Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-12-29 / 53. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-itca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiiiméíer a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Balsors, akit régen tép... Irta: DR. SULYOK DEZSŐ országgyűlési képviselő. Nem volna érdektelen ötlet, ha valaki egyszer aszerint csinálná meg az időben visszafelé haladva a naptárt, hogy melyik esztendő, kiknek, az ország melyik osztályának, társadalmi, vagy foglalkozási rétegének hozott legtöbb jót. Mert legtöbb időszaknak, minden évnek megvan a maga kedveltje, valakinek mindig jól ment és még sohasem volt úgy, hogy mindenki egyformán mostohának találta volna az idők járását. Mint a fa növekedésén az évgyűrűk megmutatják a kemény telü, vagy enyhe évek egymásutánját, úgy mutatná meg a társadalom keresztmetszete, hogyan forgott a szerencse, kit mikor emelt fel és mikor gyűrt a kerekek alá. S ha így néznénk meg egyszer az idők forgását hazánk felett, akkor rá kellene jönnünk arra, hogy alig van itt a teremtésben más vesztes, mint az, akinek a neve alatt és akinek a (jégére mögött minden történik, de akiért még alig történt valaha is valami, maga a nép. Jelszavak röpködnek a politika világán keresztül-kasul, kormányok váltják egymást és államférfiak generációi tűnnek el a szereplés szinpadáról, hogy újaknak adjanak helyet, osztályok emelkednek fel és tűnnek el megint a történelem süllyesztőjében, csak Tiborc népe, a föld és a gyár robotosa az, aki mindig felhősnek láthatja az eget, akárki tartja is szeme elé a szemüveget, hogy azon keresztül a világba tekintsen. Pedig a sorsközösség rá kellene, hogy eszméltessen végre mindenkit arra, hogy nem lehet egy ország boldog addig, amig annak legszélesebb rétegei, épületének legmesszebb nyúló és legmélyebbre hatoló fundamentuma csak mellékes szerepet játszanak minden elképzelésben, minden intézkedésben, mely a köz érdekében történik. A keresztény kultura legmagasabb anyagi 'és szellemi fokára emelkedett nyugati államok példája azt mutatja, hogy igazi magasságokra csak azok a nemzetek jutnak, maradandót, megcsodálni valót és az emberi szolidaritás apotheozisának számított csak azok tudnak létrehozni, melyeknek törvényalkotásán, társadalmi és politikai berendezkedésén vörös fonálként húzódik végig a gondolat: mindent a népért és semmit ellene. ,Nem pótolhatja ezt az igazi államszervezési programmot semmi más részleges érdek jegyében meghúzódó programm és különösen nem az a legújabb és legdivatosabb, mely hajlandó a nép fogalmát egy másikkal felcserélni, a párt fogalmával. Elsőnek az orosz diktatúra iktatta a nép helyébe a pártot, ez tekintettel a legfőbb célnak a párt boldogulását és előre haladását, ez zárt ki minden jóból mindenkit, aki nem tartozott a párthoz. Élelmiszer jegyet, lakást, ruhát nem kapott más csak az, akinek a zsebében ott volt a párt igazolványa, aki ilyennel nem birt, az kitagadott lett a saját hazájában. Azután, bár nemzeti alapon, de egymás után vették át ezt a gondolatot egyéb európai államok pártdiktaturái is és most vagyunk azon a válaszúton, hogy vagy átszivárog hozzánk is ez a gondolat és itt is testet ölt, vagy útját tudjuk állani és le tudjuk küzdeni ezt a ránk nézve végzetes betegséget. Negyven-hatvan milliós népek könnyen kísérleteznek ilyen új eszmékkel, ha nem sikerül a kísérlet, legfeljebb elhullik néhány százezer emberük, de maga a nép és az ország él tovább, mert ekkora emberi egységeket nem pusztíthat el a relatíve még oly nagy sorscsapás sem. Ám minket, kis népet, melyet ellenségek gyűrűje vesz körül, könnyen kikezd a végzet, nekink nincs elkölteni való tartalékunk, hiszen még a mindennapira sem telik rendesen. Megvan azonban az a lehetőség is a mostani átalakulásnak, hogy abból végre, hosszas vajúdás után mégis a magyar népi gondolat és az a nagy nyugati eszme kerül ki győztesen, mely a résszel szemben az egészet tekinti irányadónak és ennek szolgálatába állítja minden munkáját. Egy ilyen eszmeharcban, a dolgok ilyen forrásában és erjedésében sohasem lehet tudni, hol állunk meg és ha lesz elég szellemi és erkölcsi erő