Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-06-07 / 23. szám

Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Cséky-utca 21. Telefonszém: 157. Lap­iulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. masz nélkül, apró nyolcmilliós nem­zetként Európa forrongó tengerében. A restaurációt követő magyar-osztrák kapcsolat kifelé egy tizenhat milliós, tehát már számottevő nemzetként je­lentkezik, amelyet röviden elintézni nem lehet. A revíziót politikai szempontból elő­segíti a restauráció azáltal is, hogy el­szakított magyarjainknak, tótjainknak és a horvátoknak a trón betöhése mintegy vonzóerőt ad. Mihelyt tehát bekövetkezik a restauráció, elszakí­tott véreink és testvéreinkben is job­ban feltámad az anyaországhoz való tartozandóság érzete és mindinkább törekedni fognak hozzánk vissza­jönni. Schuschnig^ osztrák kancellár olaszországi útját egyes külföldi la­pok a restaurációval hozzák össze­függésbe. Nem lehet tudni, hogy mi vitte az osztrák kancellárt Olasz­országba, az azonban kétségtelen, hogy Ausztria már nincsen messze a restaurációtól. Nálunk még nem jutottak ennyire az események, de ami késik nem múlik, a történelem kerekét megállítani nem lehet, az előre kijelölt útján kérlelhetntlenül halad, az út csak egy lehet és ez a restauráció. fenygm Hadifogoly hősök emlékünnepe. Restauráció. A kisantant sajtója mind gyakrab­ban foglalkozik a restauráció — neki ellenszenves—gondolatával és csodá­latos, hogy a restauráció elleni tilta­kozását mindig összekapcsolja a re­vízió elleni tiltakozással. A kisan­tantnak ez a gondolat kapcsolása, a restaurációtól és a revíziótól való kölcsönös félelme kell, hogy a mi szemünket is felnyissa és mi is meg­lássuk a két gondolat közötti szoros ,és elválaszthatatlan kapcsolatot. Bármennyire is szeretnénk a reví­zió gondolatát, — ami minden magyar embernek elsőrendű szívügye, valljon bárminő felfogást — a restaurációtól elválasztani és a két gondolatot úgy beállítani, hogy az egyiknek semmi köze a másikhoz, a tények ezt meg­cáfolják. Elképzelhető-e komoly re­vízió restauráció nélkül, vagy be­következhetik-e a restauráció anél­kül, hogy ennek revizió ne lenne a következménye. A trianoni békediktátum utáni évek már megtanítottak bennünket arra, hogy érzelmi alapon, pusztán az igazságtalanságok felismerése alapján revízióra nem számíthatunk. Egyik utódállam sem fog nekünk önszán­tából egy talpalatnyi területet visz­szaadni, ha csak a kényszerűség erre rá nem viszi. Mi lehet ez a kény­szerűség? Elsősorban gazdaságilag, majd politikailag kell megerősöd­nünk. A gazdasági és politikai meg­erősödés egyedüli helyes útja a res­tauráció. Bármennyire is igyekeztünk különféle megállapodásokkal gazda­ságilag talpra állni, ezek a törekvé­seink csak nagyon kis mértékben váltották valóra reményeinket. Gazda­sági szerződéseink ha ideig-óráig elő­nyösnek is látszottak, végeredmény­ben nem hozták meg azt, ami kellett volna. A gazdasági politikában nin­csen barátság, itt a szigorú üzleti szellem dominál, szerződéssel tehát bennünket gazdaságilag megerősíteni nem lehet, tehát egy új útat kell ke­resni és ez az Ausztriával való szo­rosabb kapcsolat. Ezt a szorosabb szövetséget semmiféle szerződés meg nem hozhatja, hanem csak a közös uralkodó által összehozott és egymást kiegészítő barátság, amit csak a res­tauráció hozhat meg. Politikai megerősödésünket is elő­segíti a restauráció. Eddigi függet­lenségünkben itt állunk minden tá­Lapunk hasábjain hétről-hétre szá­mot adtunk azon nagyarányú előké­születekről amik a hadifogságban elhalt hős magyar vitézek emlékét megörökítő emlékharang felszentelé­sével kapcsolatos ünnepélyek meg­rendezését bevezették. A rendezőbi­zottság v. Karcsay Béla ny. ezredes vezetésével és P. Markó Marcell irá­nyítása mellett mindent elkövetett, hogy ezt az ünnepélyt impozánsá és széppé tegye, ami a legteljesebb mértékben sikerült is, úgyanis az ünnepély sorrendjének összeállítása és annak művészi kivitelezése felejt­hetetlen élményt nyújtott mindazok­nak, kik szerencsések voltak az egész ünnepély leforgásában