Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-09-13 / 37. szám

P9LI U Kfii * IETIUP. - MEGJELENIK MINDED VBSáRNRP. szeges/tőség: Horthy Miklós Fő-utcti 21. ' eletr nszám , 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Beivárosi Katolikus Kör. Feleiős szerkesztő: S»B. NAGY GYÖRGY Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 filL Mit féltek, kicsinyhitűek? Reflexlók a Pápai Héthez Valóban, ezzel az evangéliumi kérdéssel fordulunk most mindazokhoz, akik, ha nem is voltak éppen kerékkötői minden megmozdulásnak, minden haladásnak, minden újdonságnak : de maguk nem akartak megmozgatni semmit, maguk nem akartak kimozdulni a szokásnak, a mindennapiságnak, a kényelmes bürokratizmusnak szélesre taposott kerékvágásából. Azokhoz is volna néhány szavunk, akik a pesszimista világnézetnek megcsontosodott, fagyasztó, rideg kétkedésével, a varjú egyhangú károgásával felelnek azoknak szavára, akik "személyválogatás nélkül mindenkit keltegettek, mindenkit biztattak, hogy csak akarni kell és a siker koronája nem fog elmaradni. Szavunk nem tetemrehívás, nem eső után kiabálás köpönyegért, nem bús siratója egy halvaszületett eszmének — de még csak nem is szemrehányás, nem is panasz, mert arra hála Istennek most nincs is igazi okunk. Mert mi most csak örülni tudunk, de azt igazán a szivünk-leltünk mélyéből. Mi most csak hálálkodni tudunk, de abból, itt a nagy nyilvánosság előtt, bőven és fönntarás nélkül akarunk juttatni mindenkinek, aki a Pápai Hét sikeréhez szóval és tettel, tanáccsal és kaláccsal hozzájárult. íme, a kicsinyhitüeknek nem volt okuk félni, a Kasszandra-jóslatok nem váltak valóra, a kongatók kénytelenek voltak elnémulni, s ahogy nagyban és kicsiben rendesen történni szokott, most is az optimistáknak lett igazuk. Azoknak, akik biztak magukban és az eszmében. Azoknak, akik a maguk erejéből a maguk eszméjéért dolgozni is tudtak, mert az optimizmus sohasem volt meddő világnézet. Néha talán szalmaláng — de az égő szalma is messzire világít az éjtszakában és melegénél megsül a midennapi kenyér is. A kiállítás kapui bezárultak, a múzsák hajlékába visszatért a dolgozó ifjúság, ahogy a kiállítók is, a közönség is visszatértek hétköznapi munkájukhoz: az ünnepi hétnek vége. De tanulságai megmaradtak és adja Isten, hogy még is maradjanak a lelkünkben. A legfőbb tanulság, hogy az akarat számára nincs nehézség, nincs lehetetlenség. Nagy szó ez, de való igaz. Mert ha akaraton nem a délibábos képzeletnek gyermekded játékait, hanem a reális céloknak és eszközöknek okos és bátor számbavételét értjük, akkor el kell ismernünk, hogy ez az akarat ismer ugyan problémákat, |de nem riad meg előlük. Tehát a jövőben is ha okosan, bátran és erősen akarunk valamit, ami a köznek javára szolgál, ha magunk is bizunk abban, amit akarunk, ha az igazi akaratnak elmaradhatatlan szuggesztív erejével másokat is megtudunk indítani, akkor, ha még annyi varjú károg is a jegenyén, a mi akaratunknak győznie kell. A másik, nem kevésbé fontos tanulság, mely azonban annak ellenére, hogy egyidős a emberiséggel, mégsem bír átütő erővei érvényesülni : az összetartás alkotó ereje. Ha sokan egyet akarnak, ha a város meg a falu, a kicsinyek és a nagyok összefognak : az egyetértő akarat nem lehet mindenkorra terméketlen. A Pápai Hét anyagi sikerét csak megemlítem: az erkölcsi siker előbbre való. És még egyet. Épp e lap volt az, mely másfél éven át újra meg újra hangoztatta, hogy a városok versenyében Pápának is kéli legalább startolnia, hogy Pápában is kell lennie annak, amit a költő így nevez: „van benne élni hit, jog és erő." (Avagy Széchenyi emlékezete.) E lap volt az, mely nem fáradt el fújni az ébresztőt. E lap megtette kötelességét — jól esik látnia szavának és munkájának szépséges eredményét. íme a sajtó tiszte, ime a sajtó tisztessége, érdeme : Dr. Teveli János. HB Pápai ünnepi Hét bezárása Az augusztus 30-án kezdődő