Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-09-29 / 40. szám

2 PAPA ÉS VIDÉKE 1935. szeptember 29 Pápa. Maginf csak Pápa. Gyógyszertárakban kaphatói Az ünnepélyen a pápai Kárpát Dal­kör, a pápai Ev. Énekkar, a deve­cseri róm. kat. Dalkör, agyőri Egyet­értés Dalkör, a győri Iparos Dalkör, a marcalíői Dalárda, a gyarmati Ének­kar és az egyedi Énekkar vett részt és működött közre. A pápai Iparos Dalkör elnöksége ezúton mond köszönetet mindazok­nak, kik zászló zentelési ünnepélyük alkalmával pénzbeli adományokat adtak, úgyszintén a közreműködő dalárdáknak és mindazoknak, kik egyebekkel járultak hozzá az ünne­pély sikeréhez. Szent Ferenc ün­nepe és erek­lyéje Pápán. a pápai ferencesek rendalapító atyjuk, Assisi Szent Ferenc halálá­nak évfordulóját, okt. 4-át az idén méltó keretek között ülik meg. Az ünnep vigiliáján, október 3-án este a fél 7-kor kezdődő litánia után az assisi Pátriárka halálának emlé­kére megtartják az ősi „Transitus" szertartást. Különös bensőséget köl­csönöz majd ennek az ünnepnek az a körülmény, hogy ekkor teszik ki először nyil­vános tiszteletre Pápán Assisi Szent Ferenc ereklyéjét, amelyet a vatikáni magyar követség útján, hiteles okmányokkal ellátva, lepecsételve, gondos utánjárás után a legutóbbi napokban prokurált a kolostor elöljárósága. Az ünnep napján, október 4-án reggel 8 órakor ünnepélyes szent­mise lesz, este fél 7 órakor pedig dr. Dobrovich Ágoston 0. S. B. reál­gimn. igazgató mond szentbeszédet, utána pedig litánia lesz. Divatlap széria! készítek bőr ruhadíszt és bör­gombokat. Divat bőr­övekbe nagy választék győri bőröndösnél Pápa, Kossuth-utca 22. 223 Bougaudnak, a Kereszténység és Korunk c. munka hírneves szerzőjé­nek van egy megkapó, megrázó ha­sonlata a maláriáról. Ha az ember Róma vidékét járja, föltűnik, hogy sem az emberekben, sem az állatok­ban, de még a növényekben sincsen igazi élet. Minden oly sápadt, oly vánnyadt minden, mintha csak nagy kínnal vonszolná nyomorúságos éle­tét. S ha okát keressük: a malária. De van a lelkeknek is maláriájuk, mondja Bougoud. A szellemi légkör is bágyasztólag hathat a lélekre, a maláriás tehetetlenség közéleti beteg­séggé válhatík. (I. m. I. 148.) . . . Mintha a mi városunk szellemi légköre szintén tele volna „malária", a sorvasztó levegő miazmáival. Mintha nálunk is valami mondhatatlan és mégis tagadhatatlan kór nehezülne a kedélyekre és nem engedné, hogy szellemi, társadalmi és last not least gazdasági életünk nekilendüljön, pezs­düljön, éljen, hiszen mozgás az élet. Már az unalomig sürgetjük, hogy Pápa városa és annak vezető elemei tegyenek végre valamit, városunk idegenforgalmának hatható emelésére. De máig sem látjuk, hogy unszoló szavunknak csak valamicske foganata is volna. Ugy látszik tehát, hogy Pápa városának vagy nincs szüksége ide­genforgalomra, vagy máris annyi van belőle, hogy több már sok is volná. A latin közmondás ilyen alterna­tívákhoz rendesen hozzáteszi: Ter­tium non datur, nincs tovább, har­madik eset nincsen. Itt, az idegen­forgalom kérdésében igenis van har­madik, söt negyedik eset is. A harmadik eset, amiért lemon­dunk idegenforgalmunk mesterséges, tehát céltudatos fejlesztéséről, az, hogy nincs bennünk kellő belátás és lelki rugalmasság ilyen tervnek nyélbe ütésére; nincs kezdeménye­zés, nincs vezető tekintély, nincs ki­és összetartás a kivitelben. A negyedik eset, hogy magunk is az idegenektől, akiknek nem tudunk mit nyújtani, ami elég volna, hogy érdeklődésüket fölkeltse, akaratukra mozgatóan hasson és lelküket kellő kedves emlékekkel gazdagítsa. Az első háromhoz hozzászólni nem vagyok illetékes. A negyedikhez azon­ban volna egy szavam, talán nem lesz a pusztában kiáltó szózat. Horváth Elek „Pápa város múltja és jelene" címen tartott fölolvasásá­ból értesültem, hogy a pápai kato­likus nagytemlom, a városnak e büsz­kesége és a Dunántul egyik legszebb vidéki városa, 1774-től 1786-ig épült. Tehát jövőre lesz 150 éve, hogy el­készült. Azt persze nem áll módom­ban hirtelenében megállapítani, hogy a templom ünnepélyes fölszentelése is ugyanabban az esztendőben tör­tént-e meg; de valószínűnek tartom. íme volna tehát egy nevezetes év­forduló, egy ünnepélyes alkalom, amelyet nem volna nehéz kiemelni a helyi keretek szerény méreteiből. