Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-07-19 / 29. szám

POLiTiKHI HETIUP. - MEGJELENIK MINDEN VfiSŰRNBP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-Jtca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Á német-osztrák kibékülés és a honi horogkeresztes propaganda A közelmúlt gyorsan változó külpolitikai eseményei és diplomáciai sakkhúzásai között is, ha nem is váratlan meglepetésként, de kétségkívül a legnagyobb szenzáció erejével hatott a német-osztrák kibékülés. Ami nemrégen is még lehetetlennek látszott s aminek készüléséről a hivatalos diplomácia természetszerűleg nem nyilatkozhatott, de aminek óhaja nálunk is nem egyszer megnyilvánult, a legutóbbi napok külömböző híradásaiból már sejthető volt. Németország, úgy látszik megtette az első lépést affelé a külpolitikai irányváltozás felé, amely a „Drang nach Osten" erőltetésének felhagyásával a régi császári német birodalom bismarki alapelveihez való visszatérést jelenti. Nehéz lenne ennek az első lépésnek további következményeit előre belátni és gyakorlati jelentőségét megjósolni, nem lehet azonban kétséges, hogy jövő fejleményei minket nem kis mértékben érintenek és jórészt attól függnek, hogy Ausztriában meg lesz-e a kellő elhatározási erő ahhoz, hogy függetlenségének Németország által formailag történt garantálásán túlmenőleg biztosítsa hatalmi célkitűzéseit. Berlin és Bécs kibékülése igazolja Magyarországnak azt a politikáját, mely legnagyobb támaszunk Olaszország mellett, egyformán ápolta az eddig egymással szemben álló Németország és Ausztria iránt érzett barátságot, de nem csökkenti azt a veszélyt, melyet a Németország egyoldalú szemléletétől elvakult s a Harmadik Birodalom berendezkedésének utánzására csábító propaganda rejt magában. A szociális jelszavak mögött s az antiszemitizmus leple alatt ugyanis — akarva, nem akarva — a magyar népiéleknek olyan áthangolási lehetősége húzódik itt meg, mely alkalmas lehet arra, hogy a küzdelmeibe belefáradó, politikailag közömbössé váló társadalom önbizalmát megrendítse jövő sorsának kialakításában. Ez a propaganda ugyanakkor, amikor minden eszközt megragad a parlamentáris rendszer lejáratására, csakhogy elhitesse annak túlhaladott és szükségtelen voltát, egyesek jóhiszeműsége, mások tudatlansága révén azt a hiedelmet csempészi be a magyar közvéleménybe, mintha sorsunk jobbrafordulását a pángermán világszemlélethez való simulás hozhatná meg. Eltekintve attól, hogy a parlamentárizmus ez idő szerint még csak a nemzetiszocialista élharcosok vágyálmában túlhaladott kormányzati forma, legjobbjaink hitvallása az alkotmányosság mellett, bőséges bizonyítékot hozott fel az idegen talajban nőtt ideák átültetése ellen. A magyar nép sohasem zárkózott el a kor áramlatai elől, de mindig meg volt benne az a képesség, hogy problémáit a maga leleményességének talajából kitermelt eszközökkel oldja meg. A német nemzeti szocialista berendezkedés lemásolása még akkor is veszedelmet rejtene magában számunkra, ha nem egy még csak kialakulóban levő eszmeáramlatról lenne szó, melyről senki sem tudja megmondani ez idő szerint, hogy végeredményben hová fog vezetni s amelynek kockázatát csak egy erős nép vállalhatja, de mi semmi esetre sem. Mi nem helyezkedhetünk faji alapra, nekünk minden megmozdulásunkban tekintettel kell lennünk a* csonka határokon túl élő testvéreinkre s a testvér népekre, hacsak nem akarunk dunavölgyi szerepünkről egészen lemondani. Bármily csodálattal adózzon is valaki Németország hősi erőfeszítéseinek, melyekkel egymásután rázza le bilincseit, tőle a magyar revízió szolgálatában olyan szerepet várni, amilyent a honi horogkeresztes propaganda elhitetni akar, még abban az esetben is túlzás, ha Németország keleti terjeszkedési szándékáról ezután valóban lemond. Az elfogultság talajából táplálkozó tudatlanság a nép körében már odáig megy, hogy az egyes elszakított országrészek visszaszerzésének feladatát