Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-06-30 / 27. szám

1 táncok, tréfás szavalatok s végű tempós csárdásba kezdenek a kardalosok. Tiz pár gyerek apró lába magyar táncot szaporáz. Kocsizörgés hallatszik, megérkezik a szegényügyi gondnok és most öt seregli körül a had. Cukrot szimatol a kis nípség s nem is csalódnak, a gondnoknő nem jár üres kézzei s mindegyiknek jut kis majszolni való. Ez az idő alkalmat ad körülnézni a gyermekek nyári birodalmában. Alig lehetne a közelben ideálisabb .gyermeknyaralót találni. A domb tetején tágas terület nyújt játszóhelyet, van bőven jótékony napsugár s a hatalmas fák alatt hüs árnyék véd a forróság eilen. A volt Esterházy kastély tágas termei kényelmes vaságyakkal várják nyugovóra a nappa'i hancurozásban kifáradt hadat. Az ágynemű még tarka-barka akár a gyermeksereg, a kezdet nehézségeivel birkózik még az akció, de óriási fejlődés van a tavalyi viszonyokhoz képest, az anyagállomány lényegesen gyarapodott s ha Pápa város t rsadalma továbbra is megtartja szeretetében a gyermekeket, jövőre már j-ajái berendezésével dicsekedhetik az akció. Közben megérkezik a tisztiorvos is, őt is virággal és versi kével ünneplik a gyerekek. Hái' Isten az egészséggel nincs semmi baj. Örökös itt a jókedv és senki sem szomorú. Most az új vendégnek produkálják magukat a gyermekek. A A felügyeletet eliátó két tanítónő bámulatos eredményt ért el velük. Lassan alább hagy a hőség, lejebb száll a nap, vacsorához készül a kis népség. Kézmosás, asztalterítés az árnyas fák alatt s imádság után negyven éhes szájacska tömi magába a jó paprikás krumplit. Hatalmas étvággyal esznek. Egy hete vannak kint a gyermekek s mind hízott már valamit, némelyik négy-öt kilót is. Nem csoda, kapnak enni bőven, az egyik épen azzal dicsekszik, hogy már a hatodik tányérnál tart. Boldog kis leánykák, nekik már biztosítva van háromheti nyaralás, a megelégedés boldog mosolya játszik az arcokon, de huszonöt sápadt arcú vézna kis legény még szomorú arccal lesi-várja, hogy eljúí-e az öreghegyi paradicsomba, mert az ő nyaraliatásuk költségeiből még hiányzik száz pengő. Aki szereti a gyermekeket, az ne sajnálja a fáradtságot, sétáljon ki vasárnap az Öreghegybe s győződjék meg saját szemével arról, hogy a társadalom áldozatos lelke milyen örömrózsákat rajzolt annak a negyven édes kölyöknek az arcára s ha valami melegség fogja el a szívüket és még nem volí alkalmunk a szeretet gyakorlására, tegyenek pár fillért „ az akció asztalára, hogy a Klárikák, Pirikék, Csöpikék, Mancikák után a Pistikék, Jancsikák, Ferikék, Zoükák is kimehessenek nya 'ralni az öreghegyi várba, a boldogság birodalmába. cs. f. zegény gazdagok. A költségvetési vita során a pénzügyminiszter egy kis füzetet osztatott ki a képviselők közöt*, kimutatást közöl az ország vagyoni és jövedelmi viszonyairól. Ebb61 a kis füzetből megtudjuk, hogy vagyonadót csak a lakósság 2 százaléka fizet, de azért nem kell kétségbe esni, mert ezek között 137 milliomos és 28 olyan adófizető van akinek vagyona 900 ezer és 1.000.000 pengő kőzött van, azaz olyan adófizetők ezek, akiknek vagyonát az adóalapnál 1.000.000 illetve 900 ezer pengőn felüli összegre becsülték. A milliomosok közül 85-nek a vagyona van 2 millión alul, 49 adózó vagyona 5—10 millió között változik és egy adÓ2Ó vagyona van 50 millió pengőn felül becsülve. Érdekes a milliomosok jövedelméről készült kimutatás is. 79 olyan adóf zető van, aki 50 pengőn felüli jövedelem után rója le a2. adóját s ezek közül csak 10 olyan van, akinek jövedelme 100 ezer pengőn felül van. A legnagyobb jövedelem 600 —700 ezer pengő, ilyen azonban csak egy akadt az országban. Tehát a többi országok milliomosaihoz viszonyítva meglehetősen szegények vagyunk, mégis ugy gondoljak, ha ezeknek a vagyonoknak a tulajdonosai megtennék maradéktalanul a keresztényi kötelességüket embertársaikkal szemben, nem lenne egyetlen egy munkanélküli az országban. Értesíts ismertetés. A róm. kat. polgári fiúiskola igazgatója Horváth István kiadta az intézet értesítőjét. A tartalmas és mindenre kiterjedő értesítő kellő tájékoztatást nyújt a tanulók magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről, stb. Beiratkozott összesen 272 tanuló, ebből évvégén osztályzatot nyert 254. Vallási megosziás szerint az intézet növendékei