Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-07-05 / 27. szám

Vígan fiuk, cserkészfíuk... „Bakony alján a szél zászlót lenget, Cserkész-nóta veri fel a csendet.. Fenyveserdő alján szól a nóta: nótaszóval ébredünk, mellette dolgozunk azzal fekszünk. Házi pacsirtáink versenyt dalolnak az erdő madaraival, a Gerence patakkal, a Kerteskö susogó szelével. A pápai bencés csapat idei tábora a dal jegyében indult, úgy is fog folytatódni ... Kerteskő mellett táborozunk, a Somhegy alján. Földrajzilag pontosabban meghatározva: Bakonybél és Zirc szélességi fokán, tíz kilométerre emberlakta helytől. Kis tisztáson, mesés fenyveserdő közepén élünk, a Gerence patak vize ficánkol a kövek között éi néha az ég is kéken mosolyog (néha sír, sőt tegnap este idegtépően zokogott). Fürdőszobánk a patak, hálószobánk a sátor, ebédlőnk a fenyvesek alja. Sétáljunk körül kicsit a táborban, csináljunk kis fotográfiákat a sok apró jelenetről, amelyek együttvéve alkotják azt, amit hétköznapi tábori életnek hivunk. A tábori oltárnál a csapat szentmisét hallgat. Áhítat ül az arcokon, a természetben közelebb érzi magát mindenki Alkotójához. A fenyőfák gótikus ívekkel hajolnak össze fölöttünk. A természet fenséges temploma ez, ahol a madarak dala, a szél susogása és a patak muzsikája az orgonaszó.. . A víz partján cserkészkubikusok dolgoznak. Vágják a partot: lépcső készül az új bürühöz, amely szintén az Ő kezük munkája. A tulsóparti füves fensikra vezet, a délutáni sziestázó helyhez. A fák a'att Örsi kiképzés folyik: első segélynyújtás, kötözés. Éppen cipelnek valakit hordágyon, de egyelőre csak műkedvelő betegről van szó. Másik csoport a jeladást, morse-t, zászlójeleket gyakorolja. A tábori munkákat, kézügyességeket nem kell gyakorolni. A tábor mestermü e téren. Szinte pillanatok alatt nőttek ki a földből sátordíszek, szebbnél-szebb előkertek, kapuk, kerítések. Minden Örsnek van külön ebédiője, bekerített szöglet padokkal, asztalokkal, sőt villanyvilágítással. Mindegyik egy kedves kis család, külön vezérrel, külön élettel, de a kör szerves részeként. Odébb az egyik tiszt úr gázvédelmi és harcászati kiképzést tart. Ez egy kicsit elüt a tábor békés hangulatától, de jövendő védekezésünkben a cserkészeknek is szerepet kell vállalni. Most a főszakács dörgő hangja üti meg a fülem: „gyerünk azzal a krumplipucolással, mert éjfélre se lesz ebéd .. Ez ugyan túlzott pesszimizmus, mert félegyre mindig van ebéd. S még hozzá milyen ebéd Be is kell szüntetni ezt a bő kosztolást, mert gyerekeinket az elhízás veszélye fenyegeti a tábor végére és még utóbb a tisztikarnak kell lebontani a tábort. De mi lesz a táborral, ha a tisztikar is hasonló sorsra jut I ? . . . Egyik-másik tagja már szépen halad arrafelé. .. Délután megy a játék, a környék bebarangolása, ismerkedés a természettel. A növények és állatok régi barátaink. Ez utóbbiak közül főleg a hangyák, akik még a homlói táborból jó ismerőseink, a szúnyogokkal való ismeretség a makói táborból dotáíódik. De szereztünk új barátokat is: a fülbemászókat. Rövid idő alatt nagyon szoros barátságba keveredtünk, felkeresnek bennünket vizit időben és vizit időn kívül. A tábor egészségi állapota feltűnően kielégítő. A mentőszekrény még nem igen volt használatban. Azaz hogy mégis. Valamelyik édes ifjú zoológus nyilvánosságra hozta, hogy a fülbemászót azért hívják így, mert a fülbe mászik. S azóta nyugta nincs a mentőláda őrének, tömegesen