Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-03-08 / 10. szám

Pápa, f936 március 8., vasárnap. AlMM 16 FILLÉR •'"TífiY Jf -"ír*; XXXIII. évfolyam, 10. szán. wbiMmmiMmi Mmmag^ mmsmm POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkes2tőség : Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csákv-atca 21. Telefonszám: 157. Lap­tulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. R tömeg és a világválság. Van olyan nyugtalanság, melyet nem lehet fegyveres erővel lecsen­desíteni. A legbensőbb rugók feszí­tik az emberek lelkét, s a monolo­gizált lelki küzdelmek olyan erőkből keverik a táplálékot, melyek esetleg mérgezőek is lehetnek a társadalom széllel-bélelt egoizmusában. Világtörténeti ütközőpontok soha nem hagytak vissza oly kiheverhetet­len bajokat, mint a világháború. De mindjárt előrebocsájthatjuk azt is, hogy ezt a természetességet nem kell egyedülvalónak, lerögzített követke­zetességnek tekinteni. Valahogy a létfenntartásnak oly különös ösztöne él az emberiségben, ami már nem is ösztön, hanem hajhászás, egymás letiprás, különös transzban véghez­vitt proletár-cselekedet, az egyén lelki rendezettsége különös és felajzott gépiességének megnyilatkozása. A létfenntartási ösztön az embernek leg­mélyebb ösztöne, amit a Teremtő beleojtott minden emberparányba egyformán s épen azért ez tiszteletet érdemel. A létfenntartási ösztönnek káprázatos ereje van. Hajtja az em­bert, magnetikus erővel vonzza az elérhetetlen magasság, impresszio­nista lesz egy-egy véglet eléréséért, puszta kézzel ölébe akarja szedni a csillagokat, kéjes gyönyörrel áldoz az „Én" fároszának. Az életösztön megváltoztatja az emberek gondol­kozását. Az emberiség kivetkőzik fe­gyelemszeretetéből, becsületes morál­jából és olyan bűnös áldozásnak lesz a papja, amelyen deliriumában a leg­becstelenebb istenségeknek tömjénez. Az egész világon egyetemes nyug­talanság lázong és minden világ ösz­szeomlással fenyeget. S ennek oka az, hogy első ma már nem az Isten, hanem az ember. Az erkölcsi, po­litikai, gazdasági és jogi élet akna­munkái az embert állítják piedesz­tálra. S hogy az emberiség idejutott, pszihikai kutatások eredményeként azt állapíthatjuk meg, hogy az emberi­ség elfáradt, olyan dolgokon gondol­kozik, mely nem könnyű, hanem gondolatnak is fárasztó és az egész egocentrikus követelődzése gépiessé tette az emberiséget. Mindenki töb­bet akar és kíván, a modernül be­állított millió és millió finom és rugalmas csavar szerkezettel ellátott gépekkel kívánja felvenni a harcot és nem csoda, hogy ebben az irdat­lan és egyenetlen küzdelemben holt­rafárad. A gazdasági és ipari élet túl-produktuma az anyagok értékét lenyomja, a produktív elemeket fel­értékeli s így a gazdasági élet a nélkülözhetetlen dolgok beszerzése idején odaönti a pénzt, ahol már úgyis van: a nagytőkések nagyra­szabott tarsolyába. A jövedelemadó új megállapítása. A hivatalos lap február 16 i szá­mában jelent meg a folyO évi vagyon­és jövedelemadó kivetésére vonatkozó rendelet. A rendelet külön részietekben in­tézkedik a mezőgazdasági és keres­kedelmi adózókról A rendelet szerint a hatóságoknak a mezőgazdasági adó­zóknál figyelembe kell venni, hogy az elmúlt gazdasági évben a rossz értékesítési lehetőségek és nagy elemi károk az ország nagy részében ká­rosan befolyásolták a mezőgazdasági ingatlanok jövödelmezőségét. Különös érdekességü még a keres­kedelmi üzletekre vonatkozó rendel­kezés is. Az olyan vállalatnál, ahol nincsenek alapos kivetési adatok az adózó jövödelmének emelkedésére vonatkozóan, akkor egymagában a bruttó forgalom 20—30 százalékos emelkedése nem szolgáltat okot a rögzített adónak emelési célzattal a hatóságok részéi ől való felmondá­sára. Amennyiben egyes cégek a munka­nélküliség enyhítése céljából szociális szempontból ujabb egyéneket alkal­maztak — egymagában az alkalma­zottak létszámának emelkedése szin­í tén nem szolgálhat indokul a rög­zített adónak emelésére. A hidifoiiánban elhunyt h@iök emh Kegyeletes terv megvalósítása fog­lalkoztatja a pápai ferences kolostor elöljáróságát. Emléket akar állítani azoknak a névtelen hősöknek, akik távol az édes hazai határtól, messze, idegenben, a végeláthatatlan szibériai hómezőkön roskadtak össze a hadifogoly-élet keresztje alatt, akik a kietlen olasz, román, szerb fogságban áldozták fel életüket mindannyiunk jólétéért, de hŐsH néma szenvedésükért, életük áldozatáért még 'alán fakereszieí sem kaptak, hanem százával helyezlék őket a tömegsírokba és porladó csont­jaik felett nem bólogat a fáiyolvirág és a krizantém. Ezeknek a hősöknek emlékére a pápai ferences kolostor elöljárósága harangot öntet és a ter­vek szerint az idén pünkösdkor vá­rosunkban rendezett frontharcos ta­lálkozó során lesz az ünnepélyes harangszcnteiéS? A kegyeletes terv anyagi megala­pozása érdekében P. Markó Marcell OFM magiszter, szerkesztő