Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-07-21 / 30. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség r Horthy Miklós Fő-utca 21. Teiefonszám : 199. Kiadóhivatal: Csáky­utca 21. Telefonszém: 157. Laptulajdonos: a Pépai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméler a hirde­tések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. [t Kránitz Kálmán. A veszprémi egyházmegyét nagy gyász érte Kránitz Kálmán veszprémi nagyprépost, felszentelt püspök, a magyar katolikus papság nesztorá­nak a mult hét péntekjén történt el­halálozásával. Egy nemes és mindig csak Isten dicsőségéért, embertársai javáért, az egyházmegye felvirágozásáért dobogó szív szűnt meg működni. . Életében ment volt minden kicsi­nyes emberi gyarlóságtól, főcélja az volt, hogy imádságos lelkületével Is­ten boldogító kegyelmét kivívja ma­gának. Főgondját képezte embertár­sainak boldogsága, anyagi áldozato­kat nem kiméivé, volt mindig ott megtalálható, hol a szükség éppen a legnagyobb volt Alamizsnás keze mindig nyitva volt, a szegények soha nem távoztak tőle üres kézzel. Szám­talan iskola, templom köszönheti neki létét, bőven juttatott kulturális és vallási egyesületeknek adományo­kat. Kilencven éven felüli korában is bámulatos szellemi és testi frisseség­gel áldatott meg a Mindenható által, munkabírása sok fiatalt szégyenitett meg. Egész életén át imádkozott és dolgozott, sehonnan nem vonta ki magát, ha munkát kellett vállalnia, legyen az hazafias, vallásos, szociá­lis célkitűzés. Veszpémvármegye és Veszprém városa közéletében élénk szerepet vállalt józan és tárgyilagos állásfoglalása döntő volt a közélet­ben. Mint az egyházmegye 28 éven át volt felszentelt püspöke és püspöki helynöke nagy szerepet játszott az egyházmegye kormányzásában, sok ideig mint egyházmegyei főtanfelü­gyelő is működött. Munkabírása az utolsó pillanatig nem csökkent, püs­pöki helynöki megbízatása alól is csak a mult évben kérte felmentését. Kránitz Kálmán 1841. július 1-én Zalaapátiban született, 1863. augusz­tus 1-én szentelték pappá s így 73 évet töltött az Úr szolgálatában s mint ilyen talán az egész világ egyik legidősebb katolikus lelkésze volt. 1898. évben Hornig biboros kano­nokká nevezte ki és mint 37 éven át volt kanonok bizonyosan a leg­jöregebb volt, 1907-ben püspökké szentelték, 1922-ben pedig a vesz­prémi ősi káptalan nagyprépostja lett. Volt egyházmegyei főtanfelügyelő és püspöki helynök. Megszűnt dobogni a legnemesebb főpapi szív, mély megilletődéssel ál­lunk Kránitz Kálmán ravatala előtt és bizton tudjuk egy élet önmeg­tagadó és imádsággal telitett mun­kája által megtisztult lelke elnyeri az élet koronáját. Az elhunyt főpap temetését július 15-én Rott Nándor megyéspüspök távollétében Hanauer Á. István váci püspök végezte fényes papi segéd­lettel. Délelőtt 9 órakor a veszprémi székesegyházban engesztelő szentmi­sét mondott Hanauer püspök, majd utána következett a temetési szertar­tás. A temetési szertartáson képvi­seltette magát a vármegye, Veszprém és Pápa városa, az összes egyházi katonai és polgári hatóságok. A be­szentelés után a koporsót a vesz­| prémi székesegyház kriptájába vitték ] és ott helyezték el örök nyugalomra. Magyaros formaruhá bevezetése az iskolában. Hóman Bál nt vallás és közoktatás­ügyi miniszter felhívást intézett a középiskolák igazgatóságához, hogy a szülői értekezleteken mutassanak rá a magyaros formaruhák erkölcsi ne­velő hatására és ajánlják a szülők figyelmébe, hogyha felmerül az új iskolai ruhák beszerzésének szüksé­gessége, akkor ne idegen szellemű matróz és egyéb formaruhákat vásá­roljanak, hanem magyaros ruhát. A legtöbb intézetben már úgyis be van vezetve valamilyen formaruha, akár I mint egész ruha, akár