Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-10-06 / 41. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÚRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 99. Kiadóhivatal: Csáky-itca 21. Telefonszám: 157. Lap­lajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­miliméter a hirdetések között 4 fül., a szöveg között 5 fí 11. A gyermek volt az idei katolikus nagygyűlés ta­nácskozásainak tárgya. Gyönyörű be­szédek hangzottak ei, szebbnél-szebb írások jelentek meg a lapokban a gyermek testi, lelki életéről, védel­méről, neveléséről, szülők, család, vallás és haza iránti kapcsolatairól. Az Úr Krisztus gyermekeket magá­hoz ölelő szeretete áradt szét a ma­gyar katolikusok jövendőt féltő, azt építeni, szebbé tenniakarás tanács­kozásain. Sokszor láttunk könnyes szemű felnőtteket a beszédek alatt. Vájjon a gyermekkor édes emléke pergett-e le könnyes szemük előtt, vagy tán a meg nem született, vagy anyjuk ölében meggyilkolt gyerme­kük vádja hasított éles fájdalmat szí­vükbe, nem tudjuk ? Lehet, hogy saját önzésük miatt elhanyagolt gyer­mekeik merültek fel lelkük-előtt fe­nyegető panaszkodással! Lehet, hogy egy pillanatra a beszédekben sűrűn emlegetett Úr Krisztus állt eléjük s mint egykor a farizeusoknak a porba, most nekik a szívükre írta vádlóan az ő hibájukból meg nem született, vagy megszületett gyermekeik ellen elkövetett sok sok bűnüket. Vagy tán a boldogság miatt könnyeztek, mert Isten ajándékának, hitvestársi szere­tetük édes gyümölcsének, emberi életük legdrágább kincsének fogad­ták, óvták, nevelték, szülői szívük önfeláldozó szeretetével szerették gyer­mekeiket s mindezt hálával köszö­nik Istennek, örömmel hirdetik em­bertársaiknak. De lehet, hogy jövőbe néző szemük fájó keserűséggel látta a magyar gyermekek szörnyű bizony­talanságát, az éleibe lépésük szinte kínzó reménytelenségét. Nem tudjuk kit mi könnyeztetett meg, de láttuk a könnyeket, a lelkek megmozdulá­sát s éreztük, hogy közöttünk járt a gyermekeket szerető, áldó Krisz­tus feddőn, áldóan, biztatóan. A szí­vekben kigyúlt a tűz, egy szebb, erkölcsösebb, önfeláldozóbb, Krisz­tusi élet tüze 1 Csak el ne aludjék 1 Csak el ne oltsa a modern ember leikébe egyre vészesebben hömpölygő hitetlenség, erkölcstelenség s a velük járó halálos skepszis 1 Csak hamuvá ne fojtsa a hiúság, kényelem és ön ­zés ezt az Istenre ragyogó szent ma­gyar tüzet! Csak indulna meg a leggyönyörűbb virágfakadás a ma­gyar élet embermezőin és szűnjék meg élő koporsó lenni a magyar Mintaműhelyeket állítanak fel vidéken. Az új iparügyi minisztérium tervbe vette a vidéki községek iparosainak intézményes oktatását is, hogy ezzel is emeljék a kisebb vidéki iparosok termékeinek értékét és jó hírnevét. Épen ezért Bornemissza Géza ipar­ügyi miniszter elhatározta, hogy az az egész világ, hogy ez hol fog meg­állani. A békés megoldás lehetősége elveszett, most már csak a fegyve­rek és egyes hatalmak józan belátása mentheti meg a világot az újabb vi­lágégéstől. Az olasz nemzet a világ­háború ideién emberben és pénzben nagy álozatot hozott, ennek ellenére sem elégítették ki jogos gyarmati igényeit. 17 évi hallgatás és tűrés után követelte az olasz nép jogos igényeinek kielégítését, azonban most egyes hatalmak ezen követelések elől elzárkóztak. Az olasz nép nem hát­rált meg, ha békés uton nem kap­hatja meg, ami megilleti, megszerzi fegyverekkel, de magát kijátszani nem hagyja. Egy népet sem lehet a fejlődéstől elzárni, az igazságtalanság előbb­utóbb napvilágra kerül és megbo­szuja magát. Most csak az az egy remény lehet, hogy az érdekelt ha­talmak is belátják az olasz követelé­sek jogosságát és tartózkodnak ezen tisztán olasz és abesszin viszályba való beleavatkozástól, mert csak ez mentheti meg Európát egy újabb vi­lágháborútól. anyák teste s legyen he yette a Te­remtő akarata szerinti legdrágább emberforrás! Csak égetné ki a fel­gyulladt szent tűz a magyar szívek­ből az önzést s helyette életet adó emberszeretetet árasztana Krisztus