Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-04-12 / 15. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VHSfiRNBP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pépai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. VEXSLLA REGSS. Irta: Dr. Sulyok Dezső orszgy. képviselő. A húsvét a keresztény gondolat maximumát jelenti. Jelenti magának a Megváltásnak valóra válását: a halált, melyet az idők végtelenjéhez mérve pillanatnak tetsző rövid időn belül követ a feltámadás. Jelenti azt, hogy nem vagyunk elveszve, nem reménytelen, nem sötét és nem kétségbeejtő a világ, melyben élünk, mert annak utolsó állomása nem a megsemmisülés, hanem az új életre srületés. Mindaz, ami a krisztusi pályafutás keretében még történt, részben előkészítette, részben betetőzte és teljessé tette a húsvét történését, de az igazi mag a húsvét, minden más csak szükségképpen megkövetelt kiséret, előfutára és csóvája az üstökösnek, melyet Isten F^nak- halálával és feltámadásávaf^tíoTTlféle* a világ történetébe. A próféták szava, a keresztelő hirnöklése, a szent születés és a názárethi csendes évek: aláfestése, kihangsúlyozása annak, ami történni fog, a feltámadás utáni negyven nap és a mennybemenetel után elküldött lélek megerősítése, vé£ső formákba öntése, utolsó simítása annak, ami történt. De a történés maga az a néhány nap, mely a virágvasárnap és a húsvéti hajnal között lepergett: ezért volt minden, a tegnap és a holnap csak szolgáló leányai ennek a tündöklő mának. Nem véletlen az, hogy ez az új életre szökkenés egybeesett a természet tavaszával. Egybeesett azzal a ver sacrummal, mely minden évben meghozza a feltámadást az ember környezetének és amely a maga viszsza-visszatérő forgásával is jelzi és mutatja azt, hogy az éjtszaka nem örök, a sötétség nem feneketlen. Nem véletlen az sem, hogy nem este történt a feltámadás, hanem hajnalban, ahiikor a tavaszi nap felhágott az ég peremére, hogy elűzve a homály utolsó árnyait elfoglalja tüzes birodalmát a magasságos égen. Mély szimbólum van ebben: képzeljük el, hogyan állana az emberiség tudatában egy feltámadás, mely egy sötét, koravén decemberi estén folyt volna le. Nem, feltámadni csak tavaszi hajnalon lehetett. Krisztus, kinek életénél nem volt harmonikusabb élet, megszületett a legsötétebb évszak legsötétebb éjjelén, hogy születése sugarat vessen a csillagta an éjbe : de feltámadásához a hajnalt választotta, a tavasznak páratlanul szép és ragyogó hajnalát. Az a két ezredév, mely idestova lepergett az első húsvét rózsaszín hajnala óta, elképzelhetetlenül világosabbra festette az emberiség egész történetét. A megelőző idők legfényesebb tüzcsóvái, legtündöklőbb agyvelői is mély sötétségben tengődtek ahhoz a derült világnézethez képest, melyet a feltámadás levegője jelentett az emberiség milliói számára. Megtanított örülni, megtanított a lélek derűjére, mely a legzivatarosabb napokban is megtalálja a csillagokhoz vezető utat. Sokat vétkeznek azóta is, visszaélve a vallás ível, sőt nem egyszen^nnak leple ijfcburkolva a bünt, a hazugság ma is megtalálja az útját az érvényesülés felé, képmutató jelentéktelenségek ma is a tehetség és nagyvonalúság álarcában tetszelegve fonnak rózsaszín fátylat hiszékeny tömegek szemére és ritkán volt mindennapibb az önimádás és öntömjénezés mint ma: de mi ez ahhoz képest, amikor nagy embererdők sínylődtek végeláthatatlan sötétségben és csak itt ott emelkedett ki egy világosabb pont a mindent elborító szellemi és erkölcsi köd homályt árasztó tengeréből. Megtanított a kereszténység egy emberibb és szelídebb erkölcsre, a halál és feltámadás tanulságain keresztül elvezetett az emberi egyenlőség gondolatához: ha a végső dolgok előtt mindnyájan egyformák vagyunk, akkor nincs érdemünk arra, hogy itt, azoktól még távol, de már hatalmuk árnyékában különbnek szenvelegjük magunkat másoknál. Végül megtanított bennünket arra is, hogy akik egy közösség szolgálatában élünk, akik egy nemzeti közösség tagjai vagyunk, azoknak