közül 174 volt róm. katolikus, 22 evandélikus, 18 izraelita és 11 református. Az általános osztályzat a négy osztályban 9-nél volt jeles, 58-nái jó, TOO-rráf elégséges; egy tárgyból bukott 30, kettőből 15, több tárgyból 13 tanuló. Ismerteti az értesítő az iskola benépesedésének adatait, mely szerint az 1924/25 évi 51 tanulóról a létszám a most be'ejezett tanévre felszaporodott 262-re. Bő ismertetést közöl az értesítő a jövő tanévre is. A pápai Szentbenedekrendi Kat. | Reálgimnázium 1934—35. évi érte! sítőjét most bocsájtotta ki dr. DobI rovich Ágoston. A részletes beszámolót tartalmazó értesítőt az intézet múltját tartalmazó ismertetés vezeti be, majd Barcza Kornél által írt Horatius tanulmány következik. Az intézetben az igazgatóval az élen 16 tanár látta el a tanítást. Részletes adatok vannak az értesítőben az elvégzett tananyagról, az ünnepélyekről, a tanulók egészségi és tanulmányi állapotáról. A reálgimnáziumban összesen 357 rendes és 24 magántanuló tett vizsgát, ebből általános jeies osztályzatot nyert 61, jót 130, elégségest 147 tanuló, egy tantárgyból bukott 36/ kettő és több tantárgyból 7. M. kir. Állami polgári leányiskola. Vajda Márta igazgató szerkesztésében megjelent értesítő kimerítő adatokat közöl az intézet egész évi munkájáról, a tanulmányokról, ünnepélyekről, az iskola benépesedéséről és a tanulók tanulmányi előmeneteléről. Osztályzatot nyert összesen 145 tanuló, ebből általános jeles osztályzatú 23, jó 49, elégséges 57, egy tantárgyból elégtelen 7, kettő és több tantárgyból elégtelen 6 tanuló. 141 ezt olcsón adjuk Önnek, rendelje nálunk üzleti- és M magán nyom tat ványait emzeti nyomdában PÁPA, CSÁKY-UTCA 21, Heti kritika. Hat évi tobzódás után dicstelenül kimúlt a jugoszláv diktatúra. Semmiféle mesterkedés sem tudta tovább életben tartani azt a rendszert, mely a halál szolgálatában állott olyan népekkel szemben, melyek elég erősek ahhoz, hogy túléljék az elpusztításukra szánt rendszereket. Az élet diadalmaskodott a halál felett s a horvátok azon a diktatúrán, amely halálra volt ítélve általuk már abban az órában, amelyben életre hívták. S ha voltak is fanatikusai a túlzó szerb körökben, akik örömmel üdvözölték tettét, ma senki sincs, aki siratná elmúlását. Legalább ís látszólag nincs. A kísérlet nem sikerül, a diktatúra meghalt, el kell takarítani a hulláját s úgy látszik, mintha most mindenki ezen fáradozna. De vájjon meddig terjed ez az igyekezet? A horváth nép régi államkapcsolatában évszázadokon keresztül élte a maga szabad életét, előre lehetett látni, hogy nem fog beletörődni semmiféle beolvasztó törekvésbe. A diktatúrát megelőző rendszerrel is elégedetlen volt, a diktatúrát pedig hat évi küzdelem után lerázta magáról, de vájjon mikor tudja kivívni azt a szabadságot, amelyről ma még csak álmodik, mert nemcsak tőle függ. * * * Franciaország nem soká örülhetett a szovjettel való szerződés zavartalan élvezetének. Oroszország bevonása az európai politikába, megindította az ellenakciót: Anglia közeledését Németországhoz. Páris nem hallgatott az angol óvásra a szovjetszerződés tekintetében, London pedig nem vette figyelembe a francia tiltakozást. Az angol-német flottaegyezmény körül támadt francia izgalmakat lecsillapította ugyan Eden párisi tárgyalása, ez azonban alig változtat azon a tényen, hogy Anglia elérkezettnek látja az időt arra, hogy szakítva azzal a merev, a mai tényállapotokat rögzítő rendszerrel, melyet a versaillasi szerződés képvisel, a megegyezésen alapuló kibontakozás útjára lépjen. Követi-e ezt a kezdő lépést több is, vagy csak kísérlet marad az új úton való haladásra, ma még aligha lehetne eldönteni. De ha csak kísérlet marad is egyelőre, mégis reményt nyújt arra, hogy ami késik, nem múlik. Ha Anglia szerint a „tiltakozások ideje már lejárt" hamarosan ütnie kell a haladás órájának. * * * Vagy teljes katonai protektorátus Abesszínia felett, vagy népszövetségi megbízatás, különben elkerülhetetlen az olasz-abesszina háború. Mussolini nem sok kétséget hagy afelől, hogy egyéb megoldás is lehetséges lenne. Zárják ki Ethiopiát a népszövetségből az alapokmány 16..és, 19. cikkelye alapján,; különben Olaszország el sem megy Genfbe. Eden meggyőződhetett Rómában arról, fjogy a helyzet nagyon komoly, Mussolini nem fogad el - közvetítő- javaslatit.