vándorolnak hozzá az ifjú cserkészek — a fülükbe vattáért. .. Tehát csupa öröm az életünk, csupa vidámság egész napunk. S ha leszáll az este, a kedves bakonyi alkonyat, odaülünk a tűz köré, szorosan egymás mellé és beleénekelünk az éjszakába. A tábortűznél azután megy a móka, a vidámság. Majd komolyra fordul a hangulat s egymásután jönnek elő a bánatos kuruc dalok. S ha eljön az idő, körbe állunk, megfogjuk egymás kezét és elénekeljük kedves dalunkat, mellyel zárjuk napunkat: .. Csend lett már mindenütt, éj [borult a tájra. Egyedül világít tábortüzünk lángja. Cserkészek készülnek éji pihenőre, Szívüket kitárják Istenük elébe ..." Dr. phil. Heckenast Dezső. Felnyársalta magát Egy, a maga nemében is borzalmas szerencsétlenség történt junius 28-án, az elmúlt vasárnap Egyházaskesző községben. Kalmár István 24 éves fiatalember reggel 6 óra tájban alomszalmát akart az istállóba behordani és evégett felmászott a ház végében levő szalmakazalra. A szalmakazal tetejéről lehányva a szalmát, mikor már úgy látta, hogy a szükséges mennyiség megvan, a kazal tetejéről lecsúszott. A szerencsétlen fiatalember azonban nem vette észre, hogy éppen ott, ahol lecsúszik egy vonyogó van hegyes végével fölfelé a kazalnak nekitámasztva. A sors kiszámíthatatlansága folytán a lecsúszás olyan szerencsétlenül történt, hogy Kalmár egyenesen rácsúszott a hegyes vonyogóra, úgyhogy az va« lósággal felnyársalta. Kalmár a szerencsétlenség folytán súlyos végbélroncsolást szenvedett, azonnal beszállították az Irgalmas-rendi kórházba, hol azonnal műtétet végeztek rajta. Állapota súlyos. Frontharcos ünnepség és szoborleleplezés Az Országos Frontharcos Szövetség pápai főcsoportjának bensőséges ünnepe volt Péter Pál napján délelőtt 11 órakor a Griff-szálló nagytermében. Ekkor leplezték le a Szövetség országos elnökének, v. gróf Takách-Tolvay József altábornagynak mellszobrát, mely Schneider Géza helybeli kőfaragó, szobrász, frontharcos kiváló alkotása. Az ünnepségen megjelent maga az ünnepelt is. Ott volt a teljes pápai frontharcos gárda, élén elnökükkel Kovács Kálmán ny. ezredessel. Megjelent a helybeli, helyőrség tiszti küldöttsége, a várost pedig dr. Uzonyi Kálmán helyettes polgármester képviselte. Amidőn gróf Takách-Tolvay József a terembe belépett, az előkelő és szépszámú közönség kitörő lelkesedéssel fogadta, dr. Uzonyi Kálmán h. polgármester a város nevében üdvözölte. Ezután kezdetét vette a hivatalos ünnepség. A Pápai Ev. Férfikar Ágoston József karnagy vezetésével elénekelte a Himnuszt. Kovács Kálmán ny. ezredes, elnök, felkérte Schöck Gyula helybeli ev. lelkészt, frontharcos bajtársi, ünnepi beszédének megtartására. A világháborút végigküzdött és sebesült lelkész, gondolatokban gazdag, magas szárnyalású, lelkes beszédében hangoztatta, hogy a pápai frontharcosok, ha félkézzel is, féllábbal, vagy félszemmel jöttek haza a világháborúból, de tiszta magyar lelküket is hazahozták. Ünnepelünk most nem parancsból, hanem igaz szeretetből. Közben lehullott a lepel s most már kettőt ünnepelt a közönség : az élőt és hü képmását. Ünnepi szónok befejező szavaiban meggyőzően bizonyságot tett arról, hogy él még minden frontharcos szívében a régi katonai eskü: szárazon, vizén és levegőben mindhalálig! Gróf Takách-Tolvay József, emelkedett ezután szólásra. A feléje irányuló nagy szeretetet megérezve meghatottan mond köszönetet „a Tiszteletes bajtársnak" gyönyörű beszédéért. Köszöni