gyönyörköd­hetni. Tökéletes rend és fegyelem jellemezte az egész műsort és annak megrendezése művészi szakavatott ke­zekről tett tanúságot. Ritkán látható Pápán a Pünkösdvasárnapi ünnep­ségekhez hasonló. Szombaton délután már megérkezetek a vidéki vendégek v. Galánthay-Glock Tiva­dar tábornok, országgyűlési képvi­selő vezetésével. A vendégeket a pályaudvaron a rendezőbizottság majdnem teljes számban fogadta és szívélyes üdvözlések után szállás­helyükre kisérte. Este fél 10 órakor az ünnepély megnyitójaként a Szent Imre herceg Főtéren felhangzott a tárogató hangja, Dómján Imre sok szép régi, bús magyar nótát adott elő a közönség lélekzetvisszafojtó figyelme mellett. Az egyes tárogató számok közben pedig az Iparosdalárda énekelt Sze­keres Lajos karnagy vezetésével szebbnél-szebb magyar nótákat tö­kéletes ^dolgozásban. A Főteret a a közönég teljesen megtöltötte több ezren gyönyörködtek a tárogató és énekszámokban. A tárogató és énekszámok lezaj­lása után az Iparosdalárda Mgsr. Németh József apátplébánosnak és a haranganyáknak adott szerenádot. A harangok bevonulása, Reggel 8 órakor napsütéses idő­ben gyülekeztek az egyes testületek; vitézek, cserkészek, vidéki küldött­ségek, leventék a zászlóik alatt a pályaudvaron, hogy az új harango­kat a városba kisérjék. A testületek gyülekezése alatt Závory Zoltán ta­nár művészi elgondolásai szerint fel­díszítették a harangokat, majd a ki­sérő papság megérkezése után meg­indult a menet a város felé. Elől a kerékpárosok festői csoportja nyi­totta meg a menetet, majd az egye­sületek után a leventék és cserké­szek következtek, a kisérő papság után a lovak által húzott kocsin a harangok jöttek. A harangokat vivő kocsit díszessé tették a harangok körül elhelyezett Szent Antal liliomos apródok és bájos angyalkák: A ko­csit követték diszes fogaton v. Karcsay Béláné és Szeglethy Józsefné ha­ranganyák. Karcsay Béláné ne­héz fekete selyemből készült dísz­magyarjában sokban hozzájárult az egyébként is fényes bevonulás szép­ségének emeléséhez. A menetet a testületek és vidéki küldöttség né­gyes sorai zárták be. Az egész be­vonulás alatt a bencés fúvószenekar játszott. Tábori mise. A bevonulás után a több mint há­rom ezret kitevő közönség katonai fegyelem mellett helyezkedett el a kijelölt helyen. A tábori misén jelen volt a városnak minden számottevő egyénisége társadalmi állásra és val­lásfelekezetre tekintet nélkül. A Fő­teret mintegy keretként vették körül a kivonult katonaság, vitézek, hadi­rokkantak, hadviseltek, a leventék, cserkészek és a tűzoltók csapatai. A Főtér legfőbb ékességét a nagy­templom főkapujánál felállított mű­vészi kivitelű tábori-oltár képezte. A zöldgalyak és virágfüzérekből al­kotott diszes keretből emelkedett az oltár hatalmas aranykeresztje és en­nek két oldalán hatalmas angyalok emelkedtek ki. Az oltár művészi ösz­szeállítását Závory Zoltán rajztanár végezte. Pont 9 órakor Msgr. Németh Jó­zsef apátplébános teljes főpapi dísz­ben a segédkező papságtól kísérve, az orgona hangjai mellett vonult ki a templomból a tábori oltárhoz és kezdetét vette a tábori mise. A tá­bori mise alatt Marton Győző kar­nagy vezetésével a templomi vegyes­kar adott elő szebbnél-szebb egyházi énekeket, amik a szentmise áhítatát és ünnepélyességét nagy mértékben emelték. - A tábori mise befejeztével P. Szabó Pius dr. 0. F. M. tábori főesperéS az oltár baloldalán felállított emel­vényről hazafias tűztől átitatott szent­beszédet mondott. A nagyhatású szentbeszéd után Msgr. Németh Jó­zsef apátplébános az előírt szertartás sok mellett elvégezte az oltár előtt felállított, virágokkal díszített haran­gok megszentelését. A harangokat a díszes öltözetű liliomos apródok és angyalkák vették körül és bájos ke­retét alkották a szép képnek. A szen­telési szertartás befejezéseként Rózsa János karnagy vezetésével a Kárpát Dalkör művészi kidolgozásban Bajza —Hatvani Apotheozisát adta elő. Ezek után a közönség zárt sorokban a harangokat elkísérte a Szent Ferenc­rend templomához, hol a harangokat felhúzták a toronyba és csakhamar

Next

/
Thumbnails
Contents