Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-07-05 / 27. szám

PQLET1HHI HETILiP. — MEGJELENIK MINDEN YESÚRNIIP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csákv-Jtca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: H Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Vagy: Ádfál Uram esőt, nincs köszönet benne Az Úrnak 1936. esztendejében, Szt. Iván havának 28. napján, nevezetes esemény porzott végig a történelemnek országútján: megindult az első autóbuszjárat Pápa és Bakonybél között. .Régóta, kitartóan, hangosan sürgette lapunk ezt a modern istenáldást. Kopogtattunk halkan, zörgettünk hangosan, kértünk szép szóval, követeIődztünk igazságunk acélosabb fegyvereivel, mindenkihez fordultunk, akiről föltételezhettük, hogy hathatósan érdeklődik a haladás iránt, hivatkoztunk a város és a vidék közös, kölcsönös és életbevágó érdekeire, nem kedvetlenkedtünk el a hosszantartó közönbösség láttára, rámutattunk más érdekeltségek élénk és sikeres tevékenységére — szóval a sajtó a lelkiismeretesen végzett munka erkölcsi öntudatával ország-világ előtt elmondhatja, hogy megtette kötelességét. Van már autóbuszjárat Pápáról Bakonybélig, onnan Zircen át Veszprémig. És ha fölütöd nyájas olvasóm, a nyári menetrendet, annál a rejtélyes nevü állomásnál, Franciúvágásnál, ott láthatod az autóbuszforgalom jelét és az utalást annak menetrendjére: L. 1170. És ha nem sajnálod a fáradságot és megkeresed az utalás szerinti autóbuszmenetrendet, akkor .... nos, akkor csodadolgot fogsz látni! Azt t. i., hogy ez az autóbuszjárat valóságos kigúnyolása, arculcsapása mindazoknak az érdekeknek, melyeket olyan város, mint Pápa, a legelemibb és egyben legteljesebb joggal fűzhet egy új autóbuszjárathoz. Mert minő érdekeket szolgál a mostani menetrend és minőket kellene szolgálnia ? A mostani menetrend szerint az autóbusz közvetve Veszprémmel, közvetlenül Zirccel, Bakonybéllel és Franciavágással köti össze Pápát. Ez a franciavágási Pilátus úgy kerül bele az autóbusz krédójába, hogy ennek révén Bakonybél és annak nyaralói eljuthatnak Franciavágásra, a pápa-bánhidai vonal állomására, onnan, ha tetszik, vonattal Pápára. Mire jó ez a csatlakozás, ez a menetrend ? Veszprém nem veszi hasznát, mert van rövidebb közvetlen, olcsóbb és mindenekfölött praktikusabb járata Pápára, hova nemcsak vasárnap és nem este 8-kor, hanem mindennap és reggel 7-kor érkezhetik. Zirc sem igen fogja igénybe venni ezt a járatot, hiszen pl. a 7127. sz. vonattal Varsányon át sokkal rövidebben, hamarabb és olcsóbban közelítheti meg Pápát s még aznap vissza is térhet. De Zirc közigazgatásilag, kereskedelmileg és a taníttatás szempontjából amúgy is inkább Veszprém felé gravitál, mint Pápa felé. Kinek jó tehát ez a menetrend? A pápai kirándulóknak. A vikendjáróknak. A turistáknak. Nem hiszszük azonban, hogy ezekből annyi akadjon Pápán, hogy érdemes volna kedvükért külön mindennapi autóbuszjáratot indítani. Pápa vidékének s így Pápa városának úgyszólván semmi haszna sem Ígérkezik e járatból. A pápavidéki községek ugyanis este 8-kor érkeznek Pápára és reggel 7-kor indulnak el onnan, amikor tehát sem hivatalba, sem üzletekbe vagy piacra, sem iskolába, sem orvoshoz, ügyvédhez nem mehetnek. Ez az egyik ok, amiért Pápa városa minden hatóságának nyomban és nyomatékosan föl kell emelnie szavát ama menetrend ellen, melyet — úgy tudjuk — megkérdezése nélkül állítottak össze. A másik ok maga a menetirány. Nemcsak Pápának, de környékének is százszor és ezerszer jobb volna, ha a járat Bébtől nem naggyimótnak menne, hol úgyis van már másik autóbuszjárat, t. i. a pápa—lovászpatonai, hanem Ugodon, Homokbödögén, Nagytevelen és Adásztevelen át menne Pápára, négy virágzó községet kapcsolva így közelebb természetes kereskedelmi, közigazgatási és kultúrális központjához, Pápához, aminek fontosságát csak a vak nem látja. Mindent el kell tehát követnünk avégre, hogy ezt a minden