Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-06-20 / 25. szám

A magyar kultúra hatása Lengyelországban jött Vilnóba szereplésre. Már egész propagandaszerüen hat a sok ma­gyartárgyú film, mely szinte elá­rasztja Lengyelországot: népszerű­síti a csárdást, Tokajt, s a magyar szerelmet (persze arról, hogy a né­met filmszerzők által alkotott ma­gyar film-jellemek kellemetlenül hatnak a magyarságról alkotott kép kialakítására, nem is kell beszél­nünk 1) És még egy, ami élő hatóerő : a magyar zene. Talán ez az, ami leg­inkább megragadja és magával ra­gadja a lengyel lelkeket. A magyar csárdás és a szomorú magyar nóta! Nem írok itt most Bartók, Szigeti és más művészeink lengyelországi körúíairól, csak a mindennapi élet­ről. Akárhány ismerősöm van, aki már nem egyszer mondta: tegnap este a rádióban magyar cigányzene volt, nem tudtam elhagyni a készü­léket, végig kellett hallgatnom az egész műsort, gyünyörű volt! írok most Vilnóról. Itt a zenei élet a nagy cukrázdák kiváló zenekarai jelentik. E cukrászdában találkozik esténként a müveit Vilnó: beszélget és hallgatja a zenét. És e zenekarok mindennap játszanak magyar dara­bokat. Befejeztükkel mindig felhang- ! zik az oly ritkán kijáró taps. A magyar zene hallgatása tehát szinte hozzá tartozik a mindennapi élet­formához. Igazán jóleső érzés az utcán sétálva hallani a termekből kihangzó Liszt-rapszódiát, Kálmán­egyveleget, népdalokat. Igaz, hogy ez már szinte európai jelenség: a magyar zene felkapott mindenütt, éppúgy hallani Swinemündében, a Balti tenger partján, mint Dubrov­nikban, az Adriánál, szerb szöveg­fordításban. És ha magyar zenét hallunk, otthon érezzük magunkat. Láthatjuk tehát és méltán büszke­séggel tölthet el bennünket, hogy a majd 33 milliós Lengyelországban műveltségünk legközvetlenebbül ható tényezői, az irodalom, színház és zene a kultúrélet mily fontos és lényeges részét alkotják. És ez kétségkívül e téren való kiválósá­gunknak kiáltó elismerése 1 — E pár sort méltán hozzáfüggeszthet­nénk Milotay István karácsonyi vezércikkéhez és mi is, mint ő, bát­ran mondhatjuk Zrínyivel: egy nem­zetnél sem vagyunk alábbvalóak, ha magunk erejét, értékét tudjuk és meg is becsüljük. Szabö Dénes a vilnói egyetem magyar lektora. A bencés gimnázium értesítője Swiestoslawski lengyel kultusz­miniszter úr magyarországi látoga­tásával kapcsolatban talán nem lesz időszerűtlen pár szót írnunk a ma­gyar és lengyel kultúrkapcsolatokról. Kell is ezt tennünk, mert sajnos a magyar közönség előtt szinte telje­sen ismeretlenek azok a szálak, melyek a két ország kultúráját ösz­szekötik. Ez alkalommal azonban csupán — hisz ez érdekel inkább bennünket — arról a képről szeret­nék számot adni, amelyet a lengyel, műveltségünk lengyel földre való kisugárzásának hatására szellemi életünkről kialakít. Ez az a kép, amely megvigasztalhat bennünket, emelheti nemzeti öntudatunkat és cáfolhatja a trianon utáni magyar­ságra már annyiak által vonatkoz­tatott bibliai idézetet: megmérettél és könnyűnek találtattál. Már egészen hozzászoktunk az ismert „országúti szekér" hasonlat­hoz : a szekér halad a fejlődés, kultúra országútján és mi egyik mérföldkövön ülvemaradtunk. Talán van valami igazság benne, ha hazán­kat nyugati szemszögből tekintjük, és éppen ez az, ami az „országúti