szent tanítása szerint, hogy minden magyar gyermeknek kenyere legyen szülei körében és ha kilép az életbe! A tanácskozó katolikus tábor felett ragyogott a kitárt karú Krisztus, az áldani akaró Istenember, aki maga is gyermekként jött a földre, akinek Szíve most is szeretetet, áldást akar Kisipari váltság és az iparos nevelés. Az iparügyi minisztérium felálítása óta sok új gondolat merült fel a so­kat szenvedett kisipaosság megmen­tésének mikéntjére. A legtöbb terve­zet nagyon természetesen gazdasági vonatkozású és e téren is különösen két mélyreható törekvéssel találko­zunk. Az egyik az ipari numerus klausus bevezetésével a sokszor meg­átkozott céhrendszert akarja tulajdon­képen visszaállítani, a másik a heti munkaórák szabályozásával az indo­kolatlanul hosszú munkaidővel dol­goztató iparosok illegitim versenyét akarja kiküszöbölni. Ezeknek az elgondolásoknak cél­szerű vagy célszerűtlen volta felett nem akarok lándzsát törni, de szi­lárd meggyőződésem, hogy gazdasági rendszabályok egyedül még nem old­ják meg az iparosság problémáját. Az iparügyi miniszter úr az egyik vidéki városban való tartózkodása alatt többek közt azt mondta, hogy ne mindent a kormánytól várjon az iparosság, hanem iparkodjék a saját körében összhangot teremteni s igy tisztességes munkát és az ezzel járó polgári hasznot magának biztosítani. Látszólag „neszesemmifogdmegjól"­nak tetszik ez a kijelentés, pedig a dolgok lényegéhez nagyon közeljáró igazság van benne. A kisipar legtöbb ága évezredes múltra tekint vissza és az elmúlt évezredek elvitázhatat­lanul nagy gazdasági és szellemi vál­tozásokat hoztak létre, különösen ro­hamos a „változás" mindkét téren jelen századainkban. Szándékosan ír­tam változást fejlődés helyett, min­den fejlődés föltétlenül változást je­lent, de nem minden változás jelent fejlődést is. A gazdasági és szellemi élet tehát nem egyenes vonalon tör előre, hanem kanyargós uton halad, sőt néha olyan éles kanyarulatot vesz, hogy, aki nem tud rajta járni feltét­lenül kitöri a nyakát. Mármost én az iparosság katasztró­fájának egyik főokát abban látom, hogy az iparospályára készülők szel­lemi kiképzése ősidők óta nem ha­ladt együtt a korral s ha történtek is intézkedések ezirányban az újabb időkben, az ipari pályára készülő ifjak szellemi kiképezése még nem érte el azt a szinvonalat, amelyen az olyan községekben, ahol a kellő fel­tételek megvannak, mintaműhelyeket állítanak fel. A mintamühelyek be­rendezésének és oktatóinak költségét a minisztérium viseli, mig a szüksé­ges helyiséget, fűtést és világítást az illető községeknek kell adniok. Az egész' világ közvéleménye már hónapok óta figyeli az olasz-abesszin viszály hová fejlődését. A vélemé­nyek napró- napra változtak, egyik nap úgy látszott, hogy a vita békés megoldást nyer, mig a másik napon már-már hallottuk a fegyvere 1' dön­gését. A kételyek a legutóbbi napo­kon eloszlottak, az olasz katonaság október 2-án átlépte az abesszin határt, ezzel hivatalosan is megindult a há­ború. Az olasz nép izzó lelkesedéssel vesz részt az ország ezen nagyjelen­tőségű akciójában. Szerdán, hogy az csapaíok.megindultak a Duce csata­rendbe állította az egész olasz népet. Mussolini felhívására husz millió olasz percek alatt ké­szenlétbe állott és vár Iák a vezér parancsát. Egy szív, egy lélek volt az egész nem­zet ezen sorsdöntő órákban, ké­szen mindnyájan életüket és vérü­ket áldozni a hazáért. A lavina megindult, kérdően áll árasztani minden gyermekre és gyer­mekének élő minden magyar csa­ládra. Istenünk szavát követni, sze­retetét elfogadni rajtunk áll. Vele emelkedik a lelkünk, szebb és bol­dogabb lesz az életünk, erősödik most oly gyenge hazánk! Ha pedig megvetjük a mai korban is oly fon­tos krisztusi tanítást s továbbra is élő koporsó lesz a magyar anyák öle s védtelen kiszolgáltatott nyo­morgó a nemzetet alkotó magyar csa­j Iád, akkor mi magunk ássuk meg ! nemzetünk sírját. D* A, KITÖRT az olasz-abesszin háború.

Next

/
Thumbnails
Contents