Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-02-18 / 7. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő­utca 12. Telefon: 151. Laptulajdo­nos a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKAI HETILAP. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő.. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdeté­sek milliméteres díjszabás szerint. Pápa, 1934. február 18., vasárnap. X XXII. évfolyam, 7. szám, Tizenöt évig bujkált a vörös lidércláng a bolse­vista eszméktől össze-vissza kuszált bécsi ingoványon. Most feltört, fel­lobbant vészes tüzorkánként és el akarta borítani fojtó bosszújával, mér­ges mocsárlázával a polgári Bécset. De rosszul választotta meg az idő­pontot a lázadás ura, Moszkva csat­lósa. A félrebolondított munkások puskagolyóira tizenötcentiméteres ta­rackok bömbölése a válasz. Lövik a népboldogító hazug gondolatok ködfátyolát és a bécsi, vörösre festett agyú ember kezd tisztán látni, kezd kiábrándulni. Sajnos, a mozsarak lö­vege emberi fejeket sodor le. Meg­kótyagosított, bűnösen, felelőtlenül barrikádokra uszított munkások fejeit. Ezekért a kemény, fanatikus munkás fejekért, ezekért a k cserzett marku, kiszakított munkáskezekért nagyon kár. Mert emberek voltak, mint én, te és mindnyájan és részvétünk ko­szorúját odarakjuk tömegsírjukra. De nem kár azért az eszméért, mely szegény szivüket hajtotta, dobogtatta 15 hosszú, nyomorúságos esztendőn keresztül. Nem kár azért az eszmé­ért, melyet Moszkva kürtölt világgá megfizetett lapjainak hasábjain. Ta­rackok lövik, bombázzák a Favoritén hatalmas bérkaszárnyáit, a lápi gon­dolatok emberi nyomorúságra felé­pített fellegvárait. Omlanak a falak, robbannak a bombák és a félreve­zetett proletár utolsó leheletig védi a falakat, melyre golyófogónak őt állították, de akik odahajszoiták me­leg, párnás Pulmann kocsik kereve­tén pihenve szöknek a vihar elől. Mint a patkányok, menekülnek, ha sülyed a hajó. Ez a tipikus moszkvai tempó. Futni, ha baj van ; megmen­teni ezt a rongyos, hazug életet. Ad­dig hősök, míg a szellő se rebben, de ha jön a vihar, melyet kigyó­sziszegésük támasztott fel, akkor ott hagyni a vágóhidra küldött proletárt, akkor sorsára bízni a fellovalt tö­meget, ott a barrikádok észtvesztő harcában. Ezt a gyáva gesztust ir.i már ismerjük. És a szegény, bécsi munkás csak most jött rá a tarackok őrjítő bömbölése közben. Kár azért a 800 bátor emberért... Folynak az előkészületek a pápai A helybeli lapok hasábjain már felvetődött annak gondolata, hogy országzászlót kell felállítani Pápán is. A terv megvalósítását a szellemi munkanélküli ifjúság vette kezébe és huzamosabb idő óta foglalkozott a kérdéssel. Mint értesültünk, a terv megvalósítása most már csupán anyagiakon múlik. Minthogy az anya­giakat saját erejéből előteremteni a fiatalság nem tudja, kérelemmel for­dul a város jóindulatu közönségéhez, hogy anyagi tehetségükhöz mérten adakozzanak e célra a meginduló gyűjtésnél. Az eszme és a terv megérdemli a támogatást, sőt támogatni köteles­ségünk is, ha tekintetbe vesszük, hogy majdnem minden városban, sőt faluban is ott már az országzászló. Csak Pápán nincs még, Dunántúl Athénjében. A megye kultúrközpont­jában. Nem szabad annyira közön­bösnek lennünk. A fiatalságot támo­gatnunk kell szép, hazafias tervének 1 megvalósításában. Tervek az iparosok segédidejének kétszeresére való felemeléséről. Az iparosok körében mozgalom indult, amely a segédidő felemelését tűzte ki célul, mégpedig olyképen, hogy a könnyebben elsajátítható ipa­roknál 24 hónap helyett 48 hónap, a nehezebben elsajátítható iparoknál pedig 30 hónap helyett 60 hónap legyen a segédi szakba vágó gya­korlat