legyen egy olyan irányító eszménk és nagy gondolatunk, mely méltó arra, hogy milliók érte éljenek és haljanak. Megtanított arra, hogy nagy eredmények csak akkor érhetők el, ha szemünk előtt nagy feladat és nagy célkitűzés lebeg, ellenben előre elhatározott és felvázolt cél nélkül csak tévelyegnünk lehet az élet tengerén, de sohasem lehet révbe érnünk. Ha az isteni gondolatban kezdettől fogva testet nem ölt a húsvét mindent betetőző misztériuma, akkor egy egész korszak messiásvárása, egy élet csendes magányban leélt hétköznapjai sohasem alakultak volna akként, hogy végül is megteremjék a halál felett diadalt ülő királyi zászlót. Nem lehet kapkodva, rendszertelenül és a pillanatnyi benyomások hatására bízva magunkat nagyot alkotni, aki előre akar jutni, annak tudnia kell hogy mit akar, még mielőtt az első lépést megtenné. Nálunk, magyaroknál, azt hiszem, azért nincs még meg a húsvét lehetősége, mert ez a nagy nemzeti gondolat még nem született meg, még mindig nincs meg a cél, melyért a tömegek lelke kitermelné a nagyheti gondolatot. Beszélünk revízióról, ködös fogalmaink vannak a múltról, mely jobb volt, mint a jelen és a jövőről, melynek jobbnak kellene lennie, de sehol nincs még az a nagy szellemi erő, az a nagyképességü vezető, aki az ősköd alakjában gomolygó gondolatnak konkrét formát tudna adni, aki rá tudna meg nem cáfolható egyszerű mondatokban mutatni, mint a próféták tették, hogy mire kell várnunk, miért kell dolgoznunk. Azok a népek, melyek már kiemelkedtek a háború okozta sülyedésükből, kivétel nélkül felállították maguknak azt a nagy nemzeti célgondolatot, melynek az a csodálatos ereje van, hogy megsokszorozza az egész nemzet erejét és annak árnyékában boldogulást és érvényesülést ad az egyesnek is. Csak nálunk lesz napról-napra kisebb a néperő, a faj expanzív ereje, nálunk lesz egyre több a koldus és egyre kevesebb és kisebb a kenyér, csak itt hullanak szét az oldott kéve veszendőnek indult kalászai, csak itt nincs meg az a nagy nemzeti gondolat, mely egybeforrasszon milliókat és milliókat és a körülöttünk csapkodó tenger hullámai egyre veszedelmesebben ostromolják a magyar szigetet A húsvéti gondolat diadala, a rügyeit kibontó tavasz mámora, egy évezred tanulsága mind azt kiáltják vigasztalanságra hajló lelkünknek, hogy meglesz, eljön mireánk IS a. feltámadás, mi azonban a húsvéti hajnalba mélyedő tekintettel csak egy fohásszal felelhetünk a tavasz biztatására: Gördítsd el Uram nemzeti és lelki rabságunk sírja elől a követ mielőbb és tűzd eléje húsvéti zászlódat, mert a börtön sötétjében enyészetnek indul a mi meggyötört népünk. Egy kisleány borzalmas halála. Szép István gazdálkodó család- | törődtek a szerencsétlen gyermekkel jávai Ujmalomsokról a szomszéd községbe költözködött. Kislánykájukat ponyvák közé helyezték, úgy tették fel kocsijukra. A kislány elaludt. Ebben a hiszemben nem is s mikor megérkeztek rémülve látták, hogy a kisleány meghalt. A gyermek halálát fulladás okozta. A szülők ellen gondatlanság miatt a vizsgálat megindult. Gyümökstelepítési kölcsön. A földmivelésügyi kormány már évek óta fokozottabb mértékben törekszik arra, hogy a gyümölcstermesztést a magyar kisgazdákkal megkedveltesse és ezáltal részükre egy hasznothajtó termelési ágat létesítsen. A földmivelésügyi minisztérium, hogy a gyümölcstermesztést minél szélesebb körökben meghonosítsa, minden évben úgynevezett győmölcstelepítési kői* csönöket bocsájtott az érdekeltek, különösen a kistermelők rendelkezésére. Értesülésünk szerint a földmivelésügyi minisztérium ez évben is folyósít gyümölcstelepííési kölcsönöket és a folyósítást rövidesen meg is kezdi. Telepítési kölcsönöket azok kaphatnak, kik alma, őszibarack, mandula és szilva termeléssel foglalkoznak. Az almatermelők holdanként 160 pengő, az őszibarack-termelők pedig 640 pengő kölcsönt kaphatnak. A termelési kölcsön elsősorban a kistermelők igényeit kivánja kielégíteni. A kölcsön igényeket az idén is a főí szolgabiróságnál kell bejelenteni. m,