szekér" hasonlatot életre keltette! Nyugatról hazaröppent ismerőseink elárasztanak bennünket lesújtó ítéle­teikkel, miközben a mérleg egyik serpenyőjébe hazánk kultúráját, má­sikába a francia, vagy német mű­veltséget dobják. Elmaradtunk ! . . . Tekintsünk azonban haza a testvéri Lengyelországból egy lengyel sze­mén át nézVe műveltségünket. A Lengyel ifjú első fogalmait az iskolában alakítja ki Magyarország­ról a lengyel történelem tanulása közben Évszázados baráti kapcso­lataink következtében a lengyel tör­ténelem át, meg át van szőve ma­gyar vonatkozásokkal, melyek a ma­gyart, mint a mindenkori kultúra egyik letéteményesét, védelmezőjét és továbbfejlesztőjét állítják a len­gyel diák elé. Különösen az Árpád­kori jogkuíiúránk, az Anjou kori olasz és a Mátyás-korabeli reneszánsz műveltségünk talál nagy elisme­résre, mert mindegyiknek hatása volt a lengyelségre. Erősen színezik a rólunk alkotott képet a nagy egyé­niségek : Nagy Lajos (a lengyelek­nél Magyar Lajos), leánya Hedvig, s az egyik legnagyobb lengyel király, Báthory István. A lengyel ifjú tehát kikerülve az iskola padjaiból, már eleve számunkra kedvező ítéletet hoz magával, amelyet azután kiegészít a mai magyar mű­veltségről alkotott képével. Ez a kép pedig két összetevő eredménye, AZ egyik csak keveseknek juthat osz­tályrészül: személyes tapasztalat révén megismerni Magyarországot. A ná­lunk jártak a legteljesebb elismerés hangján emlékeznek meg Budapest­ről, egyetemi városainkról, tudomá­nyos, művészeti és közegészségügyi intézményeinkről, sőt civilizációnk­ról is. A magyar műveltséget azon­ban legtöbben csak a távolból szem­lélhetik: az otthoni körökben való megnyilvánulásban. E téren legelőbb is negatívummal kezdem: tudomá­nyosságunk és képzőművészetünk szinte teljesen ismeretlen. Okozza ezt egyrészt a magyar nyelv isme­retének hiánya, másrészt a hiányzó ilyen irányú propagandánk. Annál nagyobb elismerést arat azonban a mult század közepétől kezdve erősen virágzó irodalmunk. Patőfit inkább hírből ismerik, bár néhány versét lefordították lengyelre. Jókai, legalábbis míg élt, népszerűbb volt talán itt, mint otthon. Arra kell cupán godolnunk, hogy a Nóbel­díjas Sienkiewicz népszerűségét épen Jókai regényeinek lengyel for­dításai tették tönkre. A varsói folyó­iratok állandó mellékletként adtak Jókai-regényeket. És a mai irodalmi életünk szintén eleven hatóerő. Her­czeg-regények, Körmendi, Zilahy, Földes regényei kézről-kézre járnak, a könyvtárakból állandóan kiköl­csönzik, a kiadóknak kiváló anyagi támasz. Ide kapcsolódik színházi kultúránk lengyelországi diadalútja. Nemcsak Varsó, de a vid ki városok színpa­dai pl. az idei főidényben szinte megszakítás nélkül magyar darabo­kat játszottak. Mindenütt erkölcsi és kasszasiker. Vilnóban például (elég messze Magyarországtól 1) egymást követték a 120-as tempó., Egy csók és más semmi., Grand Hotel., Em­ber a híd alatt., Házasság. (Vaszary.) Érettségi., Az orvos, Lehár operettek stb. Fodor és Bús-Fekete- a lengye­lek szemében európai viszonylatban is a legkiválóbb színdarabírók. Kétségtelen, hogy a szerencse is segít nekünk. Egyik ismerősöm egy­szer azt kérdezte tőlem: hogy, hogy van az, hogyha egy darab jó, azt magyar írta Persze én nem hívtam fel arra, hogy ama pár egyéb da­rabot, melyet a magyar müvekkel