a helybeli frontharcos főcsoportnak a legnagyobb kitüntetést, amit ember életében kaphat. Ezzel bizonyítottnak látja annak az iránynak a helyességét, amelyet eddig is követett s igéri, hogy mindenkor bajtársaiért él édes hazánk felvirágoztatására. Zúgott a taps, harsogott az éljen s felhangzott az Ev. Férfikar felemelő éneke: Hazám, hazám, hazám, szegény Magyarország... Nem hagyjuk elveszni. . . Nem, nem, soha I Ezzel a szent fogadalommal ért véget a felejthetetlen óra, amely a /távozó lelkekben bizonyos százszoros visszhangra talált. A magas vendég tiszteletére ezután bankett volt, amelyen több felszólalás hangzott el, s amely alatt Ágoston József karnagy vezetésével az énekkar tetszéssel fogadott dalokat adott elő. Köttesse könyveit a Kere§ztény Nemzeti Nyomdában, Pápa, Csáky-utea 21. Tiszti orvosi kinevezés. A belügyminiszter az új közegészségügyi törvényben elrendelt vármegyei és városi orvosok államosításával kapcsolatban dr. Domonkos Géza járási tiszti orvost eddigi működési körének érintetlenül hagyásával m. kir. állami tiszti orvossá kinevezte. Ipartestületi közgyűlés. A pápai Ipartestület a Pápai Hét és ezzel kapcsolatos ipari- és mezőgazdasági kiállítás eddigi előmunkálatainak és az ezután teendőknek ismertetése végett f. hó 5-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Levente-Otthonban közgyűlést tart. Cserkész műsoros est. A pápai iparos cserkészek vasárnap, júl. 5-én tánccal egybekötött műsoros estet rendeznek a Legényegyletben (Ligetutca), melyre mindenkit szeretettel várnak. Beszédet mond Kara József káplán, csapatparancsnok. Leesett a kocsiról. Özv. Füredi Kálmánné 45 éves háztartásbeli, kupi lakos júri. 25-én este 9 órakor leesett a kocsiról. A kocsi szélén ült és amikor a lovak megindultak, elvesztette az egyensúlyt és a földre zuhanva bal alkarját eltörte. Az Irgalmasok kórházában ápolják. Halálos szerencsétlenség. Présing Mária 71 éves nagyteveli lakos júl. 1-én a padláslétráról esett le oly szerencsétlenül, hogy nyakacsigolyáját eltörte és ennek következtében nyomban meghalt. Ismét egy kaszás baleset. Újabb és újabb szerencsétlenségek történnek az aratásnál. Az emberek gondatlansága és vigyázatlansága mindig súlyos bajokat szül. Polgár Irma 17 éves kupi lakos, aratólányt is ilyen szerencsétlenség érte. Jun. 29-én d. e. 11 órakor vigyázatlanságból neki szaladt a földön felejtett kaszának. A szerencsétlen aratólány mind a két lábszárát mélyen bevágta. Állapota rendkívül súlyos, de nem életveszélyes. Az irgalmasok kórházában műtétet végeztek rajta és ott ápolják. Árokba fordult a kocsi. Nóvák Ferenc 8 éves mátyusházai lakos jun. 30-án d. u. 5 órakor eltörte a jobb kezét. Kovács Ferenccel ketten ültek a kocsin. Kovács nem kormányozta az egyik amúgy is vak lovat, úgy hogy a lovak az ároknak mentek és a kocsi az útmenti árokba fordult. A nyolc éves fiú oly szerencsétlenül esett, Ijogy jobb kezét könyökben eltörte. Az irg. kórházába szállították. Pápai fosrményptac Búza 1400-14 00 Rozs 12-50-12 50 Árpa 11-50—1150 Zab 14 00—1400 Tengeri 14*00—15 00 Burg, 5 50—5'50 Széna 2-50—300 Szalma 200—2 00 M. hus 1-40-1-40 B. hus 1-40—1 60 S.-hus 1 60-1 60 Zsirszal. 160—1-60 Zsir Vaj 1 80-1 8C 3'QO—3 Ű0 Túró 2-00-2-00 Tejfel lit. 100—1 00 Tojás 07-07 Tej 18-18 Fokhagyma 50—5Ü Vöröshagy. 12—12 Kelkáposzta 20^-20 F.-káposzta 20-20 Bab 32—32 Zöldség 20—20 Sárgarépa 16—16 Nullásliszt 30-30 FözŐliszt 28—28 Kenyérliszt 24—24