Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-08-04 / 32. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VflSfiRNftP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Az elmúlt ihét csendes politikai légkörében valósággal bombaként hatott a pápai választókerület képviselőjének kilépése a kormánypártból. Maga a kilépő levél július 26-án kelt és küldetett fii a NEP elnökségének és ezzel egyidejűleg lapunknak is, amelyet azonban a csütörtöki lapzártára tekintettel és a fennálló technikai nehézségek miatt is lapunk multheti számában nem közölhettünk. Ezen mulasztást pótolva, dr. Sulyok Dezső kilépő levelét, melyet Ivády Bélához, a NEP önökéhez intézett, teljes terjedelmében ezúttal közöljük: KEGYELMES URAM! Tisztelettel szíves tudomásodra hozom, hogy az elnökséged alatt álló Nemzeti Egység Páriából kilépek. A törvényhozói lelkiismeret mindennél előbbre való. Hónapokig tartó megfontolás előzte meg ezt a lépésemet, mert s. minden kezdő politikusban benne élő személyes érvényesülési vágy küzdött bennem a törvényhozói feladatra vállalkozott ember lelkiismeretével és fiz a küzdelem nem volt könnyű. A magyar politikai életben legfontosabb tényező már nagyon hosszú idők óta a nagy tömegek mozdulatlan közönye és ami ennek az ellenkező oldalon mindig megfelel, a pillanatnyilag hatalmon lévők óriási helyzeti előnye. Ez a két tényező alakítja azután ki a politikai helyzet képét, mely ma világosan arra mutat, hogy annak a pártnak az uralma, melyet most elhagyok, hacsak valami nem várt megrázkódtatás nem éri a magyar közéletet, vagy a vezetők önként vissza nem vonulnak, belátható időkön belül változatlanul fog tartani az ország életében. Már pedig a kizárólagosságra törekvő „egypárt" rendszer nem ad érvényesülési lehetőséget annak, aki kivüle áll, vagy éppen aki már benne volt, de sorait elhagyta. Le kell tehát számolnom azzal, hogy ez a lépés egyet jelent a személyes szempontok teljes félretételével s hogy lépésemet mégis megteszem, annak oka az, hogy a törvényhozói lelkiismeret szava végül is erősebb lett bennem, mint az önzés által diktált vágyak hangja. Az a négy hónap ugyanis, melyet mint a párt képviselőtagja töltöttem el, meggyőzött engem, aki kizárólag a Miniszterelnök Ur 1935. március 8-i rádióbeszédének hatása alatt vállaltam a párt programmjával nem hivatalos jelöltséget és küzdöttem végig a hivatalos közegek ellen egy nehéz választási küzdelmet, hogy a valóság más, mint a látszat volt és hogy azzal a bennem régen kialakult és szilárd körvonalakat nyert felfogással, melyet hazám múltja, jelene és jövője tekintetében vallok, nem szolgálhatom tovább a párt politikáját anélkül, hogy lelkiismeretemmel ellenkezésbe kerüljek A magyar nép életereje. Az én felfogásom nemzetem életíolyását illetően az, hogy a mindent átfogó és minden mást megsemmisítő faj- és hazaszeretet érzelmén keresztül csak egyet szabad szolgálni azoknak, akiket a maguk tehetsége, vagy a sors szeszélye az élre sodort: a magyar népet, melyből mindnyájan vétettünk és amelybe mindnyájan visszatérünk, akármilyen látszólagos magasságra is emelkedünk ki, annak névtelen soraiból. Ez a nép alkotja a magyarságot, ezt a csodálatos egységet, mely idegen földekről idevándorolva, itt a mostoha körülmények között hazát alapított magának és egy évezreden át megőrizte ezt a hazát és magábaolvasztott elemeket a vele ellenséges népekből, hogy számbeli gyöngesége ellenére fenntarthasson egy kulturállamot a Duna-Tisza közének a népmozgalmak sodrában fekvő területén. Ennek