Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-12-08 / 50. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEK VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 99. Kiadóhivatal: Csáky-itca 21. Telefonszám: 157. Laplajdonos: í Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fili., a szöveg között 5 fill. Válási Olé Sándor ref. lelkész úr beszédére. Értesültem, hogy a ref. egyházközség nov. 24-én a ref. ifjúság részére több egyesület meghívásával szeretet-vendégséget adott. Ezen a szeretet-vendégségen, — amelyen értesülésem szerint katolikusok is voltak jelen — Lelkész úr is beszédet mondott. A Bertalan-éjről, a párisi vérnászról beszélt. Azt mondotta, hogy XIII. Gergely pápa és az akkori francia király vitték végbe a vérengzést. A felbujtó a pápa volt és az akkori francia biboros. Rómában erre fényes körmenetet tartottak. Az Úr napi körmenet ennek az emlékezésére van. Általában a körmeneteink ehhez hasonló események emlékére alakultak. Felszólította azután hallgatóságát Lelkész úr, hogy amikor az Űrnapi stb. körmeneteket látják, min dig arra gondoljanak. Fájó érzés fogta el a lelkemet, amikor erről értesültem. Mert nem felel meg a valóságnak, amit Lelkész úr a pápa szerepéről mond és mert vallásgyalázást követett el, amikor az Úrnapi körmenetről azt mondotta, hogy a Bertalan-éj emlékére van. A komoly történelmi kritika már megállapította, hogy a pápának az egész vérengzéshez semmi köze. A papság abban nemcsak részt nem vett, hanem számos üldözött hugenottának menedéket nyújtott. Igaz, hogy Rómában Te Deumot tartottak. De nem a vérengzésért, hanem a királyi család megmeneküléséért mondatott Te Deumot a pápa. Lelkész úrnak az a mondása pedig, hogy az Úrnapi körmenet a párisi vérengzés emlékére van — nagyon súlyos és a vallásgyalázás tényálladékát teljesen kimeríti. Sokat töprengtem itt: mi indíthatta a Lelkész úrat, hogy ezt mondta az Úrnapi körmenetről. Szerettem volna megnyugtatni magamat azzal, hogy jóhiszemüleg mondta. De nem tudtam, mert lehetetlen feltételeznem lelkész úrról, hogy ne tudta legyen, hogy a párisi vérnász előtt megvolt már az Úrnapi körmenet. Ha pedig nem jóhiszemüleg mondta, akkor minket súlyosan megsértett és így akarta lerombolni a reformátusok lelkében azt a benyomást, amelyet az Úrnapi körmenet bennük esetleg kelt. Ez méltatlan a hivatásunkhoz. Nekünk ilyen eszkö9z üzletek Karácsonyi zárórája. A karácsony előtti nagyobb forgalom érdekében szükséges záróra meghosszabbításról a kereskedelemügyi miniszter a kővetkezőkép intézkedett: azokat a nyilt árusítási üzleteket, amelyeket egyébként köznapokon este 7 óra előtt kell bezárni, december hó 24-ig bezáróan köznapokon este 7 óráig, a túlnyomóan élelmiszereket árusító üzleteket pedig este 8 óráig szabad nyitvatartani. A december hó 15 ére eső vasárnapon a nyilt árusítási üzleteket reggel 9 órától, déli 12 óráig szabad nyitva tartani. A december hó 22-ére eső vasárnapon reggel 9-től, délután 6 óráig, illetve reggel 7 órától, este 6 óráig. Ezen két vasárnapon égetett szeszesitalokat is szabad árúsítani az eddigi rendtől elérően az arra jogosult árusítóknak, de csak zárt edényben és üzlet-helyiségen kivül való fogyasztásra. zökkel soha sem szabad élnünk. Nekünk egymásra csak akkor szabad hivatkoznunk, ha egymáson épülhetünk. Lelkész úr nem ezt tette. Lelkész úr a mi legmagasztosabb hitvallásunkhoz nyúlt hozzá fájó kézzel. Nekünk az Úrnapi körmenet annak a csodálatos hittitoknak a megvallása a világ előtt, hogy az oltáriszentségben a kenyér és bor külső szine alatt Jézus Krisztusnak, az istenembernek teste és vére, istensége és emberisége valójában, igazán és lényegileg jelen van. Ez a hitünk az oltári szentségben egyidős az anyaszentegyházzal és ez a hitünk az oltáriszentség iránt az anyaszentegyházban megmarad az idők végezetéíg. Az oltáriszentség szerzésének emléknapja a nagycsütörtök. Mivel azonban ez a nagyheti mély gyászba esik, méltó volt, hogy külön ünnep rendeltessék az oltáriszentség tiszteletére. Ez az Úrnapja. Szentháromságvasárnap utáni csütörtök. Először Lüttichben, a lüttichi egyházmegyében ünnepelték meg 1247-ben. IV. Orbán