tekintetben improduktív járatot megváltoztassák, mert félő, hogy éppen impro! duktív jellegénél fogva a közlekedési hatóság maga fogja beszüntetni. Akkor aztán csakugyan elmondhatjuk : Adtál Uram esőt, nics köszönet benne! Erre különben még visszatérünk. Magyarásx Ferenc <8r. Helybeli dalárdáink az országos dalosversenyen Az országos dalosszövetség ez évben jun. 28-29-én rendezte meg Szombathelyen országos versenyét. A versenyre lapunk munkatársát küldte ki, hogy részietesen beszámolhasson a nagyméretű versenyről. Az országos dalosversenyen öszszesen 120 dalárda vett részt az ország minden részéből, még a legtávolabbi helyekről is, mintegy 6000 dalossal. Vasárnap reggel a két pápai dalárda a Kárpát Dalkör és a Pápai Iparos Dalkör teljes létszámú csapata számos kísérővel csatlakozott a Miskolcról induló dalosokhoz. Reggel fél kilenckor érkezett meg a 20 kocsiból álló dalosvonat, telve dalosokkal. Körülbelül kétezer dalos szorongott a zsúfolt vonatban. Szombathelyre megérkezve hivatalosan zeneszóval fogadták a dalegyesületeket, majd mindegyik saját zászlója alatt vonult szálláshelyére. Az arcokon ragyogott az öröm és az önbizalom érzése, mindegyik dalárda nagy várakozással és reményekkel nézett a másnapi verseny elé. Vasárnap délután 3 órakor kezdetét vette az országos dalosszövetség közgyűlése, majd 4 órakor a Főtéren volt a hivatalos fogadtatás és a zászlóknak megkoszorúzása. A dalosok nagy száma és az érdeklődők nagy tömege teljesen megtöltötte a Főteret, ami szinte kicsinynek bizonyult. Este 7 órakor a püspöki székesegyházban egyházmegyei hangverseny volt, melyen különféle egyházi énekeket adott elő a Schola Cantorum Sabariensis. Az országban ! szinte egyedülálló énekkar tagjai 7 | éves gyermekektől kezdve az idős férfikorig, magukban foglallak minden jóhangú szombathelyi énekest Maga a hangverseny művészi élmény volt, a lágy gyermekhangok a mély férfihang kísérete mellett bevezettek bennünket a zenegyönyörűségek világába. Másnap, hétfőn kezdődtek a tulajdonképeni versenyek, több csoportra felosztva, más és más termekben. Munkatársunk, tekintve, hogy egyszerre folytak a hangversenyek, csak az egyik helyen tudott jelen lenni, hol a király és a kormányzói díjért folyt a verseny és ahol az először versenyző dalárdák küzdöttek. A szombathelyi kulturház nagytermét már fél kilenckor zsúfolásig megtöltötte a közönség, hol a versenyek folytak. A zsűri is elfoglalta a helyét és a kezdők csoportjának versenyével vette kezdetét a verseny. A verseny kezdetét vette, az arcok kipirultak, mindegyik dalárda kísérői és vele együtt érzők szorongva várták a dalárdák szereplését. Megkezdődik a verseny, elmúlik az első, második énekkar bemutatása, még fagyos a levegő, tapsok csak gyéren hallatszanak. A két első dalárda még nem találta meg az utat a közönség szívéhez, a zsűri pedig érzéketlenül jegyez és figyel. Harmadik versenyzőnek jön a pápai Kárpát Dalkör. Már a bevonulás is sok biztató reményre adott okot, a közönség zajos tapssal fogadta a jó benyomást keltő dalárdát. A karnagy beint, felhangzik a kedves dallamú katonanóta szövege. A közönség elcsendesedik, szinte látni, itt valami újat, szebbet hall, mint eddig. Az egyik éneket szünet nélkül követi a másik, mindegyik tökéletes és szép, szinte dagad az ember önérzete attól, hogy pápai dalárdát hall énekelni. Vége az előírt énekszámoknak, a közönség visszafolytott indulatai robbanó erővel törnek fel, kitör a frenetikus taps, ami percekig hallatszik, csak az újabb dalárda megjelenésével szűnik meg nehezen. Biztos sikernek látszik a szereplés, de várjunk, hátra van még tíz dalárda versenye. Változik a kép, megjelennek a különböző dalegyesületek, falusi egyszerű emberek festői népviseletben, munkásdalárdák egyenruhákban, mindegyik elénekli számait, a közönség egyiknek jobban, másiknak kevésbbé tapsol. A pápai Kárpát Dalkörhöz hasonló nagy elismerést kaptak a falusi dalárdák.