Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-10-04 / 40. szám

HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VHS&RNiP. Sísfkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Lap­tuíajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: i MAGY GYÖRGY, Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. A kat. nagygyűlés visszhangja A figyelmes szemlélő észrevehette, hogy az ország katolikus lakosságá­nak negyedfél évtizede óta szokásos évenkénti seregszemléje az utóbbi években bizonyos változásnak vetette alá programmját. Mig ugyanis a régebbi kat. nagygyűlésnek tárgy­sorozata inkább extenzive volt gaz­dag, vagyis fölölelte a katolikus csa­ládi, társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági éleinek legkülönbözőbb ágait és föladatait: addig újabban inkább intenzív erejét akarják hat­ványozni azáltal, hogy egy-egy fon­tos és égető kérdést minden oldal­ról megvilágítanak és az egész or­szág színe elé tárnak. Ilyen volt a Szent Imre-jubileum, a családvéde­lem, Krisztus és a gyermek stb. Az ezidei kat. nagygyűlés tárgy­és eszmekörét ez a kérdés tölti be : Krisztus és a falu Mondanunk sem kell, hogy a fa­lut nem pusztán mindennapi élet­megnyilvánulásában és munkásságá­ban, nem testi és anyagi, hanem szellemi és erkölcsi viszonylataiban tárgyalják a nagygyűlés illusztris szónokai, kik ha nem is mindnyá­jan falusi emberek, a falunak életét eléggé ismerik ahhoz, hogy elfogu­latlan biráíatot mondhassanak róla. E bírálatnak célja nem a városi ember kultúrfölényének hangoztatása, hanem a város és falu különböző életviszonyainak megértő tárgyalása, nem az elkeserítő kritika, hanem an­nak a szakadéknak áthidalása, mely különösen a háború utáni világban elválasztotta a várost a falutól! és sokszor a kettőnek lakosságál szinte kész ellenségként állította szembe egymással. Krisztus és a falu: ez a rövid és velős jelmondat, ahogy a nagygyűlés egész tárgysorozatát meghatározza és szinte korlátozza is: úgy egyúttal biztosítéka annak, hogy a falu leg­égetőbb és legvitásabb kérdéseit iga­zán krisztusi szellemben igyekeznek tárgyalni és megoldani. Erre a krisztusi szellemre pedig ugyancsak nagy szüksége van a fa­lunak is, hiszen aki rajta tartja a kezét a falusi élet ütőerén, annak .átnia, éreznie kell azokat a vesze­delmes tényezőket, amelyek a falu lakosságának egyensúlyát egyre job­ban fenyegetik és veszélyeztetik. Vallási tekintetben nemcsak a kü­lönböző amerikai szektákra utalunk, melyek különösen a dollár evan­géliumával hódítják a maguk párt­jára a híveket és bontogatják az amúgy sem túlságos erős lábon álló magyar egységet, hanem rámutatunk a minden felekezeti szemponton fö­lül álló és minden felekezetet egyaránt érdeklő és érintő kérdésre: a falusi nép világnézetének elanyagiasodására. A falusi ember lelkét a garas tölti be. Ha vallásos, nemzeti vagy kul­turális áldozatról van szó, mindent a garas szemével néz. A hitélet manap virágzóbb a városokban, mint a falun. Városhelyütt egyre új templomok épülnek, falun még új harangokra sem telik. Városhelyen az utolsó másfél évtizedben meg­kétszereződött a lelkészségek száma, faluhelyen elkeserítő ,és me^alá^ó küzdelmet kell a papnak vivnia, hogy kenyeréhez, igen, jogos kenye­réhez jusson. S e harcok mind, mind elsősorban a hitéletnek válnak ká­rára. Társadalmi tekintetben az eddig mintaszerű és nemzetfönntartó falusi családi életet is kikezdte a modern kor rákfenéje, az egyke és a válás. Ehhez járul a gyűlölködés, a pörle­kedési mánia, az osztályharc, az „uri rend" iránti egyre mélyülő gyanak­vás, bizalmatlanság és ellenszenv: bizony nem krisztusi lelkületnek vi­rágai. Nemzeti tekintetben talán még nem olyan intenzív és közeli a minden nemzeti érzést letaroló bol­sevizmusnak veszedelme, mint a vá­ros munkástömegeiben és „alvilági" kétes exisztenciái között. Nem sza­bad azonban felednünk a saját vörös történelmünknek azt a kiáltó tanul­ságát, hogy