Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-05-31 / 22. szám

POLITIKUS HETIL1P. - MEGJELENIK MlMUl VUSflRNRP. M Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos : a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: £292. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P. félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. PÜNKÖSD. Irta : Magyarósz Ferenc dr. A léleknek, a világosságnak, az erőnek, a bátorságnak, az állhatatosságnak, a következetességnek, az önzetlenségnek, szóval az egész embernek ünnepe. És egész ember nem igen találkozik elegendő számban a világon, pedig egész emberekre nagy szüksége volna a világnak. Nincsenek kellő számban egész emberek, mert., igen sokakban hiányoznak azok a lelki, jellembeli, erkölcsi együtthatók, amelyekből az egész embernek eszményi képe kialakul. Az egyikből hiányzik a világosság, a belátás. Sajátmagának imádatában, saját érdekének szüntelen és jogosulatlan előretoiásától elvakulva nem látja meg a közérdeket, nincs érzéke mások jogai iránt, sértésnek vél minden ellenvéleményt és türelmetlenséget vetve vihart arat, pedig ha világosabban gondolkodnék, beláthatná, hogy áldás csak a békességből fakad. A másikban nincs erő, nincs bátorság, nincs kitartás, nincs következetesség, nincsen gerinc. A szellőtől is meghajlik, a borutói is fél, a meggyőződését, ha van is, nem meri megvallani, a türelem és béke cégérei alá rejti tulajdon gyávaságát és megalkuvását. Ma így, holnap úgy, ahogyan a* szél fúj. A magánéletben másképpen, a közéletben is másképpen. Sőt a közéletben nagyon is sokféleképpen, aszerint, ahogy a körülmények, a politikai fordulatok megkívánják. A harmadikban nincsen önzetlenség, nincsen áldozatkészség. Nem tudja, jobban mondva: nem akarja tudni, hogy a társadalomban élő embernek meg kell hoznia bizonyos áldozatokat a maga kedvéért és javára is, nemcsak az egésznek kedvéért. Adni és kapni; ez a társadalmi egyenlet. Kapunk a társadalomtól kultúrát, műveltséget, életés vagyonbiztonságot, egészségügyi, közlekedési, nevelésügyi stb. intézményeket — nem méltányos-e, nem igazságos-e, nem kötelesség-e, hogy mindezek fejében mi is adjunk valamit a közületnek, munkát, anyagi javakat, alamizsnát is annak, aki rászorul. .v Azt mondja égy régi latin aranyszabály: bonum ex integra causa, malurn ex quolibet defectu. Ami jó, annak minden tekintetben jónak kell lennie, mert ha csupáncsak egyetlen hibája van is, már nem lehet telje sen jó, már nem lehet teljesen egész. A falnak csak egyetlen téglája lazuljon meg, máris utána indulhat a téglák soka. A fának csak egyetlen ága száradjon el, máris mutatja, hogy valami betegség pusztít] Ez az igazság elikai téren is érvényes, de mutatja egyúttal a*t is, hogy az erkölcsi integritás, amilyen szép, olyan nehéz is egyúttal. Egyetlen erkölcsi fogyatkozás és már sötét vonalak mutatkoznak a jellem színképében. Tudta ezt, aki mindent tud: a jó isten is, azért árasztó ta a saját L?i- | két az apostolokra és azok révén az egész világra. A Szentlélek tehát a keresztény jellem lelke, a pünkösd ennek a jellemríek ünnepe. A pünkösdben ket! tős igazság domborodik ki: hogy az I embernek az ő erkölcsi jellemének maradéktalan, salaktalan kialakításához a saját természetes jótulajdonságain, tehetségein és jóakaratán fölül szüksége van természeifölőtii támogatásra is és hogy Isíen ezt a természetfölötti támogatást meg is adja neki. Ez az értelme a pünkösdnek és csak így van c'ríelme a pünkösdnek. És csak aki íg/ fogja föl a pünkösdöt, annak számára je'ent egyúttal ünnepet is. Bár az egész világnak ünnepet jelentene ! A feHitségwefési vita. Irta: Dr. Sulyok Dezső országgyűlési képviselő. A magyar parlamenti élet évtizedes hagyománya az, hogy a költségvetés tárgyalása nem szokott megmaradni a szakszerűség keretében, — hiszen amit erről mondani lehet, az belefér az előadó és a miniszter beszédén .felül két-három felszólalásba — hanem kiterjed az ország minden foniosabb belpolitikai és külpolitikai problémájára. Ilyenkor halljuk összefoglalva a kormányt