Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-02-23 / 8. szám

Pápa, 1936 február 23., vasárnap. ARAi 16 FILLÉR. XXXIII. évfolyam, 8. szám. POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Lap­ulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. PROTEKCIÓ. Egy rendeletről olvashattunk az elmúlt hetekben, amelyet a M. Á. V. igazgatósága adott ki. A rendelet sze­rint szigorú fegyelmi eljárást indíta­nak azok ellen, akik akár előlépteté­sükkel kapcsolatban, akár egyéb szol­gálati ügyben közbenjárók segítségét veszik igénybe. — Nem tudjuk cso­dálkozzunk-e, vagy örüljünk ennek az első lépésnek, amely a protekció ellen utat tör magának. Hiszen ko­runknak szinte lesújtó életszabálya lett; és az emberekben gyökeret vert a balhit: semmit nem lehet eredmé­nyesen elintézni protekció nélkül. Amikor körülöttünk minden belesüp­pedt a protekció ingoványába. Az emberek tudják, hogy a leg­hitványabb útkaparó - gyakornokje­lölt állásért is kétezer protekciós le­velet firkálnak össze. Hallják, hogy rátermettséget, tehetséget, méltányos­ságot, igazságot miként vágnak ar­cul. Látják, hogy pördülnek és csúsz­nak hosszú szolgálatban, tisztes mun­kában kipróbált, elismert érdemű emberek elé szerencsés atyafiak, só­gorok, komák, asztaltársak, és ha­lásszák el az állást olyanok elől, akik éheznek és nyomorognak és csak egy bűnük van: nincs protektoruk. Megmérgezték ezt a társadalmat, beleégették a velőkbe ezt a szót, ezt a gyilkos romboló szót: protek­ció 1 A csecsemő, aki már gagyogni kezd, — talán már az is erre nyitja a száját: protekció! Ez az uralkodó szó, a kor platénája, a kor muzsiká­jának vezérmotivuma. Ezért lohol­nak, ezért viaskodnak. Ez pótol ér­demet, tehetséget, munkát. Ez töri meg a leendő nemzedékek leikét, ez sorvasztja el a tiszta becsvágyat a munkakészséget. Ez oltja be ciniz­mussal az ifjúságot. Lehet-e ezek után csodálkozni, ha a protekció miazmájával megmér­gezett levegőjében az emberek elká­bulnak, és egy másik társadalmi be­tegség üti fel a fejét, — melyet Ma­gyarország első főpapja kárhozta­tott először — a szervilizmus? Le­het-e ezek után csodálkozni azon, ha az élni és dolgozni akaró, élet­energiával telt ifjúság meghasonlik ettől a társadalmi rendtől, vagy néha, ha erősebb hangon követeli a leg­elemibb jogait? Örömmel üdvözöljük az első lé­pést és reméljük nem lesz egyedül­álló. Reméljük és várjuk, hogy épen a társadalmi és állami élet vezetői lesznek azok, akik erélyes kézzel nyúl­nak bele ebbe a. kérdésbe és gyöke­restől tépik ki ezt a társadalmi kon­kolyt. És akkor hisszük, hogy egy olyan gerinces nemzedék fog kiala­kulni, amely elég erős lesz a bol­dogabb és szebb jövő megalapozá­sára. —ly. Szelvényekkel látják el az adósleveleket. Az utóbbi időben kissé enyhült a merevség, melyet a bankok részéről a hitelnyújtás terén tapasztalhattunk. Gyakrabban előfordult az az eset, hogy a bankok váltóhiteleken kivül egyéb rövidlejáratú jelzálogos hitele­ket is nyújtanak. Ezzel kapcsolatban egy érdekes tervről is volna szó. Felmerült ugyanis az érdekelt körökben az a gondolat, hogy gyakorlatban is mielőbb alkal­mazni kellene a kb. 6 évvel ezelőtt életbeléptetett telekkönyvi reform ide­vonatkozó részét. E szerint ugyanis az átmeneti 4—5 éves telekkönyvi jelzálogadósságokat kötvényesíteni le­het, vagyis az adóslevél alapján fel­vett ingatlan-bekebelezéses kölcsönök adósleveleit — éppen úgy mint a kötvényeket — szelvényekkel látnák el. Az adóslevelek alapján való hi­telnyújtás lehetősége ugyan eddig is fennállott, de a hitelező az adósleve­let a lejárat előtt nem érvényesíthette, nem forgathatta és nem értékesíthette. Az adóslevél forgathatása és szelvé­nyekkel való ellátása azonban egy­szerre mobillá tenné a kölcsönöket. Á pénzintézetek eddig azért nem foglalkoztak ily irányú kölcsönnyúj­tással, mert tőkéiket egyéb módon is eltudják helyezni. Remélhető, hogy ez az új hitelnyújtási mód, élénkebb vérkeringést ad a