Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-06-09 / 24. szám

Laky Dezső megállapítását, aki azt mondja, hogy a kultúrnépeknek hovatovább döbbenetessé váló népesedési csökkenése elsősorban az emberi akaratra, helyesebben a gyermek nemakarására vezethető vissza. (Dulin Jenő: Tökéletesen így van !) Az összes tényezők, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, ugyanerre! a megállapításra jutnak és Spengler már idézett müvében azt mondja, hogy ennek a folyamatnak oka az önzés, a mámornak és az életörömöknek keresése: az amerikai nő nem akar gyermeket, mert nem akarja a szezont elmulasztani, a francia nőnek nem kell gyermek, mert nem akarja a szeretőjét elveszíteni, Ibsen északi nője pedig a maga egyéni életét akarja élni és ebben a gyermek megakadályozza. Na már most azt nézzük, t. Képviselőház, hogy ezek mellett mégis milyen okai vannak annak, hogy ez a kérdés idáig fejlődhetett, akkor a következő okcsoportokat állíthatjuk fel. Elsősorban erkölcsi okok dominálnak ezen a téren. A XIX. század materializmusa, a túltengő individualizmus és a századforduló korában erőre kapott új hedonista-moralista irányzatok önzővé, rideggé tették az embert, kiölték belőle a fajával, nemzetével, a társadalmi közösséggel szemben kötelező felelősségérzetet. Ebben rejlik elsősorban az egykének és az emberek terméketlenségének magyarázata. Vannak azonban gazdasági okok is és ezen a téren szintén nagyon szomorú megállapításokat tehetünk. A gazdasági okoknál mindenekelőtt meg keli állapítani azt, hogy egész szociális és gazdasági berendezkedésünk beteg. Én a magyar közéletet ebben a tekintetben egy állóvízhez tudnám hasonlítani, amelynek felületén olajréteg úszik. Ez az olajréteg a kedvezményezett réteg, korábban a feudális nagybirtok, ma pedig a bürokrácia, a nagyipar és azok, akik a maguk ügyességével ezekhez a rétegekhez tudnak kapaszkodni, ezeknek ruhájába akaszkodnak és vitetik magukat a víz felszínén. Nálunk az a helyzet, hogy ezen az olajrétegen keresztül sem le, sem fel, a néphez nem jut semmi. Nem jut el lefelé a napsugár, felfelé pedig nem tudnak kigőzölögni azok a mérges gőzök, amelyek ott a mélyben támadnak, (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon és a középen.) Beteg az egész szociális, társadalmi és gazdasági berendezkedésünk. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől.) Sk falusi egyke. Ezek a gazdasági okok két irányban haladnak, az egész gazdasági beállítottság ennél a kérdésnél két irányú, nevezetesen a falusi egyke nem szegénybetegség,ez gazdag betegség. (Úgy van ! Úgy van !) Ez olyan népbetegség, amelynél a gőg a fő-fő rugó ; sok paraszt nem akarja a birtokot megosztani, mert büszke arra hogy neki egy lánccal több földje van, mint a másiknak és nem engedi, hogy az a birtok el aprózódjék. A városi egyke. A városi egyke pedig a szegény egyke; a városban azokban a társadalmi rétegben divik az egyke, amelyek a nyomornak, a szegénységnek legjobban ki vannak téve, tehát a középosztály alacsonyabb rétegeiben és a legfüggőbb helyzetben lévő, félművelt ipari proletáriátusban. Ezeknek a gazdasági helyzete olyan, hogy nem kívánatos náluk a család szaporasága. Nálunk a háború kezdete óta sorozatos hibákat és bűnöket követtek el abban az irányban, hogy középosztályunk tönkremenjen. Az a kormányelnöki kijelentés, hogy a törvényszéki bíró talpalja meg maga a cipőjét, borzasztó nagy horderejű társadalmi Ítéletet jelentett ránknézve. Elhagyták pusztulni a középosztályt, senkinek nem volt gondja arra, hogy az ingótőkét, a hadikölcsönökbe, takarékbetétekbe, katonai óvadékokba fektetett tőkét megmentse és így szemünk előtt ment tönkre a magyar történelmi középosztály. Minthogy pedig a kevés kivételtől eltekintve, a nyomor, az elszegényedés rendszerint az elaljasodást is jelenti, ebben az osztályban megcsökkent a maga történelmi felelősségének érzete, megcsökkent és meggyengül az a tudat, hogy micsoda nemzetfenntartó feladat nehezedik ennek az osztálynak a vállaira. • Ma is az a helyzet, hogy ehhez a középosztályhoz tartozó fiatalemberek deresedő