Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-12-16 / 50. szám

l^taxOh AcuAajtófa,f\ 3. Az új rendszer bevezetésével három bérkategória lesz: I. 24 f., U. 28 f, III. 32 f. 4. Az átlagos keresetet a félévi kereset alapján állapítják meg, az így megállapított órabérek márc. 31-ig maradnak érvényben. • 5. Aki az új rendszemek nem felel meg és ezért a gyár elbocsájtaná, az márc. 31-ig heti 8 P segélyt kap. 6. A gyár köteles a törvényes munkaszüne et pontosan betartani. 7. Az új rendszer bevezetésére márc. 31-e előtt vaiászínüleg nem kerül a sor. A munkásokkal ismertették ezt a tervezetet és kedden este úgy látszott, hogy azt el is fogadják. A gyár igazgatója azonban csak a gyártulajdo nos Perutz Testvérek jóváhagyásától feltételezetten járult hozzá a tervezethez és evégett érintkezésbe lépett a Prágában lakó tulajdonosokkal, kik azonban állítólag nem járultak hozzá ehhez a megegyezéshez. Mikor a munkásokkal közölték a gyártulajdonosok válaszát, azok titkosan leszavaztak, hogy a korábbi feltételek mellett felveszik a munkát, vagy nem. 529 munkás szavazott le, ebből 444 nemmel, 85 pedig igennel. Tehát a nagy többség úgy határozott, hogy ilyen körülmények között tovább kitartanak a sztrájk mellett. Értesülésünk szerint a környékbeli falvak lakói közül többen jelentkeztek a gyár felhívására új munkáskén való felvételre, azonban a munkások sztrájkőrsége békésen eltanácsolta őket. Nagy sikere voit a novellapáiyázatnak. Lapunk a vidéki irói gárda kitűnőségeinek megismertetése céljából noveilapályázatot hirdetett. A pályázati felhívás nem várt sikerre vezetett. Ugyanis 32 darab szebbnélszebb palyamunkát küldtek be szerkesztőségünkbe. Szerkesztőségünk bírálóbizottságot kért fel a müvek áttanulmányozására. Annak tagjai fokozott gondossággal kezdték meg a nagyszámú pályamunka felülbírálását. Az eredményt lapunk jövőheti számában közöljük. Alapos a reményünk, hogy a nagyszámú mű közül több majd országos viszonylatban is megállja a helyét és így reméljük, hogy lapunk elősegitője lesz annak, hogy vidékünk ismeretlen irói közül egyesek közismertté lehessenek. Csökken az ország lakossága. A sajtó már több ízben felemelte tettek száma 48.605, a meghalfaké szavát és ezáltal felhívta a közfigyelmet az egyke szörnyű pusztítására. Az országos statisztikai hivatal jelentése szerint, a születések száma az utóbbi időben ijesztő módon visszaesett. Ez év harmadik negyedében, júliustól szeptemoerig az élveszüle31.134 volt, a természetes szaporodás tehát 17.471 lélek. Ezzel szemben a mult év ugyanezen hónapjaiban 21.812 lélekkel szaporodott az ország lakossága, tehát négyezer magyarral született kevesebb az idén, mint tavaly. Lelkigyakorlatos ház Veszprémben. A mai kor idegpattantó, kegyetlen, vad hajszájába belefáradt ember ösztönszerű, szent vágyódással keresi az Istenközelség békés, kolostori csendjét. Ez az egyre fokozódó vágy hívja életre az ország különböző részein a lelkigyakorlatos házakat. A ferencesek egri, kolozsvári és székesfehérvári lelkigyakorlatos háza, a budapesti Manréza és a bencések tihanyi békés, szent magánya a lelki megújhodást kereső világiak örömszigete. Most örömmel értesülünk arról, hogy a veszprémi ferencesek a rendtartományi és az egyházi főelöljáróság hozzájárulásával tágas kolostorukat megosztják a világiakkal és mintegy tizenhat szerzetescellát lelkigyakorlatot végző világiak számára alakítanak át. Lesz azután a lelki megújhodást keresők számára külön kápolna, előadóterem és kert. Értesülésünk szerint az átalakítási munkálatok, melyeknek kezdeményezője Zichy Pál gróf nagyvázsonyi földbirtokos, már meg is kezdődtek. A helyzet ma már az, hogy ha csak a szép terv megvalósulása a szükséges anyagiak miatt nem késik, akkor még a jövő év folyamán megnyílik az egyházmegye székhelyén ez az új, nagyrahivatott intézmény, ahol minimálisra redukált ellátási költségekért lelkigyakorlatozó csoportok avatott vezetéssel többnapos magányba vonulhatnak, hogy erőt gyűjtsenek a további küzdelemhez. KARÁCSONYKOR legyen az ajándék szép, praktikus és olcsó, hogy öröme legyen annak, aki kapja, de az is örül:-: jön, aki adja. A nagy karácsonyi vásár megkezd