támogató pártok építő programját és ilyenkor van módja és alkalma az ellenzéknek arra, hogy az egész közélettel szemben kifejezést adjon kíváncsiságainak és kritikai megjegyzéseinek. Ha valaki a most befejezéshez közelgő költségvetési vitát figyelemmel kísérte, sajátságos megfigyelésekre nyílott alkalma. Sajnos, ez a figyelemmel kísérés a mai világban nem olyan egyszerű, mint azt első pillanatban hinnénk. Ma már ott tartunk, hogy minden újság egészen a maga szempontjai szerint bírálja el a felszólalásokat és mindegyik csak annak a szónoknak a beszédét ismerteti részletesebben, akinek felfogása a lap felfogásával legalább is rokon. Kivételt alig egy-két nem kormánypénzen tartott független újság képez, de a kitartott sajtó, a Függetlenséggel és Budapesti Hírlappal az élén, mint jól nevelt lakájhoz illik, csak azokat látja meg, kik fizető gazdái kegyeiben vannak és a többiről legfeljebb csak néhány semmit mondó sorban tesz említést. Ugyanez a szokása a hitlerizmus magyarországi előőrsének, az Uj Magyarságnak is. Annak tehát, aki tiszta képet akar magának a vitáról alkotni, ámire pedig minden értelmesen gondolkodó magyar ember joggal tarthat számot, nem elég egy lapot olvasnia, semmi esetre sem a kormánylapokat, melyek sohasem látott mesteri tökéletességig vitték a valóság elferdítésének tudományát. Tehát, ha valaki az összes akadályokat legyőzve, mégis informáltatni tudta magát arról, hogy mi történt a képviselőház egy hónap óta tartó költségvetési tárgyalásai során, egészen meglepő dolgokat tapasztalhatott. Tapasztalhatta mindenekelőtt azt, hogy a nemzeti egység pártjának újonnan kinevezett propaganda főnöke a keresztény szociális politika alapkövét képező Rerum novarum enciklikáról mindössze annyit tud, hogy annak címét szószerint így mondta beszédében: „Rovarum nerum enciklopédia". Tapasztalhatta továbbá azt is, 'hogy egy nyugalmazott huszáralezredes, egységes párti képviselő annyira tökéletesítette magát a szónoklás tudományában, hogy többek között ilyen mondatokat mondott : „Fokozni kell a lónak és az embernek a viszonyát." Tapasztalhatta azután azt, hogy nyilt szinen vád hangzott el egy napilap közgazdasági rovatvezetője ellen, hogy a lap egy másik munkatársával, egy országgyűlési képviselővel együtt német sajtóirányító szerveknek ajánlatot tett egy német érdekeket szolgáló magyarországi hirdető iroda felállítására és arra, hogy az iroda jövödelmeinek egy részét — mely a buzgó munkatársak ajánlkozó kedvének honorálásán felül még megmarad — német érdekeket szolgáló magyar propaganda céljaira használják fel. Ezt azután heteken át tartó személyes viták követték, elvonva az időt a komoly tárgyalás elől, melynek során legjellemzőbb az volt, hogy a megvádolt közgazdasági rovatvezető egyetlen szóval sem tagadta, hogy valóban tárgyalt a német G. Wolff úrral. Heteken át folyt a vita bizonyos levelek aláírásának valódiságáról, de arról, hogy az Uj Magyarság megvádolt közgazdasági rovatvezetője tényleg tárgyalt-e a neki tulajdonított értelemben, nem szólt az ének, holott mindenki erre és csakis erre volt kíváncsi, mert ez a dolog lényege. Egészen különös újság ingerével hatott azután a vita végén az a hir, hogy a 170 tagu kormánypárt szellemi irányítót kap Béldi Béla személyében, aki adatszolgáltatással szabja meg az egységes párt képviselő tagjainak mondanivalóit és határozza meg a „világnézeti" irányt, melyben felszólalásaiknak maradniok kell. Ez, hogy úgy mondjam, csattanója volt a vitának. Eddig úgy tudtuk, hogy a szellem legjobb melegágya a szabadság, hogy eszmék akkor születnek, gondolatok akkor kapnak szárnyra, ha a szellemet nem köti gúzsba semmi és senki, ha az szabadon szárnyalhat azokon a magasságokon, melyek elérését az Isten lehetővé tette számára. S most azt kell látni, hogy az irányított sertéskivitelnek megszületett késői ikertestvére, az irányított gondolatexport is. Most már mindenkinek kötelessége lesz majd odaát előzetes cenzúra alá bocsájtani gondolatait, sőt egyenesen elmondani az adatokat, melyeket az új agytröszt feje eléje tár.