Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-12-09 / 49. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Főutca 21. Telefonszám : 199. Kiadóhivatal: Csáky­utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Meddig tart a sztrájk T Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a Perutz szövőgyár munkásai­nak sztrájkja a mult hétfő óta még mindig változatlanul tart. A sztrájk kitörésekor azt reméltük, hogy az egy-két napon belül elintézést nyer, a szövőgépek újból kattognak, a gyárkémény füstölög és a szorgos munkáskezek ismét foglalkozást kap­nak, hogy maguk és családjuk szű­kös betevő falatját megkereshessék. Nyolcszáz férfi és nő van már majdnem két hete munkanélkül és ezen nyolcszáz munkásnak még há­romszor annyit kitevő hozzátartozója várja, hogy kenyérkeresője dolgoz­hasson. Ha ennek az áldatlan állapotnak az okait kutatjuk, bármennyire is szeretnénk a gyárvezetőség állás­pontját és érveit elfogadni, mégis úgy látjuk, hogy a sztrájknak nem pusztán a munkásság az oka. Azt halljuk folytonosan, hogy most kevés az anyag, nem dolgozhatunk, majd pedig a készárűnak nincs piaca, azért nem lehet termelni. Ezzel szem­ben most azt hangoztatja a vezető­ség* hogy többet és olcsóbban akar termelni, hogy versenyképes legyen és ezért vált szükségessé az új mun­karendszer bevezetése. Ezen két kö­rülmény között bizonyos ellentmon­dást vélünk felfedezni. Minek a több- j termelés, ha nincsen piac, vagy ke­vés a nyersanyag. Azt készséggel el­fogadjuk, hogy a gyár az olcsóbb termelést kívánja bevezetni, azonban ez az olcsóbb termelés ne a mun­kások kárára történjen. Végeredmény­ben nyolcszáz munkás mindennapi kenyere kell, hogy fontosabb legyen, mint egy nagyvállalatnak az a célja, tiogy hasznát növelhesse. Méltán el­vártuk volna egy olyan vállalattól, amely mind az államtól, mind a vá­rostól különféle kedvezményeket kap, hogy a köz érdekében félreteszi a nagyobb hasznot célzó terveit akkor, mikor ezek a tervek a többszáz mun­kás érdekeit sértik. Nem lehet közömbös városunk egy polgárának sem, hogy nyolcszáz ember keres-e, vagy pedig nem. Ezen tömeget kitevő munkásság helyzete, munkátlansága kihatással van a vá­ros széles rétegére. Végeredményben a fillérekből összegyűlő heti kerese­Főszerkesztő : GRATZER JANOS. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P„ negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerinl. Hasábmiliméier a hirde. tések között 4 fill., a szöveg között 5 fill­Lángok martaléka lett egy 5 éves fiúcska. Megrendítő szerencsétlenség Takácsi községben. November 27-én Takácsi községet ' tragikusan végződő szerencsétlenség hozta izgalomba. Szelle János 5 éves kisfiúcska a konyhában levő katlan kö­rül játszadozott anélkül, hogy valaki is felügyelt volna rá. Édesanyja ugyanis éppen a pad­láson volt elfoglalva, más pedig nem volt, ki a kisgyermekre vigyázott volna. A házi teendőit végző édes­anya a padláson éles sikoltásra lett figyelmes és mikor lélekszakadva lerohant a padlásról, látta, hogy öt éves kisgyermeke égő fák­lyaként lángokban áll. A borzalmas látványosságot szol­gáltató tüzet mihamarabb sikerült is eloltani, azonban sajnos azalatt a szerencsétlen gyermek oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy pár óra múlva belehalt sérü­léseibe. A szomorú tragédia a megálla­pítás szerint úgy keletkezeti, hogy a katlanból kieső szikra meggyújtotta az ott játszadozó kisfiúcska ruháját, kinek talán első pillanaiban tetszett is ezen új látványosság és a tűz tovább terjedve a könnyen égő ru­hán, a gyermeket teljesen elborítot­ták a lángok. A szülők ellen az eljárás megin­dult. A Bakonyér szabályozása. Kedden délelőtt fél 10 órakor né­pes tárgyalás volt a városháza nagy­termében. A Bakonyér szabályozása szerepelt a tárgysoron és kb. 200 érdekelt partbirtokos jelent meg. A tárgyalást Porubszky Elemér várm. főjegyző vezette. A szabályo­zási terv részletes