Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-01-20 / 3. szám

PAPA ÉS VIDÉKE 1935, január HBF.-SZOC. páPféPfeliBzlBt. Vasárnap, 13-án d. u. 3 órakor a pápai Keresztényszocialista Párt saját helyiségében népes pártértekezletet lariott. A páriértekezleten a központ báró Zichy Chikán Móriccal és Irvz Arihur országgyűlési képviselővel képviseltette magát. Grátzer János ideiglenes elnök nyitotta meg keresetlen szavakkal az ülést és üdvözölte a vendégeket, majd báró Zichy Chikán Móric tartalmas beszedben vázolta a mai belés külpolitikai helyzetet. A számtalan helyesléssel nisert beszédében vázolta, hogy országunk külpolitikailag mennyire elszigetelt állapotban van, úgyszintén belpolitikai helyzetünk sem kielégítő, ismertette a Készülő választójogi tervezetet és a szervezés szükségességét hangsúlyozta. Fitz Arthur országgyűlési képviselő a pártnak a kiralykérdésbeh elfoglalt álláspontját ismertette és hangsúlyozta, hogy a kereszlényszociálistákat a legitimista párttól csak az választja el, hogy nemcsak a legitimizmus képezi programmját, hanem szociális és gazdasági kérdések is. Közölte a párt álláspontját a mai kormányzattal szemben és megcáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a párt a kormányba be kívánna lépni. A keresztényszociálista párt — mondotta — kitart ellenzéki álláspontja mellett mindaddig, mig a kormány a párt programmjába felvett szociális és egyéb kérdések megoldására nem törekszik. A hatásos és mindvégig meggyőző beszédek után dr. Sulyok Dezső fejtette ki mindazon kívánságokat, amit a vidék a központi pártszervezettel szemben támaszt. Majd Németh József apátplébános a keresztényszocializmus magasztos gondolatairól beszélt és a szervezés fontosságát hangsúlyozta. A sikerült értekezlet Szalay Lajos felszólalásával és Grátzer János zárószavaival 6 órakor végződött. A Jámbornak látszó tehén csínytevése. Már hetek óta egy magában humoros lefolyású végrehajtási ügy foglalkoztatja a hatáságokat. Neveket ez ügyben felemlíteni nem kívánunk, mert az ügy még mindig folyamatban van és nem akarunk jelen cikkünkkel elébe vágni az illetékes hatóság döntésének. A humoros lefolyású ügy száraz tényállása a következő : Az ügy két szereplője egy tehén eladására vonatkozólag egyeztek meg olyképen, hogy az eladó, ki a községből el akar költözni, magánál tarthatja elköltözéséig a tehenet. Az elköltözés idején azonban úgy látszik, az eladó nem tudott megválni kedvenc riskájától, hanem azt szépen elviite magával, mibe természetesen a vevő nem akart belenyugodni, hanem elsietett egy ügyvédhez és leadta panaszát. Természetszerűleg ezzel megkezdődött a hivatalos eljárás. A tehén visszaszerzése végett a károsult gazda javára végrehajtási zárlat rendeltetett el, tnnek alapján a végrehajtó a vevővel, annak ügyvédjével és a zárgondnokkal — ki hivatva lett volna a tehénre felügyelni, azt gondozni addig, míg a bíróság el nem dönti, kié a tehén — meg is jelent az ártatlannak látszó tehén eddigi gazdájánál és annak rendje-módja szerint egy kis huzavona után le is foglalták a tehenet és vezetni kötőfék hiányában nem tudva, szépen el is kezdték hajtani a jámbor állatot a szomszédos községben lakó zárgondnokhoz. Egészen rendben levőnek is látszott az egész eset, a vevő és a zárgondnok szépen ballagtak' is az országúton a tehén után, ekkor azonban az események nyugodt folyásába beleavatkozott az ártatlannak látszó jámbor tehén. Ugyanis úgy látta, hogy neki mégis csak jobb talán régi gazdájánál és ettől a hirtelen jött gondolattól feltüzesedve, fogta magát és árkon-bokron keresztül rohanva igyekezett vissza régi gazdájához, amit el is ért, bármennyire is igyekeztek a vevő és a zárgondnok helyes irányba terelni a makrancos tehenet. Hogy a tehén visszatért gazdájához, újból kezdődött a hivatalos eljárás, azonban csodák-csodája innen is eltűnt a tehén, mert másnapra egyik község elöljárósága talált bitangságban egy tehenet, amiért el is ment a vevő és a zárgondnok, akiknek azonban csak úgy adta ki a község a tehenet, ha az egy-két napi tartásdíja meg lesz térítve. A kárvallott és megfuttatott vevő nem tudott mit csinálni, szépen fizetett, hogy egyszer már biztonságban láthassa az annyi bajt okozó szarvasmarhát. Heti kritika. Saar-vidéki népszavazás eredménye bámulatos bizonysága a német faji öntudat teljesítőképességének. 