Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-04-12 / 15. szám

Szenzációs olcsó és ló BOROK húsvétra! Szentgyörgyhegyi zamatos literenkint —-56 P Szigligeti rizling * —"60 „ Somlói rizling literenkint Badacsonyi ezerjó „ —-80P 1'- „ Badacsonyi kéknyelű literenkint Somló gyöngye 1932 es „ 1 20 P 1-60 . NAGY ZOLTÁN bor, sör, pálinka szaküzlete P&PA, GYŐBI-ÚT 10. 140 B legkisebb mezőgazdasági napszámbÉFeb Pápán. A legkisebb mezőgazdasági nap­számbéreket megállapító bizottság, a földmivelésügi miniszter rende­lete értelmében, a legkisebb napszá­mot a következőképen állapítja meg: napszámbérek I. o. II. o. férfi III. o. fénfl női és iljú gyermek •Április hóra 1*20 1— —-80 Május és június hónapokra 140 120 —'90 Július és aug. hónapokra 2— 160 1*10 Szept. és okt. hónapokra 130 110 —'80 Nov. és dec. hónapokra 1- .80 —'60 Fenti napszámbérek élelmezés és minden mellékjárandóság nélkül ér­tendők, amennyiben a munkaadó napszámosának élelmezést is ad, úgy a megállapított bérből I. oszt. férfi munkásoknál napi 40 f, II. oszt. munkásnál napi 30 f, gyermeknél napi 20 fillér az élelmezés ellenér­téke fejében levonásba hozható. Szükségmunkák, — melyek alatt azonban a városi inségmunka nem értendő — napszámbére: Novem­ber és december hónapra I. oszt. férfi munkásnál 1 P, II. oszt. férfi vagy női és ifjúmunkásnál 80 f, III. oszt. gyermek munkásnál napi 60 f. Sorozatos lopások Pápán. A pápai Rendőrkapitánysághoz már egy-két hét óta nap-nap után jön­nek a panaszok, hogy egyes helyen tyúkok, máshol az udvaron kint ha­gyott gazdasági szerszámok és min­denféle apróbb ingóságok szőrén­szálán eltűnnek. A hatóságoknak érthetetlenek vo'­tak ezek a megismétlődő eltűnési esetek és mert a gyanúja az volt, hogy itt egy szervezett tolvaj banda mű­ködik és mindegyik esetet egy ugyanazon társaság kö­vette el, a nyomozást az eltűnési esetek ki­derítése végett meg is indította. A homályban levő tetteseknek si­került az esetleges áruló nyomokat ehüntetni, azonban egy alkalommal elmulasztották a szokásos óvatossá­got és a lopás színhelyéhez közel íekvő Kéttornyúlak községben igye­keztek a lopott holmikat ér­tékesíteni. A hatóság ezen esetet megtudva, azonnal gyanút fogott és igyekezett a h >mályban levő szálakat kibogozni amely törekvése csakhamar sikerre is vezetett és megállapítást nyert, hogy a pápai sorozatos lopásokat Kolompár Gyula kéttornyú­laki cigány követte el három társával egyetemben akként, hogy éjtszakának idején a város szélén fekvő házakba beoson­tak és ott ami kezük ügyébe került válogatás nélkül elvitték. Többek között elvittek edényeke*, zsákokat, fej zéket, tyúkokat és egyéb gazda­sági eszközöket. Az ellopott tárgyak nagyrésze megkerült, természetesen a tyúkoknak már hirük-hamvuk sem volt. A lopások folytán kárt szenvedtek Horváth Józsefné, Mikóczi István, Strommer András, Szalay Antal és Farkas József pápai lakosok. A rendőrség a tolvaj cigányokat letartóztatta és átadta őket a veszp­rémi ügyészségnek. Hz istentiszteletek sor­rendje a főtemptombasi. Nagypénteken: d. e. 9 órakor szer­tartások, passió és csonka-mise, mely utái szentbeszédet mond Kara Jó­zsef káplán. D» u. 3 órakor Iamen­táció majd jó idő esetén szentsír­látogató körmenet indul a főtemplom ból a kálváriára, a ferencreadiek temp omába és Anna- kápolnába, majd vissza a főtemplomba, ahol 6 órakor szentségeltétel lesz. Nagyszombaton: reggel 6 órakor szentségkitétel, majd tűz—húsvéti­gyertya—és keresztkút szentelés. D. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise. D. u. 5 órakor az Anna-kápolnában, este 7 órakor pedig a főtemplomban fel­támadási körmenet. Húsvétvasárnap: hajnali 4 órakor a kálvária kápolnában feltámadási körmenet, majd szentmise és utána hússzentelés. A főtemplomban reggel 7 órakor csendes szentmise, fél 9­kor diák-mise. D. e. 10 órakor szent­beszédet mond és utána ünnepélyes szentmisét celebrál Németh József apátplébános, mely alatt a főíemp­lorni vegyeskar Franz Schöpf „F w- dúr miséjét énekli; a Gradualet és Síquen­tiat eredeti gregorián dallamban Mar­ton karnagy énekli. Offertóriumra 2 kürt és orgona trió játszik: Pala L. Boila L. és Marton karnagy. Fél 12­kor csendés szentmise. D. u. 3 óra­kor ünnepélyes vesperás. Húsvéthétfőn: reggel 7 órakor csen­des szentmise; fél 9 órakor diák­mise és 10 órakor szentbeszédet mond Orbán József káplán, utána ünnepé­lyes szentmisét celebrál Németh Jó­zsef apátplébános. Fél 12-kor csen­des szentmise. D. u. 3 