hiteléletnek. a kedvezőbb nyári balatoni vasúti összeköttetés érdekében. A nyár folyamán is több panasz hangzott el, hogy Pápáról a balatoni fürdőhelyek csak nagy nehézségek árán érhetők el, ami nagy részben a kedvezőtlen vasúti összeköttetés­nek tulajdonítható. Annak ellenére, hogy itt vagyunk a magyar tenger közelében mégis szinte lehetetlen volt Pápáról a Balatonhoz lejutni. Az érdekelt hatóságok már több lépést tettek az irányban, hogy Pá­páról kedvezőbb vasúti összekötte­tést kapjunk a Balatonhoz, azonban eddig csak kevés sikerrel. Jelenleg is a város polgármestere átirattal fordult a Balatoni Szövetség közle­kedésügyi szakosztályához és kérte, hogy Pápáról reggel 5 órakor induló vonat csatlakozást kapjon a Szom­bathely—keszthelyi fürdővonathoz és ezen vonat visszafelé Cellből 22 óra­kor induljon Pápára. Kérte, hogy a győr—balatoni sinautóbuszhoz le­gyen Pápáról és vissza motorvonat csatlakozás, úgyszintén, hogy Hévízre S az autóbusz korábban induljon és I későbben jöjjön vissza. A Balatoni Szövetség értesítette a város vezetőségét, hogy a Celldö­mölkön keresztüli kedvezőbb csatla­kozást nem helyezheti kilátásba, meri ez nem felelne meg az egyéb csat­lakozásoknak és egyébként sem látja annak értelmét, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen csatlakozás nem emelné a forgalmat. Varsányon keresztül a győr—ba­latoni gyorsvonathoz a csatlakozást lehetővé teszi, úgy hogy az indulás Balatontüredről este 20 órakor tör­ténhet. A hévízi autóbusz korábban nem indulhat, mert ez ellentmondana egyéb csatlakozásoknak, azoban azt kilátásba helyezte a Balatoni Szövet­ség, hogy visszafelé háromnegyed órával későbben indul az autóbusz. Nem sok eredményt értünk el a kedvezőbb balatoni összeköttetés te­kintetében, annak ellenére, hogy a város vezetősége mindent megtett ennek érdekében. Az egyházközség közgyűlése. Vasárnap délután tartotta a pápai róm. kat. egyházközség közgyűlését, melynek egyedüli tárgya az 1936. évi költségvetés tárgyalása volt. A közgyűlésen Németh József apátplé­bános egyházi- és Handl József jb. elnök, világi elnök elnököltek. A közgyűlés megnyitása után dr. Csarmasz Ferenc pénzügyi bizottsági előadó részletesen ismertette az 1935. évi mérleget, zárszámadást. Az is­mertetett mérleg adatok szerint az egyházközség vagyona (ingatlan, vá­rosi segély, hátralékos adók stb.) 252.663 50 P-t tesz bi, ezzel szem­ben a teher 151.663 26 P, a tiszta vagyon tehát 101.003 24 pengő. A zárszámadás adatai szerint az 1935. év folyamán eszközölt kiadások és a bevételek egymással teljes egyen­súlyban voltak. Említésre érdemes, hogy adókból befolyt 37 ezer P-n felüli összeg. A kiadások nagy ré­szét a személyzeti fizetések, adós­sági kamatok és dologi kiadások tették ki. Az 1936. évi költségvetés előter­jesztése során, mely két részre osz­lik egyházi és iskolai részre kitűnt, hogy az egyházi rész fedezete 1788*49 pengőt, a szükséglete pedig 8850 39 pengőt tesz ki. A fedezet a házak és földek bérjővödelméből adódik, a szükségleti részt pedig személyi kiadások, adók, illetékek és egyéb közszolgáltatások alkotják. Az isko­lai rész fedezete állami, városi se­gélyekből, hátralékos adóbevételek­ből áll és 43664 01 P-t tesz ki, a szükséglet pedig 73530 21 P, ami személyi, dologi kiadásokból, tarto­zás törlesztések, kamatszolgáltatások­ból tevődik össze. A hiány végered­ményben a költségvetés szerint 36.928-10 P, amelynek fedezéséről az előterjesztett javaslat tételes osz­tályadó és fejadó alakjában kive­tendő egyházközségi adóval kiván gondoskodni. A zárszámadás és költségvetés elő­terjesztése után többen hozzászóltak a költségvetéshez, igy Keresztes Gyula egyes beállított kamatszolgáltatásokat és adminisztrációs kiadásokat kifo­gásolta. Simon József egy a költség­vetés részleteire is kiterjedő beszéd­ben az egyes fedezetül megjelölt tételek beállítását kifogásolta és azok törlését kérte, ezenfelül kívánatosnak j

Next

/
Thumbnails
Contents