Pápa és Vidéke, 33. évfolyam 1-52. sz. (1936)

1936-04-26 / 17. szám

2 PfiPR ÉS VIDÉKE 1936 április 26 legetett Dunántúl Athénje, ha még ennyi megértésünk sincsen a szép iránt. Vigyázzunk, hogy kulturváros jellegünket el ne veszítsük, a szép iránti szeretetünk és megértésünk a legalkalmasabb kuiturfölányünknek bizonyítására. Parlagi kakas kiosztás. A föld­mivelésügyi minisztérium Pápa város területére 20 drb. Rnode Islandi és 90 drb. parlagi kakas kiosztását vette tervbe. A kakasok kedvezményes ki­osztási ára darabonkint 1 P, mely összeg a jelentkezéskor befizetendő, ehhez még darabonkint 10—20 fill. szállítási költség jön, a szállítási költ­ség a kiosztáskor fizetendő be. A kakasokért jelentkezni lehet május 10-ig a városházán, a 6. sz. szobá­ban. FIGYELEM! Megvettem egy nagy tétel Borsalinó kalapot a legújabb formák és színekben és szokott olcsó áron bocsájtom a n. é. közönség rendelke­zésére. Gyukifs és Pichler kalapokban, valamint rókaboák és pelle­rinekben nagy választék. Szőrmemunkákat és alakításokat olcsón válla­lok. Téli ruhák nyáron át való megőrzése. $ LAUFER JENŐNÉL Pápa, Kossuth-u. 1. szám. ÉRTESÍTÉS! Midőn a n, é. közönség szíves tudomására hozzuk, hogy társultunk, egyben tisztelettel közöljük, hogy üzletünket a mai kor igényeinek meg­felelően felszerelve bővítettük és nagyobb munkaerővel állunk az igen tisztelt hölgyközönség rendelkezésére. Azon reményünkben, hogy a m. tisztelt hölgyközön ég igényei tekintetében kifejtett eddigi munkásságun­kat is méltányolta, a jövőben is minden törekvésünkkel azon leszünk, hogy a bizalmat a legjobb és legpontosabb munkával továbbra is kiér­demelhessük. Tisztelettel kérjük a n. é. közönség szives pártfogását és vagyunk teljes tisztelettel LINCENDER és SZEBERÉNYI női fodrászok Pápa, Márton István-utca 10. PONTOS KISZOLGÁLÁS I SZOLID ÁRAK ! ELSŐRENDŰEN MANIKŰRÖZ MARGIT! m Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Horthy Miklós Fő-utca 19, szám alatt angol úriszabóságot létesítettem. Teljesen uj m o d e r n szabás. Mikor erről tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, kérem szíves pártfogását és vagyok szolgálatára CZIRWEIN JÓZSEF angol úriszabó. Heti kritika. „Az emberi törvények csak akkor érik el való és igaz rendeltetésüket, ha azok összhangzásban állanak az isteni törvényekkel" mondja Miha­lovics Zsigmond jászberényi beszé­dében. Mennyi igazság húzódik meg ezen tömör és rövid mondatban és a világ mennyire beigazolta ezen elv igazságát. A világ fennállása óta a törvények millióit hozták egyes nem­zetek, kormányok versenyeztek a tör­vényhozásban és ezen törvények nagy része megsemmisült már, a legtöbbre nem is emlékeznek. Ezzel szemben az isteni parancsok már kétezer év óta fennállanak, sőt fentmaradásuk az örökkévalóságig biztosítva van. Nem befolyásolja ezek létét nemzet, kormány vagy személy, nemzetek el­pusztulhatnak, kormányok megbuk­hatnak, de az isteni törvények fent­maradnak. így azok az emberi tör­vények állhatnak csak helyt és biz­tosíthatják fentmaradásukat, melyek az isteni törvények szellemében ké­szülnek. Sajnos a törvényhozók so­kasága ezen kipróbált igazságokat elfelejtik és a törvényhozásnál vagy saját ferde nézeteik, vagy hatalmi vágyaik irányítják. Az ilyen törvények eltűnnek magával a létrehozóval és az emberiségnek nem hasznára, csak kárára vannak. * * * A világ közvéleményét erősen fog­lalkoztatja a lengyel miniszterelnök barát lapok különféle találgatásokat fűznek ezen látogatáshoz. Egyesek a revízió megerősödését, mások ka­tonai okokat vélnek felfedezni a lá­togatásban. Nekünk magyaroknak mindegy, hogy egyesek mit akarnak ebből a budapesti lengyel látogatás­Nagypéntek Taorminában. Ragyogó nyári nap, tobzódunk a napsugár éltetadó melegében. Előt­tünk a tenger olyan, mint egy vége­láthatatlan kék bársony, melynek azúr, sima nyugodt tetején óriási pillangó­ként lebeg egypár vitorlás halász­bárka. A levegő kábító, te!e a buja, déli növényzet ezerféle bódító