ismertetése után az egyes érdekel t partbirtokosok kép­viselői szóltak hozzá a tervhez. Az egész tárgyalásból azt a véleményt szűrtük le, hogy az érdekeltek majd­nem egyhangúan megegyeznek abban, miszerint a mai viszonyok nem al­kalmasak ilyen terv keresztülvitelére és főként abban, hogy annak költ­ségeit az ismertetett terv szerint az érdekeltek nem viselhetik. tük mégis több ezer pengőt tesz ki. A munkásság sztrájkjával tehát a város gazdasági életéből több ezer pengő van elvonva. Ugyanis az a gyári munkás, ki heti 10—20 pen­gős keresetét megkapja, nem rakja azt félre, hanem úgy, ahogy meg­kapja, mindennapi szükségleteinek beszerzésével azonnal vissza is adja a Köznek. Megérzi tehát ezen áldat­lan állapot súlyát a kereskedő, ipa­ros és gazdaosztály is. Különösen most, a tél küszöbén és a karácsonyi ünnepek előtt gazdasági szempontok­ból is fontos ez a kérdés. Most, mi­kor a legszegényebb ház szükség­letei is emelkednek, fontos érdek a téli tüzelő beszerzése, a téli ruházat pótlása, de éppen úgy fontos az is, hogy minden család érezhesse a ka­rácsony szent melegét. Nem lehet \ szónélkül tűrni azt, hogy nyolcszáz, család karácsonyi ajándéka a mun­kátlanság, kenyértelenség legyen. A karácsonynak, a szeretet ünnepének magasztos hangulata kell, hogy át­járja még a tőkét is ebben a kérdés­ben és ha kell, érdekeinek feláldo­zásával kötelessége a munkásság és az egész lakosság segítségére sietnie. Úgy látjuk, még nem késő a bé­kés megoldás lehetősége. A mun­kásság, úgy látszik annak hatása alatt, hogy két heti bére még tart, még csendesen viselkedik. Félünk azonban, hogy a szükség beköszön­tésével a szenvedélyek is fellázadnak. Ezt pedig minden körülmények kö­zött el kell kerülni városunk, de ma­gának a gyárnak érdekében is. Hassa át tehát mind a munkaadót, mind a munkásságot a karácsony, a szeretet ünnepének érzése és jut­tassa ezt az áldatlan állapotot mind­két fél teljes megelégedésére mielőbb nyugvópontra. cy. Annélklil, hogy a tárgyalással rész­letesen foglalkoznánk, kötelességünk véleményünket ezen kérdésben is­mertetni. Mindenben elfogadjuk azt, hogy a Bakonyér szabályo­zására szükség van, azonban ez semmiesetre se szolgá 1­hat a város lakosságának újabb meg­terhelésére. Ha tehát feltétlenül ke­resztül kell ezt a munkát vinni, úgy ez csak kormánysegéllyel esz­közölhető, mert nem lehet a mai súlyos viszo­nyok között a városnak egy kis pol­gárától, így különösen a legnagyobb mértékben érdekelt gazdáktól azt kö­vetelni, hogy holdanként ujabb 30 pen­gős terhet vállaljanak. Érthetetlen a tervnek az a felfogása, hogy azokat, kik a Bakonyér medrét leginkább igénybe veszik a többi ér­dekeltekkel teljesen egyforma mér­tékkel méri, a szabályozási költségek­hez való hozzájárulásnál. Régi pa­nasza a felsővárosi gazdatársadalom­nak, hogy a Perutz; szövőgyár szenny­vízét a Bakonyérbe vezeti le. A fő­ként mérgedő festék anyagokat tar­talmazó gyári szennyvíz nemcsak" azzal okoz kárt, hogy nagyobb le­rakodások vannak a mederben és ezek a medret kicsinyítik, hanem a mérges anyagok a parti birtokosok terményeit is tönkreteszik, tehát méltányos kívánság, hogy a Perutzgyár nagyobb mér­tékben járuljon hozzá a sza­bályozási költséghez, mint az, ki tulajdonképpen semmi hasznát nem látja a szabályozásnak, mert a néha előforduló áradások még mindig nem olyan károsak, mint a gyári szennyvíz. Ugyanígy nagy mértékben veszi igénybe a Bakonye­rét a Vágóhid szennyvize is. Amennyiben tehát a szabályozás félté lenül elvégezendő, úgy annak keresztül vitele, ha az érdekeltek tel­jes tehermentesítése nélkül nem tör­ténhetik, úgy az illetékesek arra tö­rekedjenek, hogy ennek költségeit legnagyobb részben azok viseljék, kiknek leginkább szükségük van a Bakonyérre. Nem helyeselhetjük te­hát a költségeknek olyatén való el­osztását, hogy mindenki birtoka nagy. ságának arányában viselje, mert ez igazságtalan volna.

Next

/
Thumbnails
Contents