Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-12-27 / 52. szám

a békéi őszintén kivánja, örömmel veszi a két hatalom megegyezését. Európa békéjére ezután tehát már két hatalom lesz, aki vigyáz, igy inkább remélhető, hogy a felfordulást és ujabb háborút elkerülhesse Európa. , * * A kormány rendeleti uton kivánja az áremelkedést megakadályozni. Ilyen irányú rendelet általános tetszést kell, hogy kiváltson, ha az tényleg ott fogja meg a dolog végét, ahol kell. Nem segít az olyan irányú árszabályozás, amely a földműves osztály termékeit, a kisiparosság termeivényeinek árát szabályozza, mert ezek az árúcikkek árszínvonala még mindig azon a szinten mozog, hogy abból magát az iparos, vagy földmivts alig tudja fenntartani. Az árakat a nagyiparnál és a nagytőkénél kell szabályozni. Itt fordul elő, hogy a különféle kartellek az árakat a minél nagyobb haszon végett mindig magasabbra emelik. Itt kell az árakat letörni, akkor a kormány intézkedés tényleg alkalmas lesz, hogy a széles néprétegen segítsen. »*•» Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1937. január hó 1-én megalakitja XX- évténuüati onseg három és öt évi időtartammal, részletenként és hetenbéit egy pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. 8 isgpstt feelétriszek arányában hólesőn igényelhető. Taka: ék- és folyószámlabetéteket legmagasabban gyümölcsöztet, kölcsönöket folyósít. — Mint főügynökség képviseli a „DUNA" Általános Biztosító Részvénytársaságot. 490 a Pápai Hitelbank Részvénytársaság. Igazgató Ur! Cégvezető Ur! Intézkedjék, hogy mindennapi postájának aláírásánál kéznél legyen a magyar Vásári és üzleti tolvajokat fogott a rendőrség Országosan elrendelik a lobogók kifüggesztését. Több oldalról lőttén, kívánság eredményeként a belügyminiszter országosan elrendeli, hogy március 15-én, az államfő szüiétés- és névnapján és Szent István napján a nemze'i zászló, juüus 4-én, a trianoni évforduló napján és október 6-án a gyászlobogo tűzessék ki a házak ormára. Egyben felhivja a háztulajdonosokat hogy minden házon lengjen zászló az ilyen alkalmakkor. Több oldalról, különösen kereskedői körökből panaszok merültek fel, hogy vásárok alkalmával, mikor az üzletekben többen tartózkodnak szőrén-szálán egyes áruk eltűnnek. A rendőrség először tanácstalanul állott a sorozatos lopásokkal szemben, nem tudta az egyszer egyik, másszor a másik üzletben felbukkanó tolvajlások eiköveiőií leleplezni. A rendőrség már régéta figyel idegen járásbeli asszonyokat, kik a pápai vásárokon megszoktak jelenni és innen jól megragadva távoztak. K4t frnrdi (Sopron m.) asszonyra irányult a gyanú, kiket a rendőrség Csornán az ottani csendőrség segítségével el is fogott és nálunk különböző rőfösárut, szvettert, kendőt, stb. talált. A gyanú az, hogy ezeket az árukat a pápai üzletekben lopták össze. A rendőrség a gyanúsított asszonyokat letartóztatta, azok azonban váltig tagadják a lopások elkövetését. A nyomozás tovább folyik és ez lesz hivatva kideríteni, hogy ők voltak-e a pápai üzletek tolvajai. A letartóztatott asszonyokat átadták a veszprémi ügyészségnek. másoló (úntaj irón GY Á R T J A : SCHULER JÓZSEF R.-T. A Leventék karácsonyi vására. A pápai Levente Egyesület az idén is gazdag kiálíitási anyaggal rendezte meg a karácsonyi vásárját. A művészi játéktárgyak, festmények, szobrok egézz sorát láttuk tökéletes kivitelben, melyek mind az iparos leventék sajátkészitményü munkái, kik már hetekkel ezelőtt szorgalmas munkával furtak-faragtak, Ezen szorgalmas előkészület eredménye lett ez a nagyszerűen megrendezett játékvásár, A különböző játékok egytől-egyig ízlésesek és stílusosan magyaros kidolgozásúak. A sok aprócseprő játék kedvesen elszórakoztatja még a legkényesebb izlésü gyermekeket is. Az egytől-egyig ügyeskezü kiállítók közül mégis ki keíl emelnünk: Tóth István, Horváth Sándor, Végh Géza és Ács Istvánt. Kiváló tehetségű festők is bemutatkoznak, igy Árvay Tibor, Dómján Imre, Gaal Gyula és Szalay Gyuia. Ezen kiállított tárgyak mind Ízlésesek, szépek s ami a ie^fontosadö, nagyon olcsóak. Pár fillérért szórakoztató játékkal lephetjük meg kedves szeretteinket. A vásár bevétele is nemes célt szolgál, mert a pénzt szegénysorsu leventék felruházására fordítják. A kiállítás megrendezése Horváth István főoktató érdeme. IAAJWX.ívvTir^