a népnek változtak a vezetői, változott a sorsa, mely sokszor volt mostoha és ritkán derűs, de ez a nép eddig mindig meg tudta őrizni a maga egyéniségét, életerejét és fenn tudta tartani magát olyan viszonyok között, melyek alkalmasak lettek volna sokkal nagyobb népegységek eltemetésére,. Ennek a népnek nagy tragédiájáról, az 1918-i páratlan nagy lelki összeomlásról és az ezzel összefüggésben álló trianoni békéről az a felfogásom, hogy ez a legnagyobb szerencsétlenség, mely történelme során mindeddig érte, de nem az utolsó csapás, melyet természetes ellenségei mértek reá, hanem csak az első egy sorozatban, melyet a népek nagy harcában el kell a belátható történelmi időkön belül viselnie. Ilyen körülmények között meggyőződésem az, hogy a csapások sorozata csak akkor nem lesz halálos, hazánk csak akkor tud sokkal megküzdeni, ha népének anyagi és főként erkölcsi ereje és magyarságához való ragaszkodása töretlen marad, a haza fogalma és az azért élés mindennél szilárdabban és egész az önfeláldozás határáig kifejlődik benne, mert a népi erő hanyatlott volta és az államhoz való ragaszkodás csökkenése feltétlenül azzal a következménnyel jár, h°gy egy újabb megpróbáltatás idején megint elbukik és véglegalul marad a történelmi erők küzdelmében. A jövő feladata az erkölcsi megtisztulás és anyagi megerősödés. Ilyen adottságok mellett a kormány politikája csak az lehet, hogy minden mást félretéve tegye elviselhetőbbé a meglevő bajok súlyát, erősítse meg a népet anyagilag és nemzeti szellemében, népi erkölcseinek megnemesítése és kifejlesztése utján, hajtsa végre azt a belső megtisztulást és nemzeti erkölcsben eggyéolvadást, amit Széchenyi óta hiába sürgetnek a legnagyobb magyar elmék; minden reális lépést tegyen meg a trianoni béke revíziója és a tőlünk elszakított, de velünk egyérdekü népek hajlandóságának megnyerése érdekében, viszont fojtson el mindent, ami ennek a szent gondolatnak profanizálására, lejáratására, egyesek számára üzletté tételére alkalmas, és végül éjjelt és nappalt eggyé téve készüljön el arra a talán holnap, talán évtizedek múlva, de biztosan elkövetkező időre, amikor a szláv és germán világhatalmak meg fognak egymással ütközni azon a magyar területen, amely ennek a két fajnak a csatateréül az európai népek életében már régen eleve el van rendelve. Ebből a magas szempontból nézve, sajnos nem tudok egyetérteni a Miniszterelnök Úrnak sem szociális, sem gazdasági politikájával, sem azzal a felfogásával, melyet a választások lezajlása óta a népjogok s így elsősorban a választójog rendezést terén vall, de nem tudok egyetérteni külpolitikai irányvezetésével sem, s végül nem tarom elfogadhatónak lelkiismeretes ember számára a pártfegyelemnek azt az értelmezését, melynek a Miniszterelnök Úr ismételten kifejezést adott. Aránytalan jövedeiemeloszlás. Sehol a világon nincs a jövedelemeloszlás és a népesség szociális helyzetében olyan kiáltó ellentét, mint nálunk. Az ipari forradalmak után, a gazdasági imperiálizmus idején nagygyá fejlődött nyugati államokban is megvan a kapitalizmusnak az a szélsősége, hogy egyes emberek és egyes csoportok olyan jövedelmeket élveznek, melyek sem a javak helyes megoszlásáról vallott nézetekkel, sem az emberi igazságosság követelményeivel arányban nem állnak, de ezekben az államokban a munkásság anyagi helyzete is magasan áll és a munkásság lelki szükségletei is kielégítést nyernek. Nálunk azonban az abszolút nagy nyomor és szegénység a Nemzeti Egység Pártból. ' HsBJSffiD EESr VSSH39