játszottak egy idényben, éppen kivé­telesen szerencsétlenül válogatták össze 1 Nagyban emelte színházi műveltségünk magas színvonalának elismerését az a tény is, hogy a bécsi Deutsches Theater Bús-Fekete „Jean" c. darabjával és két magyar színésszel (Darvas Lili, Járay János) Hekler úridivat szabésága Pápa, Fő-tér 17. szám. A helybeli iskolák értesítői közül talán elsőnek hagyta el a sajtót a pápai Szentbenedekrendi Kat. Szent Mór-gimn. értesítője dr. Dobrovich Ágoston szerkesztésében gazdag tar­talommal. Bevezetésként az értesítő ismer­teti az intézet rövid történetét, mely­ből megtudjuk, hogy a mai intézet alapját Csáky Károly vetette meg 1638-ban, tehát az intézet a jövő évben ünnepli fennállásának 300 éves jubileumát. Az intézet volt nö­vendékei között a következő kiemel­kedő neveket találjuk : Deák Ferenc, gróf Esterházy Móric, Beke Manó, Concha Győző, Pethő Sándor, Luk­csics József, Hanauer Árpád püspök és Rőder Vilmos honv. miniszter. A továbbiakban Linzer Szilárd tanár „A katolikus liturgia nevelő értéke" cimen ír értékes tanulmányt. Az ifjúság tanítását és nevelését dr. Dobrovich Ágoston igazgatóval az élen 14 szerzetes és 5 világi ta­nár látta el. Részletes ismertetést közöl az értesítő a tanárok lelki­pásztori, társadalmi és irodalmi mű­ködéséről, a végzett tanítási anyag­ról. Az iskola belső életére vonat­kozó adatokból megtudjuk, hogy az elmúlt év folyamán az intézetből el­távozott Nóvák Ödön tanár, ki hét éven át volt Pápán, Bóta János ki­segítő tanár pedig megvált az inté­zettől. A beiratkozott nyilvános tanu­lók létszáma 365 voU. Az az alsó osztályok létszáma 47—61, a felsőké pedig 30—31 tanuló között mozgott. Vonaton 112 tanuló járt be az in­tézetbe. Részletes beszámolót közöl az ér­tesítő az intézet kei elében működő ifjúsági körökről, így a Mária-kong! e­gációról, a Missziós egyesületekről, a Deák Ferenc-Önképzőkörről, a Sportkörről, a cserkészetről és a gyorsirókörről. A tanulók egészségi állapota jobb volt az előző évinél, súlyosabb megbetegedés csak néhány esetben fordult elő, fertőző betegség miatt csak egy osztályt kellett egy napra lezárni. A tanulmányi előmene­tel jónak mondható, a jelesek száma 71, a jóké 116. az elégségeseké 169, az elégteleneké 22. A bukónak szá­zaléka 6, a véglegesen elbukottaké csak 13 százalék. Kiemelkedő az intézet jótékonysága is, a pannonhalmi főapát 40 tanuló­nak egész, 28-nak pedig fél tandíj­mentességet adott 2700 P összegben, ezenkivöl 173 tanuló kapott könyv­segélyt, az intézet jótevőinek ado­! mányai ! ól is többen részesültek pénz és egyéb jutalomban. Bőségesen ta talmazza az értesítő az intézet beléletére rávilágító sta­tisztikai adatokat, melyekből meg­állapítható, hogy beiratkozott össze­sen 365 nyilvános és 22 magántanuló, ebből osztályzatot nyert 379 tanuló. Magaviselet tekintetében példás 324, jó 32 tanuló. A tanulási eredményt vizsgálva jeles rendű 71, jórendü 116, elégséges rendű 169, egy tárgy­ból elégtelen 17, két tárgyból elég­telen 2, több tárgyból elégtelen 3. A tanulók létszáma az 1936—37. évben az előzővel szemben kettővel emelkedett, az 1920-21. évvel szem­ben pedig 77 el. Befejezésként az értesítő ismerteti a jövő évben használandó tanköny­veket és részletes adatot közöl a jövő tanévre vonatkozóan.

Next

/
Thumbnails
Contents