mint diák­sapka; azonban ez mind idegen'szel­lemű. A kultuszminiszter most arra hívja fel az intézeteket, hogy ezek helyett — fokozatosan és anélkül, hogy a szülőknek ez nagyobb meg­terhelést jJentene — iskolai cé'ra megfelelő magyaros formaruhát ve­zessenek be. Töröltethetők az és MABI hátralé Egy rendkivül fontos rendeletet adott ki a kormány a közelmúltban, amely különösen a munkaadókat ér­dekli. A rendelet a társadalombiztosí­tásra vonatkozó egyes intézkedése­ket módosítja A leromlott gazdasági viszonyok folytán ugyanis egyes munkaadók nem tudták pontosan az OTI és MABI díjakat fizetni és az így felszaporodott díjak mind nagyobb terhet jelentettek a a munkaadókra. A most megjelent rendeletnek leg­fontosabb intézkedése, amely az OTI és MABI hátralékok felerészben való törlésére és a késedelmi pótlé­kok teljes elengedésére ad módot. A rendelet szerint mindazok az ipari és kereskedelmi munkaadók akik OTI vagy MABI díjakkal hátra­lékban vannak és hitelt érdemlően igazolni tudják, hogy üzemeik vagy üzleteik csak a hátralékos díjak csök­I kentése mellett tarthatók fenn, akkor a tőketartozásokat, azok 50 százalé­káig, a késedelmi pótlékokat pedig teljes égészében törölni lehet. A meg­maradó 50% töketartozásra pedig 36 havi részletfizetési módozat enge­délyezhető. A kérvényeket október 31-ig kell benyújtani amelyeknek felülbírálását egy munkaadókból és munkavállalókból álló bizottság végzi megfellebbezhetetlenül. A munkavállalók részéről már rég­óta mozgalom indult, hogy csökkent­sék ezeket a terhes hátralékokat és ez a rendelet a munkavállalók köré­ben őszinte örömöt keltett és sok indokolt panaszt orvosol. Tagravert. Ezt a furcsa címet azért választot­tam, mert ez jobban szembeötlik és úgy lehet, többen olvassák magát a cikket az egzotikus cím kedvéért, mint hogyha előre ismernék tartal­mát. Tagravert — ugye napról-napra kevesebben leszünk, akik még ismer­jük ennek a rejtélyesen hangzó szó­nak az értelmét ? Tagravert — vala­mikor, a régi császári és királyi kö­zös hadseregbeli világban, az áldott békeidőben, a zenés ébresztőt hivták Tagraveille-nek. amiből a magyar baka csinálta a tagravertet, mint sok más társával együtt a Zapfen-stre­ichböl a capistrángot. Tagravert — ilyen ébresztőt sze­retnék én most megkomponálni, had szóljon ékesen, lelkesen, fülbemá­szóan, hogy fölébredjünk tőle mind­nyájan, kik Pápa városának idegen­forgalmát sajnos oly lagymatagon, oly álmatagon kezeljük. Nemrég e lap hasábjain már egy­szer fölemeltem szavamat és rámu­tattam arra, hogy az országnak min­den valamire való városa sorra meg­rendezi a maga idegenforgalmi nap­ját, ünnepét, kiállítását, zászlószente­lését, jubileumát, évfordulóját, szo­borleleplezését, szüreti mulatságát, házavatását, mintavásárját, gyümölcs­kostolóját, versenyét, sporthetét, tan­folyamát, díszpolgári oklevél-átadá­sát, kórházfölszentelését, alapkőleté­telét, dalárda-ünnepélyét, gyöngyös­bokrétáját, tüzoltónapját, filléres gyor­sát stb. — és Pápa— ez volt a cik­kemnek is a címe — és Pápán nem mozog senki és semmi. És Pápára nem csalogatunk idegent. És Pápa nem tud mit nyújtani, ami annak az idegennek a figyelmét fölhívná és a kíváncsiságát annyira fölcsigázná, hogy érdemesnek tartaná legalább egy napra eljönni városunkba. És Pápa eljár Kőszegre, de nem tudja idecsalni Kőszeget. És Pápa a „Du­nántúl Athénje" díszítő jelzőt vindi­kálja magának, de még nem tudta elérni, hogy évenként legalább egy dunántúli város középiskolájának ta­nulóifjúsága tanulmányi kirándulást rendezne városunkba. És Pápa em­léktáblával és szoborral hódol egy­kori diákjainak, Deák Ferencnek, Pe­tőfi Sándornak és Jókai Mórnak, de nevezetes múltjának értékeit nem

Next

/
Thumbnails
Contents