pápa pedig 1264-ben az egész Egyház számára elrendelte az Úrnapját. És az ünnep bevezetése után a körmenet is általános szokássá vált. Egyes helyeken, pl. Kölnben, Augsburgban stb. már a XIII. századvégén és a XIV. század elején megvolt. Hát hogyan származhatott volna az Úrnapi körmenet a Bertalan-éji vérengzésből, amikor a vérengzés 1572ben, tehát több mint kétszáz esztendővel későbben történt. És amint az Úrnapi körmenet nem szármozott a Bertalan-éji vérengzésből, úgy a többi körmenetek sem alakultak a Bertalan-éji vérengzéshez hasonló eseményekből. Kifogásolta azután Lelkész úr, hogy a mi gyermekeink már 7—8 éves korban gyónnak és áldoznak és ezt nevetséges állapotnak minősítette. Erre csak azt válaszolom és ezt meg kell mondanom, hogy Lelkész úr nem illetékes ennek elbírálására. Ez is tisztán katolikus ügy. S felolvasta végül Lelkész úr egy református férfijegyes levelét, nevének megnevezésével, aki reverzálist adott menyasszonyának és aki a maga egyszerű nyelvén azt írta Lelkész úrnak, hogy ne zaklassa; amit megígért a menyasszonyának, meg is tartja. Lelkész úr ezt a levelet gúnyos megjegyzésekkel, kiszinezéssel olvasta fel; de alig érte el szándékát, mert a levél felolvasása általános hahotába fulladt. Legyen szabad itt megkérdeznem : szabad-e X Y-nak privát levelét, az illető meghatalmazása nélkül nyilvánosság előtt felolvasni ? Én nem tenném. Azután ugyancsak gúnyosan egy őrmesterre hivatkozott, aki egy cselédlánnyal szemben vesztette el a csatát. És azt kérdezte, hogyan történhetik ilyesmi Pápán, ahol még a levegőnek is református szaga van. Erre a válaszom : én tisztelettel vagyok a református intézmények iránt Pápán, de viszont nem hallgathatom el, hogy katolikusok is vagyunk Pápán, hogy mi többségben vagyunk, hogy nekünk is vannak kultúrintézményeink és hogy mi bántani senkit nem akarunk, de azt sem engedhetjük, hogy keresztül menjenek rajtunk. Végül megjegyezni kívánom még, hogy ezen válaszom a most vasárnapi városi képviselőválasztásokkal nincs összefüggésben. A mult számban válaszoltam volna már, ha Lelkész úr beszédjéről korábban szerzek tudomást. ft!*mefh József, apátplébános. R községek háztartása. A városok háztartása mellett ugyanolyan érdeklődésre tarthatnak számot a községek is, hogy azok milyen költségvetéssel dolgoznak, mekkorák az igazgatási kiadások, mennyit fordítanak tűzrendészeti, közegészségügyi és egyébb kiadásokra. Ezen adatok körül is különös tekintettel vagyunk Veszprém vármegyére, mint amelynek adatai leginkább érdekelnek bennünket. Magyarország községeinek háztartási szükséglete az 1934. évi költségvetési előirányzat szerint 74-2 millió pengő. Az ország kis- és nagyközségekben összesen 5,803.229 lélek lakik, tehát a kiadásokból egy-egy lakosra 12 8 pengő jut. Ez a megosztás természetesen községenként változik. Az igazgatási költségek összesen 29*8 millió pengőt tesznek ki, ebből 78'9 százalék a személyi, 21 1 százalék dologi kiadásokra lesz fordítva. Veszprémvármegyében átlagosan a nagyközségek az igazgatási szükséglet 75 9 százalékát, a kisközségek pedig 69 9 százalékát fordítják a személyi kiadásokra, ami az országos átlag alatt mozog és ebből látható, hogy a nagyközség igazgatása többe kerül, mint a kisközségé. Vármegyénk területén 89 jegyzőség van, a jegyzőségek összes tisztviselőinek száma, beleértve az orvosokat és állatorvosokat is 265. Átlagosan egy-egy tisztviselőre 961 lélek, 3147 kat. hóid terület dolgának elintézése esik. Szomorú képet mutatnak a tűzrendészeti adatok, ugyanis a tűzrendészeti szükséglet végösszege az egész ország községeiben évente li millió pengő, ebből 0"3 millió pengő jut a személyi kiadásokra és csupán 0*8 millió a dologi kiadásokra. Ezen adatokból világossá válik, hogy falusi tűzrendészetünk, miért van annyira elmaradva más országoktól. Egy év-\ ben a dologi szükségletre rendelkezésre álló összegből kell fedezni a felszerelési tárgyak pótlását, azok jókarban tartását, ami a fedezet kétharmadát igénybe veszi, tehát alig marad valami a tűzoltók kiképzésére, a biztosítási intézkedésekre. Közegészségügyi célokra országosan 1-7 millió pengő irányoztatott