fővel, 40 éven jóval felül jutnak el abba a helyzetbe, hogy családot tudjanak alapítani. Akkor már egyrészt a nemi aktivitás is csökken, másrészt töprengő, kényelmes az ember és nincs abban a helyzetben, hogy azzal az aktivitással, azzal az erővel lásson hozzá a családalapításhoz, mint ahogy fiatalon megtenné, ha az életfeltételei ehhez meglennének. Kétségtelen, hogy az álláshalmozások megszüntetésének sokszor hangoztatott jelszavát végre egyszer komolyan kell venni és végre egyszer az álláshalmozások megszűntetése útján hóna alá kell nyúlni ennek a fiatalságnak (Úgy van 1 Úgy van!) és számára a családalapítás lehetőségét megteremteni. (Élénk helyeslés és taps.) De messzebb megyek és azt mondom, hogy azt az antiszociális berendezkedést, amely szerint az alsó rétegekben a fizetés abszolúte csekély és család eltartására alkalmatlan, meg kell változtatni; inkább a felső rétegekben kell a fizetéseket csökkenteni, hogy ezzel az élet kezdetén lehetővé tegyük a fiatalságnak a családalapítást. m Rá kell mutatnom még egy fontos okra, amely ezt a kérdést idáig élezte s a kultúrának bizonyos irányban való helytelen fejlődése, dekadenciája. Az idő rövidsége miatt [ szinte csak rövid mondatokkal tudom előterjeszteni mondanivalóimat. A művészet álarca alá bújtatott pornográfia igen sokat ártott, de talán még ennél is többet ártott az, hogy felállították a tételt, hogy a művészek az erkölcs terén más elbírálás alá esnek, mint a közönséges privát emberek. A hollywoodi emancipáció, amely idáig eljutott és amely a válóperekben rekordokat állított fel, amely a sztárokat a szerint értékeli, hogy kinek hány férje volt, megfertőzte a maga mérges miazmáival az egész atmoszférát, mert a társadalmi mozgalmakban a legerősebb motor mindig az imitáció; az alacsonyan álló mindig az előtte állókat iparkodik utánozni. Rá kell mutatnom arra is, hogy a sajtót, amely a válópereket, nőtartási pereket, szerelmi liaisonokat hasábokon keresztül kiteregeti, ezen a téren mennyi vád érheti. Rá kell mutatnom a társadalmi okok között a nők emancipációjára és a nőknek a kereseti pályákon való elhelyezkedésében nyilvánuló okokra, amelyek szintén a gyermekek számának visszaesésére vezetnek. Rá kell mutatnom arra is, hogy a társadalmi szórakozások szabadossága, a pajtásházasságok, a vadevezős kirándulások, milyen mértékben ássák alá a társadalom erkölcsi felfogását. Végeredményben itt az erkölcsi felfogásnak óriási devalorizációja történt és addig, amíg ez a devalozáció vissza nem alakul valorizációvá, amíg az előző nemzedék szigorú erkölcsfelfogását vissza nem állítjuk, addig ezekről a kérdesekről beszélni nem lehet. Most akartam a tételes törvényhozási intézkedésre vonatkozó javaslataimat előadni a magánjog, a büntetőjog terén, a telepítési, közgazdasági és pénzügypolitikai kérdésekben, sajnos, erre már az időm nem is futja. Mindössze kiragadom a magánjog reformjára vonatkozó néhány indítványomat, amelyeket az igazságügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlok, tegye azokat megfontolás tárgyává. Ilyen a törzsöröklési rendszer meghonosítása, azután a házassági törvénynek legalább olyan reformja, amely a 77. § a) pontját, a hűtlen elhagyást megszünteti önálló válójogcímként. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Sulyok Dezső: Kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ezeket tegye megfontolás tárgyává. Sajnos, beszédemnek csak egy negyed részét tudtam elmondani. J& vez&tők kőtelességei. Beszédem befejezéséhez közeledve csak egyre akarom a figyelmet felhívni. Akik a társadalmi hierarchia csúcspontján állanak, akik a hatalom, a születés, a művészet vagy a vagyon előjogán ennek a társadalmi piramisnak a csúcsán vannak, innen, erről a helyről, a törvényhozás házából egyszer már figyelmeztetni kell arra, hogy példájukban milyen nagy nemzetnevelő erő rejlik; nekik magukban kell végrehajtaniok ezen a téren a belső revíziót és spártai erkölcsöket vallani, hogy ezáltal példát mutassanak a megújhodásra. Az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) — Szónokot számosan üdvözlik.)