Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-05-03 / 18. szám

PAPA VIDEKE POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VRSftRNKP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-jtca 21. Telefonszém: 157. Lap­tulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fill.. a szöveg között 5 fill. Egy kis szabad mozgást 1 Sohasem voltunk megtépettebbek, mint most, — most amikor a tava­szi napfényzáporban szétnyílnak a virágszirmok, életet dalol a termé­szet, mosolyt hint az Isten végtelen kékkupolás dómja. — Egyre azt érez­zük, hogy szegények vagyunk, ki­semmizettek, társtalanok és aláren­deltek átkozottul silány garasainkkal, égető létproblémáinkkal, hasogató önmardosásunkkal. Kórágyakon ver­gődünk, a láz kimarta az arcunk, — harcot vívunk, mélyen bent a szívben s ennek a harcnak rettenetes pezs­gése az arcunk sápadtságába van rajzolva. A ma ifjúsága a jelen ifjúsága, a megkötöttségé, a lealáztatásé, a mun­kátlanságé és társadalomnélküli­ség ér Ugy-e milyen jó is visszagondolni a dicső múltra. Az idősebbek min­dig tudnak mesélni valamit szép multjukból, mely örvendeztető és si­mogat. No és a ma ifjúsága miről tud majd mesélni? Vizionális képek lesznek azok, amiket az a sokat hány­torgatott lélek az utókor gyermeke­inek elmesélhet. Volt sasszárnyunk, messze fölemel­kedhettünk a posványos terekről, messzelátó szemünk végtelen távla­tokba fúrhattuk. Erősek voltunk. És látni kell a vergődő sas szárnycsat­togásait. Lelkünkbe mar a tudat, hogy a multbanézés halódásunk ke­serű permetegjét hinti az ínyünkre. A vérzivataros múlt, az acélos ma­gyar élet múltja, a megpróbáltatások ólomsúlyai sem kárhoztathatták tehe­tetlenségre az ifjú magyar erőket. És most fakó színekkel látni véljük, hogy hamúzza be a múlt emlékét az Idő... A mi mementónk nagyon szomorú. A jelen horoszkopjából a következ­tetés ittas deliriumában őrjítő képek rajzása száguld az agyunkra. Nem problémizál az, akit égő vá­gyai a nemes ideák mezejére űznek. Ősi hajránk elsorvasztotta a jajt, vir­tusos életünk Kelet és Nyugat üt­közőpontján is belefehérlett a világ kérkedőinek szemébe. Mardosó gúny volt elleneink legádázabb fegyvere, mert tudták, hogy minket az ilyen jobban bánt, mint rontó fegyverek gyilkolása. Öntudata van a magyarságnak. A csendes kisdiák amint a történelmet Emelkedett a mult évben a villanyfogyasztók száma. A város villamosüzemének felü­gyelő-bizottsága az elmúlt hét hét­főjén tartott ülést Hamuth János polgármester elnöklete alatt. A felü­gyelőbizottság ülésén a villamostelep vezetősége részletesen beszámolt a villamosüzem 1935. évi működéséről. A részletes beszámoló adatai szerint az elmúlt év folyamán ha nem is nagymérvű, de mindenesetre kielé­gítő fejlődés tapasztalható mind a fogyasztók számánál, mind az igénybe vett áramnál. Az elmúlt év folyamán 79 világítási és 9 ipari fogyasztóval szaporodott a fogyasztók száma s így az elmúlt év folyamán az ipari fo­gyasztók 113-ra, világítási fogyasz­tók száma pedig 3115-re emelkedett, ami még mindig elég kevés a lakos­ság számához arányitva. Az új világítási fogyasztók nagy része egy szobás-konyhás lakások. Az új ipari fogyasztók 9 drb. motor 34 lóerővel növelték a fogyasztást. Az összes villanyerővel hajtott mo­torok száma 141 drb. 488 lóerővel. Szaporodás tapasztal hó a köz­világítási lámpáknál is, az elmúlt év folyamán 14 drb. új utcai lámpa lett felszerelve. Az összes közvilágítási lámpák száma az elmúlt év végén 574 drb. volt, ebből 488 egész éjjel égő, 85 drb. fél éjjel égő. A beszámoló szerint az 1935. év­ben a villanyáram szolgáltatásában jelentősebb zavarok nem voltak, 'a hálózat kifogástalan állapotban van. A város területén levő légvezeték 1819 méterrel lett meghosszabbítva új fogyasztók szerzése céljából. jelentős az emelkedés az áram­fogyasztás terén is, mert az 1934. évi 795.742 kilóvattóra áram vásár­lással szemben az elmúlt évben 799.384 kilóvattóra áramot vásárol­tak, tehát 3592 kilóvattórával többet. A vásárolt áramból világítási célokra felhasználtatott 350.944, ipari célokra 208.014, közvilágításra 88860 kiló­vatt óra, mig a többit a villamos­telep