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, ha ezt az évfordulót összekötjük Eszterházy Károly gróf egri püspök­nek, városunk legnagyobb jótevőjé­nek emlékezetével, máris országos jelentüségüvé tudjuk tenni a pápai ünnepet. Hiszen nem mondok egye­bet, csak egy nagy katolikus napot ha redezünk, máris megmozgatjuk vele az egész Dunántult és vele az egri főegyházmegyét is, mely szintén örökre lekötelezettje marad utolsó püspökének. Ne vesse senki ellenemre, hogy ez a nap szükségképpen felekezeti jel­legű ünnep lesz. Idegenforgalmi szem­pontból nem lényeges, hogy a vonzó erő honnan indul ki; a fő, hogy hová vezet. A várostemplom emlékünne­pét ugy lehet és ugy kell megrendezni, hogy ne legyen semmi felekezeti éle a tömegmegmozdulásnak — de tö­meg, az legyen. Hiszen 1926-ban úgyis szinte nyomtalanul mult el a háromszázéves fordulója annak, hogy a pápa-ugodi uradalom az Eszterháy­család kezére került. Ha csak ez az Eszterházy-nemzetség mozdul meg és mozdit meg mindenkit, aki hozzá tartozik; ha sikerül az egri főegyház­megye élénk érdeklődését és részvé­telét biztosítani! akkor a pápai öreg­templom jubileuma csakugyan ünnepe lesz az egész városnak. Hát olyan nehéz volna Pápán egy országos jellegű ünnepet rendezni? Ariel. o Hereszfény Nemzeti Nyomdában Pala, Csáhf-üíca 21. sz. Tel. IS7. Heti kritika. Szobrot emelt a kegyelet a 919-es rémuralom alatt vértanú halált halt Návay Lajosnak, a békeidők halk­szavú, finom lelkű politikusának, aki­nek tragikus elmúlásában külön tra­gédia, hogy meggyilkolásával a vö­rös hóhérkezek olyan térfiútól fosz­tották meg a nemzetet, aki világéle­tében az emberi jogokért küzdött és éppen a föld- és ipari munkás osz­tály boldogulásáért. Vájjon eszükbe jutott-e azoknak, akik csendes ünnep­lésére összejöttek, hogy amiért Návay alakja érccé nemesült nemcsak tra­gikus elmúlása, hanem életének nagy munkássága is, Eszükbe jut-e azok­nak, akik a nép önkormányzati jogát, a titkos választójogot továbbra is el­odázhatónak tartják, hogy Návay szo­ciális reformoknak s a titkos választó­jognak már békében, és nem ok nélkül, már akkor is lelkes apostola volt. Szobra néma, de szelleme él, beszél, tiltakozik és tanít. Mikor fo­gunk már a valóságban is hódolni szellemének? Megint egy képvislő, aki csalódott a programban, melyet a kormány nyomán magáévá tett, de csalódott az eszközökben és a módokban, ahogy a programot megvalósítani akarják s ahogy nem valósítják meg. Csalódott e párt is, melyből a kép­viselő kilépett, különben most nem támadnák ugyanazon hasábakon, ahol ezelőtt dicsérték. Csak a kép­viselő választó közönsége nem csa­lódott úgy látrzik. A választók azért választanak, hogy képviselőjüknek szava, véleménye legyen és vélemé­nyének kifejezést is adhasson. Aggo­dalmának is. Persze van pártfegye­gyelem is s ez természetes, de a pártfegyelemnek értelmezése úgy látszik nem tisztázott. Most is el­hangzott a két nyilatkozat, két véle­mény, két különböző felfogás ugyan­azon pártban. Marton Béla szerint glédába kell állnia s parancsra vár­nia, meg sem mukkannia, Németh Imre önálló meggyőződésének is ki­fejezést ad azzal, hogy ennek a kor­mányzó pártban nincsen akadálya. Matolcsy pedig éppen ezzel indokolja kilépését, hogy van. Melyik a látszat és melyik a valóság ? A kérdést alig­hanem Marton Béla felfogása dönti el. * * * Mire vezetett a tulbúzgóság Debre­cenben és Nyírbátorban ? Olyan kép­viselő választásokhoz, melyeket a közigazatási bíróság kénytelen volt megsemmisíteni, mert törvénysértések árán jöttek létre. S a törvénysértése­ket éppen azok követték el, akiknek a legjobban kellett volna őrködniök a törvény felett s pártatlannak ma­radniok. Nem tudtak vagy nem akar­tak azok lenni, mindegy. Senkinek sem használtak, csak ártottak. Még azok­nak is, akiknek talán használni akar­tak. Debrecenben a kormányzópárt mandátuma biztosítva volt, miért kel­lett éppen egy minisztert kitenni an­nak, hogy mandátumát a többiekkel

Next

/
Thumbnails
Contents