azokban, kiket a sors ezekben a pillanatokban az élre sodor, a válság, mely lehet a sírunk, lehet a feltámadás bölcsője is számunkra. így az évforduló alkalmából megállunk az éjféli mutató szilveszteri óra alatt és elgondolkozunk a jövő ismeretlenségein : Úristen hová megyünk ? És akkor eszünkbe kell hogy jusson egy gondolat: ezer éven át sokszor vetődött fel ez a kérdés és a feleletet mindig megadta rá az a magasabb akarat, mely idehozott bennünket Európa egyik legveszedelmesebb pontjára és itt nemcsak megtartott, de meg is szaporított bennünket annak ellenére, hogy aki csak tudta és tehette, az mindig irtotta és pusztította a magyart, első sorban vakon és esztelenül ő maga. Elgondoljuk, mi lenne itt, mivé lenne az ország, ha egyszer'megszületne valaki, aki megértené, hogy sem egyéni érdek, sem osztály, vagyoni, vagy pártérdek nem zászló nekünk és nem tudunk alatta győzni, nekünk csak egyetlen lehetséges lobogónk lehet: a magyarság egyetemének, az elesett, koldus, meggyötört és nincstelen népnek az érdeke és úgy kell beállítanunk minden gépezetünket, hogy azok tengelye állandóan erre a népre, erre a szerencsétlen, vérünkből való, jobb sorsra érdemes tömegre mutasson. Balsors akit régen tép ! Igen, 100 évvel ezelőtt a legnagyobb szellemek épugy felismerték már ezt a gondolatot, mint ahogy ma benne él minden idegünkben, de talán átok ül rajtunk, hogy akármerre megyünk, akármihez kezdünk, sohasem oda érünk, ahová érnünk kellene. Azt adná meg az új évben a magyarok Istene, hogy annyi ingadozás és annyi kitérő után végre megtalálí nánk azt az irányt, a mi betlehemi | csillagunkat. . % >J

V, Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete dec. 28- j án tartotta ez évben utolsó ülését. A közgyűlés a közelgő ünnepek hangulata alatt volt egyes javaslatok letárgyalásakor és ez a haugulat vonult végig az egész közgyűlés tartama alatt. Hamuth János polgármester pont 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést és a jegyzőkönyv felolvasása után az elnöki bejelentésekre tért át. Az elnöki bejelentések során ismertette a törvényhatósági bizottság által jóváhagyott képviselőtestületi határozatokat. Jóváhagyta a kisgyűlés a város 1936. évi költségvetését, a lakbérleti szabályrendeletet és több más határozatot. Az elnöki bejelentéseket követte a tárgysorozat egyes pontjainak letárgyalása. A képviselőtestület a miniszteri rendelkezésnek megfelelően az ingatlan vagyonátruházási illetéket egységesen 1 *5 százalékban állapította meg. A Szent-Benedek-rend fennállásának 1500 éves évfordulója alkalmával a pápai gimnáziumnál létesített alapítványi helyre vonatkozó alapítólevelet a közgyűlés elfogadta. Dr. Török Mihály v. képviselő indítványt tett gróf Esterházy Károly egri püspök emlékének megörökítésére, mit lapunkban teljes terjedelmében ismertettünk. A képviselőtestület a polgármesteri javaslatnak megfelelően elhatározta, hogy a Szinház-teret nevéről nevezi el, arcképét megfesteti, azt a város tanácstermében helyezi el és alatta egy emléktáblán tünteti fel azokat az alkotásokat, amelyek gróf Esterházy Károly nevéhez fűződnek. A 18.500 pengő ezévi törlesztés folytán még fentmaradó 8000 pengő függőkölcsön meghosszabbításához a képviselőtestület hozzájárult. Egyedül vitát a veszprémi-uti gyagyalogjáró burkolási költségeihez való hozzájárulás megállapításának ügye váltott ki. A polgármesteri és bizottsági javaslat szerint megállapíttatott az egyes háztulajdonosokra eső útburkolás tőke összege, a kapubejáratok is a többihez hasonlóan számíttattak és ezen tőke összeg után 1928 jún. 1-étől 1931 jún. 30-ig évi 8 és fél %, ettől kezdve 1931 december 31-ig évi 11 százalék kamat hozatott javaslatba. Szűcs Dezső v. képviselő a fenti időre a kamatot egységesen 5 százalékban kívánta megállapítani. A képviselőtestület névszerinti szavazással szótöbbséggel a polgálmesteri javaslatot fogadta el. A folyó évben tartott részleges képviselőtestületi tagválasztás eredményének során Ruip Jenő kifogásolta, hogy a választók névjegyzékéből sokan kimaradtak s kérte a névjegyzék pontosabb összeállítását. A városi tisztviselők karácsonyi segélyi ránti kérelmüket visszavon-