j vv

^i •i

* * i ^i

niviAi^ yv

toifu jmm, wyy¥yiAAf¥¥U

VUiAn.rvu

x^

Tjtu*AfliJ¥ Bodros Danit .. . Meg köllene néz'ned . . Ezt az utolsó mondatot nagyon csendesen mondta. Tudta, hogy mi viharzik a fia lelkében. A szerelem, a féltés és az aggodalom a kiverbetetlen önérzettel párosulva. — Nem mék . . . — Mér nem mégy ? . . . Kegyetlen vagy Jancsi . . . ; Ez aztán a fiu szivébe nyilallott. Hogy ő kegyetlen . .. Nem . . . nem. Most egyszerre ugy szerette volna hallani az anyja hangját, amint kérleli. Már nagyon fájt neki, hogy ugy megkötötte magát. Dehát mit is szólnának a faluban, hogy elmegy másnak a kedveséhez, aki az övé volt, de azután megunta és otthagyta. Röstelte még a gondolatát is ennek. Az anyja meggyújtotta a karácsonyi gyertyácskákat. . . Jánosnak egyszerre fölzengett valami a lelkében. Édes forróság buzogtatta. Csendesen öltözködni kezdett. Az anyja szeretett volna mondani valami szépet, békéltetőt ott a gyertyák fényében. A hosszú szempillák alatt raboskodó szemek fátyolos szelídséggel nézték p fiut. zu? s Hallod-e Jancsi . , . Az a jány möghal ... Én érzem, hogy még az éjjel möghal . . . Aztán téged mög látni szeretne . . . Karácsony van János . . . A legény testét furcsa erők rázták meg. Fölnézett; — Gondujja, hogy elmönjek. Az asszony szívében öröm dobolt. El köll menned fiam ... — De hátha kinevetnek... Szeret tégöd ... — Nem hiszöm ... Pedig ugy van ... Végig nézet a fián. Most látta, hogy milyen tagbaszakadt derék legény lett az ö fiából. Mindenkinél külömb. János már az ajtónál állt. — Elmék akkor idesanyám Aztán odaért Kerekesékhöz. Gondolkodott, hogy bemenjen-e. De a szíve befelé húzta. Odabennt megállt a szoba közepén. Párás meleg fogadta. Az ágy felé nézett. A leány tiszta és ártatlan szépségben ott feküdt, mint egy vakító márvány-szobor. Észrevette Jánost. Ködös szemei egy pillanatra felcsillantak. Mosoly suhant át az ajkán. A legény közelebb ment — Te vagy ?... lehelte feléje a lány. Én vónék ... Azután csend iett. Kerekesné a János fülébe súgta, hogy beszéddel ne fárassza. Az orvos megtiltotta. János némán bólintott. — Egyszerre aranyvetéseket látott. A karácsonyfa gyertyácskái a lelkébe tüzeltek. Furcsa bizsergést és roppant nagy fájdalmat érzett egyszerre. Egyszerre kivilágosodott a lelke: szereti őt Terka. Úgy érezte, hogy a leány hangja mintha aranyfényben hullott volna rája. Beteg vagy? kérdezte. — A leány bólintott. Hun fáj ?... Terka testét hasogatta a tüzes fájdalom. Beszélni már nem tudott. Ugy lehelte a szavakat. A mellére mutatott. — János nézte. Belebámult a ködös szemekbe. Az édes arcot nézte, melyen lázrózsák feslettek. Nézte a kékbuzavirágos csodálkozó szemeket. Majdnem feljajdult fájdalmában. Azután lehunyta a szemét. Keze a kabátja belsőzsebjéből valamit kikotorászott. .. Egy tükrös mézeskalácsszívet. Ez neked hoztam, nyújtotta a lány felé. A gyermek-leány utolsó erőfeszítéssel az ajándékért nyúlt. A liliomszínü kéz görcsösen szorította a mézeskalácsszívet. Szemei, ezek a csodálatos csillagszemek ráragyogtak mégegyszer a fiúra. Hálálkodó volt a tekintete ennek a merevedő szempárnak. Azután a feje visszahanyatlott a hószínű párnára. A legény körülnézett. Hitetlenkedve jártatta körül szemeit a megbékélt arcú gazdán, a siránkozó aszszonyon, a szipogó kis testvérkén. Akkor jött be az édesanyja. Egyszerre könny homályosította el a szemét, aztán halk roskadással hullott a szép fehér halott ágya elé. Egy pillanatra föltekintett. A mézeskalácsszív mellett a leánykezében ott volt egy piros selyemkendő, amelyet azt hitte, hogy a Bodros Dani kapott meg. A karácsonyfa aranyfényt szitált széjjel és a szeretet ünnepe hófehér palástot teritett a szeretetben egyéforott szívek oltárára.