nyugati kultúra helyzete között. A mult év legjellegzetesebb eseménye az a világnézeti harc, mely Spanyolországban kitört a kereszténység, a nemzeti eszme és a bolsevizmus között. Nem régen még azt hittük, hogy a vörös veszedelmet sikerült Oroszországra lokalizálni, de az 1936-os év megmutatta, hogy hiu reményben éltünk. A vörös veszedelem kikezdte Európa nyugati sarkát és a lángok átcsapva fejünk fölött a testvérharc tüzét gyújtották meg a Pirénei félszigeten is. A mai Európát támadja, ostromolja s teljes pusztulással fenyegeti a bolsevizmus; hasonlóképen, mint szt. Ágoston korában a nyugatrómai birodalmat a barbár néptömegek. A nyugatrómai birodalom és a római kultúra elbukott, de akkor már a kereszténység olyan erőt képviselt, amelynek sikerült egy uj Európát feltámasztani és a kultúrát még magasabb színvonalra emelni. A bolsevizmus veszedelmétől is csak a mi keresztény hitünk, kultúránk és életfelfogásunk képes megmenteni bennünket. Felvethetjük a kérdést, hogy mit akar a bolsevizmus tulajdonképen? Nem azt, amit üres jelszavakban és agitátorai utján hirdet: a népek boldogságát. Nem! A bolsevizmus igazi célja eltörölni a mai világot, kiirtani az ember lelkéből mind azt, ami Istenre, vallásra, erkölcsre, kultúrára és egyéni szabadságra emléSzaporodott az elemi iskolákba járók száma Dr. Gallay Rezső kir. tanfelügyelő kimutatása szerint vármegyénkben az elemi iskolákba járók száma örvendetes szaporodást mutat. Számszerű adatok a következők: Összesen 30.815 tanköteles iratkozott 322 elemi iskolába ; és pedig 14 állami, 11 községi, 174 rk., 71 ref., 44 ev., 3 társulati, 3 izr. és 2 magániskola. A 322 iskolában 378 tanító és 186 tanítónő tanít. Állag egy iskolára 95, egy tanteremre 54 esik. A szervezett tanítói állások száma 556, melyek közül 482 államsegélyt élvez. A tanulók vallásukra nézve 22.510 róm. kat. 17 gör. kat., 5.003 ref., 2861 ev., 399 izr. és 22 egyéb. Örvendetes, hogy a f. tanévben 227 tankötelessel löbb jár iskolába, ami 0.74 ezrelék emelkedésnek felel ! meg. Ezek közül anyanyelv szerint 325-el több a magyar, 84-el kevesebb a német, 48-al kevesebb a tót, és 4-el több az oláh. Egészségügyi viszonyok a vármegyében Dr. Bélák Imre várm. kir. tiszti j tőző megbetegedéseknél csökkenés főorvos legutóbbi jelentése syerinta j tapasztalható, a difíeria, skarlatina, vármegye közegészsége decemberben általában kielégítőnek bizonyult. Több esetben fordult elő ugyan influenzaszerü légcső megbefegedes, de különlegesebb intézkedést nem igényeit. A fertőző megbetegedéseknél is kedvelő javulás volt tapasztalható. Tömegesebb megbetegedést egyedül a kanyaró okozott. A fermorbilíi, perlussziz, tifusz és varicella megbetegedésnél; emelkedett a tuberkolózis és trahoma. A fertőző betegségek tovaterjedésének meggátlására irányult intézkedések betartattak; a tífusszal kapcsolatban a iabaraioriumi vizsgálatok és védőoltások megtörténtek. Ebmarás négy esetben Jörtent. kezteti. És a porrá zúzott keresztény világ romjain felépíteni a bolsevizmus„ paradicsom át". De nézzük csak meg közelebbről, mit rejt magában ez a szovjet paradicsom, a mai Oroszország ? Mi lesz az emberiségből Krisztus nélkül, erkölcs nélkül és kultúra nélkül ? Itt nincs vallás, nincs erkölcs, nincs család, nincs gyermeki és szülői szeretet, de ha mindez nincs, mi maradt akkor tulajdonképen az elnyomott és éhező orosznépnek a szovjet csábító paradicsomából ? Az állati sor, az éhínség és az ember egyéni és társadalmi szabadságának legszörnyűbb eltiprása! Hiába az