a falu mindadddig né­mán és közönbösen nézte a bolseviz­mus tobzódását és pusztítását, mig annak hullámai el nem érték a saját portáját. Több krisztusi szellemet a faluba, mert a falunak szüksége van rája: ez az ezeidei kat. nagygyűlés meg­győződése és szándéka. A meggyő­ződés a mienk is, a szándék meg­valósításához adjon erőt és áldást az, kit a nagygyűlés így hirdet : Krisztus és a falu! Dr e Magyaráaz Ferenc. z ingatlanok kisebb értékének ujboli megállapítása Több oldalról hangzott el panasz j a tekintetben, hogy az adóhatóságok I az eladásra kerülő ingatlanoknak a szerződésben feltüntetett vételárát nem fogadják el a vagyonátruházási illeték kivetési alapjául, hanem ennél sokkal magasabb éríék után vetik ki az illetéket. Sok esetben megtör­ténik, hogy a birói árverésen eladásra kerülő ingatlanok elért vételárát sem fogadják el alapul, hanem becslés alapján sokkal magasabb érlék u*án történik a kiveiés. Az adózó közön­ség több izben sérelmezte ezen rend­szert, mert az sok esetben az in­gatlan forgalmat nehezítetté meg. A pénzügyminisztérium enélfogva J a több oldalról elhangzott panaszo- | kat a kérdést tanulmányozás tárgyává tette és mivel úgy látta, hogy a va­gyon átruházási illeték kulcsának a leszállítása a kincstárnak nagy kárt okozna, helyesebbnek tartja szabá­lyozni az ingatlanok íegkisebb érté­kének megállapítását. Az elmúlt na­pokban egy rendelettervezet is ké­szült, mely megállapítja azon alap­elveket, melyek mellett az illeték­kivetés az eddiginél igazságosabb forgalmi ér'ékmeghatározása történ­hetik. A rendelei a közel jövőben meg fog jelenni, az érdekeltek vára­kozással néznek eléje, mert attól várják sérelmeiknek legalább rész­beni orvoslását, mert teljes rende­zésre nem számíthatunk. Amikor elhatároztuk, hogy a pápai Ipartestület fennállásának 50 éves jubileumát ipari és mezőgazdasági kiállítás keretében, Ünnepi Héttel egybekapcsolva üljük meg, az a gon­dolat vezetett bennünket, hogy ezt az évfordulót, mely eredetileg csak a város társadalmának egy rétegét érintette, kiemeljük ebből a rész­leges jelentőségéből és az egész vá­ros minden lakosának közös ügyévé tegyük. Azon meggondolás vezetett ben­nünket ebben az elhatározásban, hogy a városi települések alapja az ipa­rosodás, hogy minden város legősibb lakosai kézművesek voltak, ha tehát ez az osztály ünnepet ü!, akkor ab­ban részt kell venni mindenkinek aki a városhoz tartozik. Most, amikor le-f.ar.uk a jubileumi ünnepségek sorozatát és befejeztük a rendezés felsgám iását is, igazolva látjuk azt, hogy kiindulásunk helyes volt s városunk minden lakosa meg­érezte és megértette szándékainkat és sikerült a város? a maga teljes egészében oly közei hozni lakossá­gának érzésében és törekvéseiben, amilyen összefogásra csak ritkán és kivételes alkalmakkor akad példa. Illesse ezért köszönet mindazokat, akik céljaink elérésében segítségünkre voltak. E'sősorban a magyar királyi Kormányt és annak szakminisztereit, az iparügyi, kereskedelmi és föld­mivelésügyi Miniszter Urakat, akik semmiféle jogos kérelmünk elől nem zárkóztak el, hogy segítségünkre le­gyenek. Illesse köszönet a kiállítást megnyitó Iparügyi Államtitkár Urat és a vele együtt körünkbe jött többi miniszteri kiküldötteket. Veszprém vármegye Főispánját, aki szívügyévé tette mozgalmunk sikerét és akinek jótékony segítségét minden lépésünk­nél éreztük. De Veszprém vármegye Alispánja, városunk szeretett Polgár­mestere, Iparhatósági Biztosa és Kép­viselőtestülete is olyan jóakaratot ta­núsított az iparostársadalom ezen mozgalma iránt, melyért hála és soha el nem múló köszönet jár ki számukra. A város Képviselőtestülete nagy anyagi áldozatta! is hozzájárult az ünnep emlékezeíessététeiéúez, nagylelkű házadománya és a kiállítás anyagi sikere együttesen lehetővé teíte, hogy az ipartestületnek ma már meg van az a három egymá9 mellett fekvő háza, melyeknek helyén

Next

/
Thumbnails
Contents