Ünnepi hét szeptember 6-án elért a befejezéséhez. Egy egész héten ünnepelt Pápa városa és a vidék, mert ünnep volt ez mindnyájunknak, amit kifejezésre is juttattunk utcáink fellobogózásával, ünnepélyes külsőnkkel és magatartásunkkal. Az egész hét keretében lebonyolított előadások, kongresszusok és egyéb események is a legteljesebb mértékben sikeresek voltak, a közönség várta a szenzációkat és azokat a legteljesebb mértékben ki is élvezte. A kiállítás az ország egyik legszebb és legjelentősebb kiállítása volt, amit az itt járt idegen látogatók és újságírók is a legnagyobb örömükre megállapítottak. A közönség nem győzte elégszer végig gyönyörködni a kiállítást. Voltak sokan, kik a hét minden napján egy pár órát töltöttek a kiállítás területén, úgy hogy a kiállítás valósággal találkozójává lett a város és környék szépetkedvelő közönségének. Az érdeklődők száma nap-nap után felülhaladta az ezret, ugy hogy végeredményben a látogatók száma meghaladta a 20 ezret Anyagiakban is a legjobban sikerült a kiállítás. Nemcsak maga a kiállítás rendezősége ért el jelentős anyagi eredményt, hanem az egyes kiállítók is szép üzleteket bonyolítottak le. A pápai ipar megmutatta életrevalóságát és tudását, a kiállítók mindegyike a legjobbat és legszebbet nyújtotta. Sok esetben mi pápaiak is csodálattal állapítottuk meg, hogy Pápán erre is képesek. Különösen szép sikert ért el az asztalos, kárpitos és festő ipar, amelynek készítményei országos viszonylatban is kiválóknak mondhatók. Nagy sikert értek el a bortermelők is, kiknek finomabbnál finomabb borait nem győzte a közönség eléggé dicsérni és végig kóstolni. Az élelmezési iparok közül még említést érdemel Böröczky Testvérek husáru pavillonja, hol a közönség a szemet gyönyörködtető, művészi kivitelű, ízléses felvágottak élvezetével csillapította éhségét, hogy utána szomját egy jó pohár borral olthassa. Minden szép és jó volt, szinte sajnáljuk, hogy már vége lett az egésznek és újból viszszajöttek az egyhangú hétköznapok. A kiállítást Hamuth János polgármester vasárnap délután 7 órakor ünnepélyes keretek között zárta be. Megszólalt a kiállítás hangszórója és ez alkalommal a sikerült reklám bemondások helyett komoly szavak hangzottak fel. Hamuth polgármester méltatta a kiállítás jelentőségét, kiemelte azoknak a munkáját, kik a kiállítás megrendezésében részt vettek és köszönetet mondott a kiállítóknak az elért szép eredményértés a közönségnek a támogatásért, majd ezzel a kiállítást befejezettnek nyilvánította. Lezárultak a kiállítás kapui, vége a Pápai Hétnek. Egy kedves és felejthetetlen emlékkel ismét gazdagabbak vagyunk. Büszkék lettünk mi pápaiak, mert beigazolást nyert az egész világ előtt, hogyha akarunk tudunk is. Mindnyájunké a dicsőség, kicsinyé, nagyé, iparosé, gazdáé és kereskedőé akár kiállító volt, akár nem, mert mindenki tehetségéhez mérten azt adta^_amit legjobbat csak adhatott. Sorozatos kerékpárlopások Sonnenfe'd Miklós 23 éves pápai lakos kereskedő, aug. 30 án kerékpáron a Battyányi u'cába ment egy házba üzleti dolgait végezni. Nyugodtan a falhoz támasztotta kerékpárját és pár percnyi benítartózkodás után meglepetten látta, hogy a kerékpár eltűnt. Egy kis lánytól érdeklődve, gyalogosan indult az ismeretlen kékruhás tolvaj üldözésére. Közben Neu Tibor tanítótól elkérte az ö kerékpárját, hogy jobban üldözőbe tudja venni merész tolvaját. Az ismeretlen egyén azonban eltűnt a szeme elől. Nem volt mit tennie, elkerekezett a rendőrkapitányságra, hogy följelentést tegyen az ismeretlen tettes ellen. Mig ezt tette, szegény peches embernek ezt a kölcsönkért kerékpárját is ellopták a rendőrségi épület elől. Igy aztán kettős kerékpárlopás áldozata lett. A kár összesen 200 pengő. A nyomozás megindult, némi eredménnyel, mert Téten a csendőrőrs fogott egy egyént,, kinél több lopott kerékpárt találtak. Ez irányban folyik tovább az ismeretlen tolvaj keresése.