15 évi elszakított állapot az anyaországtól nem volt képes a németség nagy öszszetartozandóságát meglazítani. Nem Hitler, vagy az általa képviselt politika hozta létre ezt a kilencven százalékon felüli többséget, hanem egyedül a német népnek hazájához és nemzetéhez való mindenek feletti ragaszkodása. * * # A nemzetek szövetsége nem tudta elodázni a Saar kérdés rendezését, ezzel szemben egy hang sem hallatszik a Ruténföld rendezéséről. Vagy talán nem egyforma joga van a nemzetek tanácsában minden népnek akár többmilliós nemzet, akár csak egy pár ezer főből áll. A békekötés ugyancsak népszavazást helyezett kilátásba a tőlünk elszakított rutének részére is. Vájjon most, hogy a békekötések egyik legnagyobb fullánkja ki lett húzva, jut-e majd eszébe a nemzetek tanácsának, hogy a sirámait nem annyira hangoztatni tudó ruténekre és ezekkel együtt elszakított magyarokra is gondolni kellene. * * * Macsek, a horvátok politikai vezére kiszabadulva börtönéből azt a kijelentést tette, hogy élete és munkája Horvátország függetlenségének kivívásáért folyik, egy Szerbiával való egyenlő bázis alapján, talán egy olyan viszonylatért, amilyen Ausztria és Magyarország között a monarchia idején volt. Tehát még a horvát vezér is úgy látja, hogy okos dolog volt a monarchia fennállása úgy írta: C&ifra András. (Novellapályázatunk során dicséretben részesített pályamű.)^ Kovács Mihály némán lépkedett a hóban. A körülötte szállongó hópihék kavargó zuhataga vastag függönyt vont a falu elé, amely mind laposabbakat pislogató fényszemekkel álomra készült. A szél veszett ebei nagy üvöltözéssel száguldoztak a pusztán, a hókristályok szúró és örvénylő felhőit sodorva magukkal. Kovács azonban a maga szempontjaiból nagyon jónak találta ezt az időt s elégedett örömmel gondolt arra, hogy a hófergeteg milyen pompásan be fogja majd takarni a nyomait. Magában méltányosnak találta az Ég hathatós segítségét, mikor tizenegy hosszú év után ellenséges határon át szökve szülőanyjához megy karácsony szent ünnepére. A szél vadul üvöltözött mögötte s egy-egy ilyen hirtelentámadt szélroham nagyokat taszított rajta. A falu már egészen előtte feküdt. Óvatosan lépkedett előre. Nem tudni, nem taíálkozik-e valami kószáló csendőrfélével, aki felismerné és elfogná. Amióta legjobb barátját, a bunyevác Zsivics Mirkót leütötte a korcsmában, nem szeretett volna szerb csendőrrel találkozni. Mihály azonban nem érezte bűnösnek magát. Hiszen a saját becsületét védte, amikor a részeg, magyargyalázó Zsivics Mirkót leütötte. Ő becsülete szerint járt el. Igaz ugyan, hogy Mirkó annakelőtte nem vétett neki semmiben, inkább igen jó barátok voltak. Együtt játszottak mint gyerekek, egy padban ültek az iskolában, a dicséretet és a verést egyszerre kapták mind a ketten. Egy ezrednél katonáskodtak, együtt szoktak vasárnaponként mulatni. A háborúban is egy zászlóaljnál harcoltak. Mirkó mindig megosztotta konzervjét meg a cigarettáját Mihállyal és mikor Mirkó egy sikertelen támadás után sebesülten, magatehetetlenül hevert a két ellenséges vonal között, Miska volt az, aki kimászott érte és behozta. Szóval Mirkó jó [fiú volt, vidám, erős cimbora s barátj ságukon talán sohasem esett volna folt, ha nem jöttek volna az idegenek. Ezeknek a maszlagai zavarták meg Mirkót. Miskával még mindig jóba volt, de mikor az idegenek csetnikje lett, nem lehetett vele bírni. így esett meg azután az a bizonyos pofon is. Miska odaát egy gyárban talált alkalmaztatást. Sokat olvasott, gyűlésekre járt. Kicsit ugyan megsáppadt az arca, de a kezei finomabbak lettek s a formája urasabb. Az otthoniakról csak ritkán hallott s nem levelezhettek nagyon sűrűen. A kertek alatt egyenesen a falu derekának tartott. A szérűskertjük kapuja előtt megállt, benyúlt a lécek között s a retesz tolókáját kereste, de nem találta. „Új zárat tettek rá" — állapította meg. Óvatosan megmarkolta a kerítés havas léceit s feltornászva magát rájuk, beugrott a kert süppedő havába. Halkan fütytyentett a kutyának, de az nem jelentkezett, az ablakok is be voltak függönyözve. Felment a tornácra, leverte cipőiről a havat s azután egy kis izgalommal a torkában, benyitott. Köszönésére a szobában egy pillanatnyi döbbent, hosszú csend válaszolt, mindenki csodálkozó szemmel bámult á váratlanul belépőre. A hozzá legközelebb álfó huga tért először magához a meglepetésből. Halk sikollyal ugrott a bátyja nyakába, alaposan összeborzolva Mihály haját. Miska boldogan, a nagy szorongás gyors felolvadásában széles örömmel csókolta anyját, húgát, öccsét, meg a nagyanyót, aki a nagy lármára fölébredt a kuckóban. Azután jött a sok kérdés. Egyszerre kérdezett meg válaszolt is mindenki. Anyja kicsit őszebb és szomorkásabb lett, a huga már nagy leány, a kis öccse már egész kis legény, csak a nagyanyó nem változott. Mikor már jól kibeszélték magukat, Mihály körülnézett a szobában. Egy idegen csetnikon akadt meg a szeme, akiben nagy meglepődésére Mirkót ismerte fel. Hát te hogyan kerülsz ide, az én házamba — kérdezte a düh és a meglepetés bizonytalan hangján. A lány közéjük állt 1 Ugyan, Miska, ne bánts a Mirkót. Igen sokat. köszönhetünk neki. Látod, te pofonütötted, de ő kimentett téged a vallomásával. Aztán amikor a csetnikok át akartak kergetni bennünket a határon, a pártunkra állt, ha ezt j nem csinálta volna, bizony talán nem is lenne már a mienk a ház.. . _ Az bizony fiam — szelídítette az