emberiség nem képes vallás, erkölcs és kultúra nélkül élni. Az orosz példa megmutatta, hogy mivé válik az ember, ha eldobja magától az Isteni szikrát, a lelket; mert ezáltal még a puszta emberit sem őrizheti meg magában épségben s a szó teljes értelmében az állati sorsba süllyed. A bolsevizmus és a kereszténység harcánál világnézeti harcról van szó. Világnézettel, meggyőződéssel szemben pedig tehetetlen a szurony és a bilincs. Az eszmével szemben csak másik eszme győzhet, világnézettel szemben csak másik világnézet, hittel szemben csak másik hit veheti fel sikeresen a harcot. Az eszmét, a világnézetett pedig a keresztény vallás adja nekünk! A jövő az emberiséget két táborba fogja tömöríteni az istenhívők és az istentelenek táborába. A két ellentétes tábor jelszava lesz : Krisztussal vagy Krisztus nélkül! És az emberiségnek e két jelszó között választani kell. Amelyik tábor Krisztus mellett tömörül az szolgálja a kultúrát és a rendezett földiéletet. A másik tábor pedig Krisztus nélküli jelszavával kimondja a halálos ítéletet minden fölött, amit eddig szentnek, igaznak és jónak tartottunk s amit eddig ideálnak, civilizációnak, erkölcsnek és kultúrának neveztünk. Ennek a komoly valóságnak a tudatában harcot hirdetünk a bolsevizmus vér és romok szegélyezte uj világa ellen. Nem engedjük kiölni az Isten-hitet, az erkölcsöt, a nyugati kulturát és az egyén szabadságát. A kereszt tábor győzni fog és ezzel együtt győzött a mi keresztény hitünk is a bolsevizmus modern istentelenségével szemben. A falu és a város A kisgazdapárt vezére mondotta legu'óbbi beszédében, hogy a főváros lakosságának egyrésze jobban ismeri Párist, mirit bármely magyar községet. Eckhardt Tibornak ez a megállapítása sajnos nemcsak a főváros lakosságára vonatkozik^ hanem nagy mértékben ráillik a vidéki városok lakosságára is. Nagyon kevesen ismerjük a magyar falut, itt élünk a szomszédságában vele valamilyen formában szinte naponta érintkezünk, ennek ellenére sem vesszük magunknak a fáradságot, hogy bajaival törődjünk, sérelmeit igyekeznénk kijavítani, panaszait hozzánk közel engednénk. A magyar parasztot legtöbben csak egy szempontból ismerjük, hagy ismét drágább lett a tojás, baromfi, tej érnék síb. Ezért szidjuk és tovább nem törődünk vele, nem Veszünk magunknak fáradságot, hogy lelkéhez közel férkőznénk, panaszai meghallgatásával magunkhoz kapcsolnánk, hogy majdan, ha a városnak szüksége lesz a falura, tiszta, nyílt homlokkal merjünk eléje állni. Csak vegyük a közvetlen szomszédságunkban levő községeket. A gazdasági mélypont idején gondoltunk-e arra, hogy a magyarság ezen legegészségesebb rétege, mivel tartja fenn magát. Jutóit e eszünkbe, hogy a legtöbb parasztház hónapokon keresztül kenyérből és burgonyából tartja fenn magát. Gondoltunk-e arra, hogy a falu népe a szűkös mindennapi kenyér mellett másra is vágyódik. Magára hagytuk a falut, nem mentünk segítségére, hogy nehéz helyzetén való átlábolásat megkönnyítsük, így megérlelődött benne a tudat, hogy minden bajának okozója az úgynevezett ur és azóta is bizalmatlansággal tekint mindenre, ami a városból jön. Míg ha ekkor áldozatos lélekkel kimegyünk a fa ura, előadások tartásával felvilágosítjuk, eloszlott volna ez a bizalmatlanság. Azt gondolják sokan, hogy erre a szerepre ott van a falu papja, jegyzője, tanítója. Mennyire rosszul ismerik az ilyenek a falut. A pap, ha erre tényleg képes, legtöbb esetben híveinek nagy száma és szétszóródottsága miatt nem tud velük annyit és ugy foglalkozni, hogy a