illa­tával, melyre most igazán ráillik az in floribus megjegyzés. A tenger­parton vigan lubickoló napozó em­berek csoportja látszik. Olyan mintha otthon nálunk július volna, pedig csak áprilist irunk. Ma nagypéntek van és én bárhova vetődtem az életbe, ezt a napot sohasem mulasztottam el megünnepelni. Elmentem a város dómjába. Olasz szokás szerint nem szabad a nőknek hajadonfőt a temp­lomba bemenni, s mivel nem volt nálam sálam, zsebkendőm tettem a fejemre. Husz centimért béreltem egy széket és vittem előre az ájiatoskodó hívek sorain keresztül ahhoz a mel­lék-oltárhoz, ahol a mai szertartást végzik, s amely gyönyörűen fel volt díszítve. Legfőbb disze a l<ü!önböző alakú tálakban vetett buza, mely egy déli szimbólum, s melyek zöldje gyö­nyörű szalagokkal és virágokkal ösz­szekötve és ellátva annak nevével, aki Krisztus hodolására küldte. Jó darabig várnak a szertartás megkezdésével. Már a türelmetlenség mozdulatai észlelhetők, mig végre há­rom kis klerikus jön nagysietve és ezzel a kereplő jelzi, hogy kezdődik ennek ; a napnak szertartása. Három pap jön be teljes díszben, utánuk a három klerikus. Az oltár előtt nehéz brokát terítővel letakarva három állvány s azon könyvek. Itt mondja el a három klerikus a passiót, melyek melódiája nagyjában a mienkhez hasonlít. A három pap ezalatt a csonka-misét mondja, mikor az a rész következik, hogy Krisztusról leveszik a leplet, akkor a hivők mind a feszülethez járulnak, melynek üvegalatti ereklyé­| jét csókkal halmozzák el. De minden csók után a feszületet tartó pap le­töröli, mintegy fertőtleníti. A főpap ezalatt az oltár melletti széken ül, a másik cantátét énekel. Hatalmas ezüst korsóból még ha­talmasabb ezüsttálba öntenek kezére vizet, melyet gyakran ismétel. A szer­tartás befejezése után elhozzák a fő­oltárról a Szentséget, lebegő unbella és drága aranyhímzésű keleti ernyő alatt ide, arra az oltárra, ahol a szer­tartás végbement. A szent napot akárcsak nálunk, a hivek imával töltik el. Mindenütt ünnepi hangulat volt. De a nap pom­pája és igazi nagysága mégis dél­után volt, s ez a látvány olyan fe­lejthetetlen képet vésett lelkembe, hogy sohasem fogom elfelejteni. Há­rom órakor elindult egy végelátha­tatlan körmenet a Dómból. Elől fe­keteruhás gyászos asszonyok, nya­kukba lila szalagon skapuláré és érem, kezükben égő gyertya. Ezek után fehérruhás fátyolos lánykák gyertyával. Most következik a fölfe­szített Krisztus, nyakában azzal a szent ereklyével, melyet délelőtt csókra nyújtott. Olyan hordszékfélén van, mögötte a keleti ernyő, körülötte bu­rák alatt égő mécsek, virágok, mel- ! lette embernagyságu vastag gyertyák, melyeket fiatalok visznek. Utána jön üvegkoporsóban a meghalt Krisztus, akinek szenvedő sebes teste illatos élővirágágyon nyugszik. Kivül üveg­lámpák, csokrok és hatalmas égő­gyertyák veszik körül. Az üvegko­porsót vivő fiatal legények vállán vastag kötél, fejükön pedig tövis­korona van Fehérruhás, fátyolos, gyertyás kisapródok viszik utána ezüst­tálcákon a felfeszítés szimbólumát A töviskoronát, létrás tőrt, a hatal­mas lapátszegeket, dárdát, Veronika kendőjét, In-ri lepelt. Ezután men­nek földigérő fekete kis reverendába fehér karinges fiatal fiuk, majd pe­dig legutoljára gyászba öltözött nők hozták a fájdalmas Szűzanya fekete fátyollal letakart szobrát. Szívébe ha­talmas tőr volt döfve. A hordszék nem látszott a fehér kannák óriási virágai tömegétől és a lámpák soka­ságától. A menet utolsó kísérője a huszonnégy tagu egyenruhás fúvós zenekar volt, mely csodás melódiáju, lélekbemarkoló zenével kisérte a me­netet. Olyan magasztos volt és any­nyira felemelő, hogy csak behunyt szemmel tudtam hallgatni. Hol van ehhez Chopin és Betho­oven gyászindulója. A menet egy kerülővel bement a közeli templomba. Ott a hord székeket letették, jobbról a fölfeszitett Krisztust, balról pedig az üvegkoporsóban fekvő Krisztust és közben a fájdalmas Szűzanya szobrát, imádkoztak, aztán magint

Next

/
Thumbnails
Contents