órakor ünne­pélyes vesperás. AZ UTOLSÓ Elbeszélés. Irta: Losoncy L. Stfván. Mereven maga elé bámult. Üres tekintetében ködfoszlányok lengtek. Újságot tartott a kezében. Gyűrött volt. Mint az ő lelkiállapota. Kinézdegélt a villamos ablakán. A mellette elrohanó villamosok utasai, nem tudom milyen okból, mintha az ő szemét keresték volna. Egy va­rázsütésre, felelőtlenül. Pedig nem szerette, ha bámulják. Ha néznek rajta valamit. Ha kutatnak a szemé­ben. Igy tehát meglátszik, hogy szen­ved ... Étre a gondolatra arca szoborsze­rűvé merevedett. Kék szeme rémült volt, mint azoké az állatoké, ame­lyeket valamilyen gyors változás ré­mít meg. Könyörtelenül nyugodt akart maradni, de nem tudott ellentállni az iszonyatos hatalomnak. Reszketett. Fázósan bujt a kabátjába s onnan kémlelte az élet harsogó megnyilvá­nulásait. Azután egyszerre mindent roppant távol érzett magától. Az ösztön ereje gyilkos erővel szorította le az idegeit. Érezte, hogy zuhan. Hogy kimerült és valami ellenállhatatlan erővel rántja j magával. A lánya beteg. Egyetlen remény­sége. Az a bizonytfs egyedüli kapasz­kodó, melybe még egy reménykedő élet belevájja ujjait, hogy valahogyan el ne veszítse. Igen, tizennyolc éves lánya beteg. Lázas beteg. Talán épen most vívó­dik a halállal. Milyen szép lány ... Most is látja, amint az ablaknál ol­vas. Az ablakpárkányra támaszkodva, kissé oldalt dőlve olvasgatott. Gyö­nyörű alakja remegve simult az estbe. Figyelmesen néztem, hogy mit ol­vas ... Rimbeaud-t olvasta. Érdekes, ő is mindig ezeket a fínomhangulatu költőket szerette. Magda talán a lé­giességet és frisseséget szerette Rim­beaud-ban, ő azt a világnézeti fel­sőbbséget, mely ezeknek a költők­nek írásait jellemzi. Magda egy-egy meisseni porcellánocskának vette a verseket, ő, az orvos a humanitás magas iskolája egy-egy ékes bizo­nyítékának. A művészetért való ra­jongás másirányú egy fiatal leány­ban és más egy meglett férfiben, de végeredményben valami egyező pers­pektivitással: a lélek erejének le­| győzhetetlenségével. Amint beleringatta magát ebbe a bűvös világba, nem akarta elhinni, hogy a leánya meghalhat. Beleka­paszkodott abba a gondolatba, hogy a fiatalság legyőzhetetlen. Segíteni akart. Érezte, hogy az ő feladata lesz, meggyógyítani a leányát. Hiába min­den konzílium. Hiába minden vész­jelzés... Le kell győznie a veszélyt!... Hogy a felesége ? ... Igen, ő nagyon gyenge szervezetű volt. De Magda... Magda egészen más ... Tuberkuló­zis ?... Á... Leszállt a villamosról. Rettenetes nyomást érzett a szíve táján. Szinte egészen meggörnyedt tőle. Behúzott nyakkal botorkált. Valahonnét fadöngetést, kopácso­lásokat hallott. Szorító nehezék eresz­kedett a mellére ... De amint a han­gok irányába haladt, látta, hogy élet van itt. Munkaösztön az életre. Ér­dekesnek vélte, hogy az emberiség mennyire ragaszkodik a felfelétörés nehézségeihez. Mennyire vágyik mind magasabbra lendülni. Mindenütt épü­let-kolosszusok emelkednek a ma­gasba. Füstös gyárkémények, szik­rázó templomkúpok, messzetekintő obeliszkek. Az emberi nagyravágyás hangoskodó szónokai. S a távolban, Budaörs felé eltörpülnek a házak és ugy húzódnak meg a hegy oldalán, mint kiscsirkék az anyjuk szárnyai alatt. Bámulta a magasbameredő acélvázakat, a hatemeletig emelkedő épületgerincre fonódó faállvány-há­lózatot. A felvonó-csigák lassú járá­sát, amint kényelmesen magukhoz szívják, a hatalmas tömböket és ge­rendákat. A nyugodtan dolgozó mun­káshadat, mely merész álmok tevé­keny megvalósítója. Mindez egy pil­lanatra megnyugtatta. Meg is állt egy kis időre kezét téli kabátja zsebébe süllyesztve. A novemberi nap ráva­kított az acélvázakra. Szinte szikrá­zott az épület teteje. Egyszerre min­dent olyan valószínűtlennek látott. Kétségesnek. Csodálatosnak. Azután újra vitték a lábai. Köszön­tötték jobbról is, balról is. Moso­lyogva, finom arcának halvány rideg rezdülésével válaszolt. Felért a Rózsadombra. Itt lakott egy kis villában. Már csak lépések választották el a házától. Dr. Bara­bás László orvos, hirdette egy gon­dosan fényesre szidolozott sárgaréz­tábla. pgy becsületes hivatás élet­ei ixirje. Fizikai erőgyűjtésre határozta el magát. Kemény akart lenni. Szorító nehezék telepedett a mellére. Dia­dalmaskodni akart a fájdalmon . .. A cselédleány nyitott ajtót. Nem kér­dezett tőle semmit. Nem kérdezte { tőle, hogy hogyan van a kisasszony. Ebben a pillanatban ez a kérdés kicsinyesnek tűnt fel előtte. A má-

Next

/
Thumbnails
Contents