kötelező ideje, mivel a tör­vényben eddig előirt idő alatt sze­rintük semmiféle ipart elsajátítani nem lehet. Az iparosok másik cso­portja a mai gazdasági válság kö­zepette nem tartja helyesnek e vál­tozás keresztülvitelét. A megbeszé­lések folynak. Egy pápai műszerész találmánya. Folyik a szabadalmazási eljárás. Néhány nappal ezelőtt jutott hoz zánk a hír, hogy Papp Sándor érde­mes pápai műszerész érdekes ta­lálmánya van szabadalmazás alatt. Felkerestük Papp Sándor műszerészt, aki bemutatta előttünk praktikus ta­lálmányát. Egy a kerékpár hátsó ke­rekére szerelt villa a találmány alapja, olyanforma, mint a motorkerékpá­roknál van használatban. Ha ezt a villát lehajtjuk a kerékpár alá, a kerékpár nyugalmi helyzetbe kerül és önműködő kapcsolás révén be­csukódik s csak kulccsal lehet ki­nyitni. Ez a találmány kettős célt szol­gál. Egyrészt a kerékpárt nem kell nekitámasztani semminek, mint ed­dig, másrészt pedig, ami a legfon­tosabb, megakadályozza a kerékpár ellopását, mert a villa lakatjának kinyitása nélkül a kerékpárt nem lehet üzembe helyezni. Végtelenül egyszerű és praktikus ez a találmány. A villa alig nyom valamit, úgy, hogy a kerékpár súlyát alig emeli. A teljes felszerelés előre­láthatólag 6 pengőbe kerül majd. Papp Sándor a találmány gyártását hamarosan megkezdi s remélhetőleg minden pápai kerékpáron ott lesz majd a Papp-féle villa a kerékpár­tolvajok nagyobb bosszúságára. Itt jegyezzük meg, hogy Papp Sándornak már többféle találmánya van és a katonaságnál többizben kapott jutalmat praktikus és értékes találmányaiért. Kontárok ellen. A Fabinyi-féle építőipari törvény­tervezet bírálatánál kétségkívül fog­lalkozni kell a kontárkérdéssel is. Ez a probléma nem mai eredetű. Az ipartörvény hézagos és homályos in­tézkedései, valamint a laikusok nem­törődömsége adott alkalmat arra, hogy a kontárok száma annyira meg­növekedett, hogy a szakképzett ipa­rosok vitális érdekét támadják meg és létét fenyegetik. Az építkezési kedv fellángolásának idejében, az infláció korában, ami­kor a szakképzett mesterek alig győz^ ték a munkát, e probléma veszélyes­sége nem tünt fel. A kereseti lehe­tőségek megcsonkítása után azonban a maga szörnyű valóságában mutat­kozott be ez a probléma. A vállalkozási kedv megszűnt. Az emberek nem tudnak építkezni, mert nincs hozzá tőke. Egymásra licitál­tak a szakképzett mesterek, ha va­lami építkezésről volt szó s hiába mentek az árral lefelé, a kontárok még alacsonyabb árakat tudtak be­állítani. És mi lett a vége ? Az épít­tető természetesen az olcsóbb kon­tárnak adta oda a munkát. Mert ma takarékoskodni kell, mert ez most járvány, mert ez most kényszerű divat. De rossz divat. Erre ráfizet az f építtető is, mert kifogástalan szak­| munka helyett silány, olcsó kontár­munkát kapott, melyre duplán ráfi­zeti a megtakarítani vélt összeget. Rosszul jár az állam is, mert a szak­képzett mesterek tönkremennek és elveszt az állam egy jól szituált adó­fizető társadalmi réteget. Egyedül a kontár nyer az üzleten. A kontárkérdés a Fabinyi-féle tör­vénytervezet achilesi pontja. Ennek a kérdésnek alapos és szigorú meg­oldásáért kell a szakképzett mesterek­nek a harcot megindítani. Ez a vi­tális érdek, ez a létkérdés, ez a ke­nyér. Ne az építőmesteri és a kőmű­vesmesteri jogosítványok közti kü­lönbséget szőrszálhasogassák. A kü­lönbségtétel jogos és igazságos. Ne egymástól igyekezzenek elvenni a sovány falatot, hanem közös érde­keiket védjék meg a sokszor lelki­ismeretlen kontárokkal szemben. Griff Szálloda Kutrovácz Gyula bérletében. Tiszta, komfortos szobák. Elsőrendű magyar konyha. Kitűnő borok. A vidékiek találkozóhelye

Next

/
Thumbnails
Contents