ődö

tt. WBIIiUBB •B^lim^mJWl'HraWWBIitBBfe^ Kirakataimban a leszállított árúcikkek nagyrésze már megtekinthető. RAIDL BigaTá

HUHáza "T***™? H^ni vk ,—.—— nSSosstdlyán Pápa, Kossuth-utca 6. Telefon: 174. 248 Heti kritika. Lezajlott a nagy per, amely tulajdonképen nem is volt per, legalább is nem az jogi értelemben. Voltak ugyan vádlók és volt egy vádlott, a kiszemelt áldozat, a vádlók azonban csak vádaskodtak, de nem bizonyítottak, mert nem voltak komoly bizonyítékaik s jogi érveléseik abban merültek ki, hogy amire nézve nem tudták kimutatni, hogy megtörtént, nem akarták elfogadni, hogy nem történt meg. Az a fórum pedig, mely előtt az ügy tárgyaltatou, nem azt kereste, bűnös-e a vádlott vagy sem, még kevésbbé azt, hogy hol az igazság, következésképen nem is szolgáltathatott igazságot, mint ahogy nem is bíróság az, ahol a vádlók maguk is befolynak a határozatba. Az egész világ tudja, hogy a Népszövetség egy politikai manőver felett tanácskozott, ahol a jogi érvek helyett politikai motívumok játszották a döntő szerepet. Nem ítéletet hoztak, hanem egy határozatot, ami nem jogszolgáltatás Sándor király meggyilkolása okának kiderítéseként, hanem politikai megegyezés a béke megóvásaként. * * * A vak is láihatja, hogy a Népszövetség a kisantant minden fenyegető magatartása és a balkáni csoport szívós erőfeszítése dacára sem volí hajlandó Magyarország bűnrészes felelősségét megállapítani s hogy Magyarország mint a józanabb fél engedett, addig a határig, ameddig elmehetett, nem tévesztve szem elől távolabbi céljait. Belgrád pillanatnyilag ugyan nagyra lehet azzal a kétes értelmű szépségtapasszal, amelyet kizsarolt, amellyel azonban sem azt a célját el nem érte, hogy a magyar békernődosítási törekvéseket elgáncsolja, sem azt, hogy rajtunk keresztül Olaszországot megtorpedózva, a francia-olasz közeledést megsebezze. * * * Ránk nézve a genfi perből a tanulság az, hogy Olaszország szilárdan mellettünk áll, Lengyelország barátságba realitás, Anglia rokonszenve a miénk, Franciaországtól jelenleg más magatartást nem várhatiunk, mint amit mutatott, Törökország ellenséges viselkedéséből pedig okulhatunk, minthogy a német sajtó tartózkodó hűvös hangja gondolkodóba ejtett. * * * Nem ránk, hanem Titulescura mondták, hogy nem viselkedett sportszerűen és nem a mi barátaink közül jelentette ezt ki valaki, hanem a kisantant barátja, Laval. Rajta múlik, hogy sportszerűtlenül viselkedő barátai helyett olyanokat válasszon Franciaországnak, akiknek méltóságával az illem is vele jár. Most amikor külügyminiszterünk figyelmét felhívta arra, hogy Jugoszláviának nyújtott támogatásból láthatjuk, hogy íme Franciaország barátsága milyen szi-