szinte felosztja az egyes baráti hatalmak között. Mindent idegen segítségtől vár, ugyanakkor a saját feladatáról megfeledkezik. Az ilyen képzelgők legalább álmodják a revíziót, de mit szóljunk azokhoz a lemondókhoz, akiknek szellemi intelligenciája felismeri a nagynémet veszedelmet, de a nagynémet és a pánszláv erők ütközőpontján nem talál kiutat s ha már el kell pusztulni — véli valami szerencsétlen fatalizmussal — inkább a német jöjjön mint a szláv. Kötél helyett a golyó. Az a propaganda, mely az Anschlusst a legutóbbi napokig is mint elháríthatatlan tényt könyvelte el, a német-osztrák kibékülésben is a maga igazolását hirdeti. Ha helyes következtetést vonna le, fel kellene számolnia azzal az egyoldalú szemlélettel, mely a magyarság történelmi öntudatát nem erősíteni, hanem, mint kinövései mutatják, gyöngíteni és elhomályosítani lehet alkalmas. Értekezlet a kedvezőbb vasúti összeköttetés érdekében Vármegyeszerte általános panaszok hallatszanak a rossz vasúti összeköttetések miatt, különösen sérelmes a menetrend Pápára, mert az új menetrend elvette tőlünk összes gyorsvonatainkat és olyan lehetetlen állapotokat teremtett, hogy Budapest elérése majdnem egy napot vesz igénybe. Dr. Berky Miklós alispán a feléje irányító panaszoknak nem tudva elIentállni, folyó hó 15-ére Veszprémbe egy értekezleteit hivott össze, melyre meghívta a vármegye területén levő városok, községek képviselőit és a nagyobb jelentőségű gazdasági érdekeltségeket. Városunkat az értekezleten dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester képviselte. Az értekezlet letárgyalta mindazon kivanságokat, miket a vármegye a vasúti menetrenddel kapcsolatban támaszt. Különösen sérelmezték a meghívottak a bánhidai összeköttetést. Az értekezlet a kívánságokat írásban foglalta és azt az alispán felterjesztette a máv. igazgatósághoz. Szeretnénk, ha a panaszok orvosoltatnának. Kiegyenesítik az acsád-görzsönyi utat Folyó hó 14-én a vármegyétől egy bizottság érkezett az Acsád-görzsönyi út közigazgatási bejárása végett. A bizottság tagjai voltak dr. Kenessey Zoltán vármegyei főjegyző, az államépítészeti hivatal részéről Szabó Jenő műszaki tanácsos és Proder Ferenc mérnök, a várost pedig Szokoly Viktor v. tanácsos képviselte. A bizottság a már régóta tervbe vett útépítéssel kapcsolatban szükségét látta, hogy az Acsád-görzsönyi út Pápa határában levő kanyargós szakasza kiegyenesítessék. Az útbejárással kapcsolatosan a bizottság úgy gondolta megoldani az eddig volt lehetetlen állapotot, amit a kanyarok előidéztek, hogy az új út folytatását képezné a Kisfalud/-utcának, a vasúti síneken tül egy 16 m. széles utca lenne kiképezve, hol egyébként is már vannak házak és azután keresztülhasítaná az egyes hitközségek földjeit, majd a Műtrágyagyár kerítésétől pár száz méterre elvezetve vágná át a csornai vasútvonalat és onnan egyenes irányban kapcsolódna bele a régi útszakaszba. Ezen tervek keresztülvitelével megszűnnének az eddigi veszélyes kanyarok és majdnem nyílegyenes utat kapnánk. Értesülésünk szerint a bizottság már megtalálta a megoldás módját is. Ugyanis azon kisgazdákkal, kiknek földjét érintené az új út, már előzetes megállapodást is létesített. Egyedüli nehézség a hitfelekezetek földjeinél mutatkozik, kik ugyan szintén örömmel fogadták ezen megoldást, mert ezáltal a földek értéke emelkedne és elvben hozzájárultak a szükséges terület ingyenes átengedéséhez, azonban a végleges hozzájárulás felsőbbségi jóváhagyást igényei. Reméljük, hogy rövidesen ez az akadály is elhárul, mert ez volna érdeke nemcsak az egyeseknek, a hitfelekezeteknek, hanem a közületnek is. Pápa ezzel egy teljesen új úthoz jutna költségmentesen, mert az út megépítését a vármegye végezné, ezenfelül a munkanélküliség csökkentéséhez ís nagyban hozzájárulna, nem is említve azt az előnyt, hogy a város egy teljesen új utcához jutna. Amennyiben az akadályok e hárulnak, az építkezés az ősszel megindul.