könyv­aiakban kiadja saját életregényét, hadifogoly-életének sok-so-s megható élményét. A mü már sajtó alatt van és még március hónapban nyilvá­nosságra kerül. A rendkívül ízléses kiállítású mintegy 160 oldalas, sok eredeti képpel díszített kötet ára í 1.50 P lesz és jövedelmének minden fillérét a hadifogoly hősi emlékharang­alap javára fordítják. A művet elő­jegyezíetni és megrendelni már most lehet a ferencesek sekrestyéjében. Valahogy nem akarják észrevenni, hogy a tömeg következetesebb és egyöntetűbb, mint az egyén-kolosz­szusok. Csodálatos, hogy mennyire nem akarják észrevenni a tömegek küzdelmét a kenyérért. Csodálatos, hogy nincs belátásuk a mágnások­nak és nem veszik észre, hogy kell kiutnak lenni ebből a világválságból. A túlzott egoizmus mindig anarchiát követelt és ez a tyramnizmus a békétlen korszakok káros magvait hinti széjjel. A tömegeknek harca ma talán csendes és talán csak a lelkek mé­lyén vegetál, de az kétségtelen, hogy a nyugtalanság belső és soha nem tűnő lelki harcokat szít. És hogy a bolsevizmus és a nemzeti szocializ­mus magával tudta rántani a töme­geket minden túlkapás és kilengés dacára is, ez csak azt bizonyítja, hogy a tömeg pszihózis a mindig másban remélés talajába mélyeszti gyökereit. Az egyik végletből a másikba való átnyergelés a félrevezetett tömegeknél oly könnyen lehetséges, hisz most, a gépek dübörgő korszakában min­den egy gombnyomásnyira megy és a csavarok és rugózatok rengetegé­ben oly nehezen ismeri ki az ember magát. A tömeg felajzott idegrend­szere is egy gombnyomásra akarat­lanul és következetlenül új és új vi­lágrendszerek, újabb társadalomel­méleti fugák, újabb akái antioppur­tunista nézetek felé zuhan és a tisz­tán kenyérkereseti szempont ilyenkor már nemcsak szivügy, hanem egy idegen erő hipnózisából származó vad munka. Minden jel arra mutat, hogy a bódult és mámorszerü állapotokból mindig volt egy bizonyos kiút, és ne kivánja azt senki, hogy ez a kiút egy alapos fejbekólintás után beálló józanságból származzon, hanem a jövő céltudatos és minden egoista törekvést félretaszító nemes építés­ben. Az ember szobrát le kell dönteni a piedesztálról és az Isten mesze­világító nagyságát kell visszaállítani, hogy a minden korok és idők Vilá­gossága belesugározza az emberiség lelkébe az együvétartozás és egy­másrautaltság arany-fényét. Loaoncy L. István. Hénel Gusztáv és Margit képkiállítása. Évenként visszatérő művészi ese­mény számban megy Pápán a Hénel féle képkiállítás. Ezelőtt két éve volt utoljára alkalmunk Hénelék képeiben gyönyörködni, az elmúlt két év ugy látszik nem maradt kihasználatlanul, mindkét művész az alkotások töme­gével lépett a város műértő közön­sége elé. A Hénel féle képkiállítás termébe belépve az embert szinte elkápráz­tatja az eléje táruló kép A színek sokfélesége az egyes ábrázolások tökéletessége valósággal megfogja az embert. Képről-képre haladva a néző ujabb és ujabb szépségeket fedez fel, a tökéletesség és a színharmónia va­lósággal leköti az embert. Hénei Gusztáv festményeiben gyö­nyörködve azt kell megállapítanunk, hogy ujabb munkái haladást mutat­nak, az egyes képek kidolgozása tökéletesebb és mindenhol megtalálja azt a hangulatot a színekben, mit kifejezni akar. A falu eseményeit áb­rázoló és egyes állatképei határozottan újszerűséget mutatnak, úgy látjuk, hogy az ilyen tárgyú festmények jobban kivánkoznak ecsetjei alá, mert amit ezen a téren alkotott, a legis­mertebb festők munkáival is felve­hetik a versenyt. Képei közül emlí­tésre méltó a „Falusi alkonyat", „Terefere", „Kapuvári utcarészlet", „Szénás szekér", „Itatás" c. képei. Az első pillanatra felismerhető Zirc távlati képe. Élethű az „Aratás" és „Csikós képe". Ezeken felül még több nagyobb és kisebb képpel sze­repel a tárlaton. Hénel Margit képeit szemlélve meg kell állapítanunk, hogy a legutóbbi kiállítás óta sokat fejlődött. Alkal­mazott színei sokkal határozottab­bak, a virágcsendéletek festésében művészi magaslatra emelkedett, ugy hogy ma talán egyik legjobb virág­festőnek mondható. Fejlődés tapasz­talható egyéb csendéleteinél is, az ábrázolt tárgyak teljesen élethűek, jól sikerültek az üvegfestményei. Mű­vészi teljesítményének javára szolgál, hogy megmarad kizárólag a virág és egyéb csendéletek festése mellett és ezen ágában a festészetnek magát legjobban bedolgozta. Sok festmé­nyei közül különösen megragadta fi­gyelmünket a színpompás „Dália" képe, élethű a „Margaréta csokra", újszerűség a „Mákvirág" c. képe, egyéb csendéletei közül a „Dohányzó asztalkán" valósággal beszélnek az üvegek, a „Szamóca" képe tökéletes annyira, hogy ember keze szinte ön­kénytelenül nyúl feléje. Ugyancsak új a „Konyhaasztal" csendélete és a narancsos képe és így tovább. Mindegyikről kivétel nélkül csak a legteljesebb elismerés hangján em­lékezhetünk meg. Eltávozásunk előtt megkérdezzük

Next

/
Thumbnails
Contents