és egyes ingyen áramot élvező közintézmények vették igénybe. A villamosüzem zárszámadásainak adatai szerint ezen városi üzem hasznothajtónak mondható, mert az 1935. évben elért tiszta nyereség 54.495 88 pengőt tesz ki, itt az emelkedés az 1934. évi eredménnyel szemben 861-78 psngő. A kiadáso­kat figyelembe véve a kiadásokból így vásárolt kilovattórára 24 2 fillér esik. A fogyasztás emelkedésének meg­felelően emelkedett az áramvásárlás is. Az 1935. évben az 1934. évivel szemben 1309 kilóvattóra árammal többet vásárolt a város. A fentiekben kivonatosan közölt zár­számadást a villamosüzem felügyelő­bizottsága elfogadta és a villamos­telep személyzetének az elért ered­mények jutalmául egy félhavi fizetést szavazott meg. Az 1935. évi zárszámadáson kivül ! a bizottság több kisebb jelentőségű | ügyet tárgyalt. magolja, büszkén tekint a múltba. A nélkülöző egyetemista összehasonlít Multat és Jelent, saját tétlensége be­lefájdul a húsába, felmagasztosul a megalázottak koldussorsában és fáj­dalmasan néz béklyóba zárt két ke­zére. S tudjuk azt, hogy a fiókák szár­nyalni-szeretése nemcsak a beléjük­oltott ösztönből, hanem a magasba­lendülés büszkeségéből is szárma­zik? Tudjuk azt, hogy a fiatalság szereti a mozgást és ezeket az ifjú elfojtott erőket fel kell használni? Hisz a rohanó hegyipatak is elhajtja a malmokat, hatalmas turbinákat mozgat, életet zakatol) komoly, len­dületes életet, fékezhetetlen erőt és ifjúságot. Az ifjúsághoz eljutnak a daloól élet harsonái és senkinek sem fáj jobban a tétlenség, mint az ifjú erőknek.! Ha van parányi részvét azokban, j akik ennek az ifjúságnak életét irá­nyítják, szabadítsák ki a megkötött­ségből, hogy elindulhassanak a haj­rára, hogy ne legyenek sápadt, félős gyerekek, akik megkopott szemükkel nem veszik észre, hogy van tavasz, van pezsgés és jó az almafavirág bársonyos simogatása, — vannak fakadó rügyek, munkás parány-életek, feszülő erők, — hanem, hogy legyen olyan ifjúság, amely méltányolni tud és dolgozik, — dolgozik. Nem lehet más hátra, mint akar­niok kell az ifjúság vezetőinek, hogy a kiásott Istentorzók mosolyogjanak és elfelejtsék, hogy van mozgásnélküli élet. L. L. i. hozzászólás az eddigi nép­művelési munkához. Az Iskolánkivüli Népművelési bi­zottság az „Égő város" szinmű szin­rehozásával kapcsolatos záróünne­péllyel bezárta ez évi működését. Szép és dicséretes munkát végzett, de a jövőre nézve szeretnék egy-két elgondolást felemlíteni. A feladat elsősorban a népnek a nevelése. A mai zűrzavarból kive­zető helyes utat csak a nép lelkén keresztül mutathatjuk meg és a nép­nevelőnek első feladata ez. Ébresz­szük a népet öntudatra, de csak becsületes, valláserkölcsi alapon álló öntudatra, mert az öntudaiébresztést a kevés felelőséggel szerkesztett saj­tótermékek amúgy is elvégzik, de úgY, hogy sokszor nincsen benne köszönet. A kötelességek emlegetését se ha­ryagoljuk el, habár ép eleget hal­lottak már róla. Ez sohasem feles­leges. Az egyházak nagyon hang­súlyozzák ezeket, d« ez sem elég­séges. A „tőke" kötelességeiről szin­tén kell beszülnünk, de csak a jo­gokkal együtt. Hacsak jogokat em­legetünk, kötelességeket nem; hely­telenül jártunk e!. A munka megbecsüléséről, a mun­kásnép, sőt az egész nemzet össze­tartásának, testvéri megértésének fon­tosságáról, szükségszerűségéről soha ne szünjünk meg beszélni. Nagyon helyes volna, ha a nép­művelési munka nem ötletszerűen, hanem előadássorozatok keretében folyna. Igaz, hogy ilyenkor az a ve­szély fenyeget, hogy különösen azok akikre a tárgyalandó eszmék a leg­jobban ráférnének, nem jönnek el az előadásra. Ilyenekkel szemben bizony nem marad más hátra, mint az ötletszerűség. Ilyenkor mutatja meg aztán a népművelő igazán, hogy mit tud. Szórakozások és egyéb összejöve­telek mind, mind legyenek népmű­velési alkalmak. Itt meg lehet fogni sokszor az olyan embereket is, akik különben az előadásokra nem járnak. Persze nem szabad mindjárt eszmék tárgyalásával nekik rontani. Soha­sem szabad a hallgatók lelkét rom­bolni. Mindig építsünk és a lelkeket megnyugtatni igyekezzünk. Aki igy, ezen az uton végzi az

Next

/
Thumbnails
Contents